Berkenyes
| Berkenyes (Berchieşu) | |
 | |
| 1766-ban épült ortodox fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyarfráta |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarfráta |
| Irányítószám | 407286 |
| SIRUTA-kód | 57760 |
| Népesség | |
| Népesség | 719 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 46 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 356 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Berkenyes
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 43′ 40″, k. h. 24° 02′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 43′ 40″, k. h. 24° 02′ 18″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Berkenyes (románul Berchieşu) falu Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Kolozsvártól 42 km-re keletre, Magyarfráta, Aranykút, Tótháza és Csehtelke közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
1332-ben Berekenes néven említik először. 1332-ben plébániatemploma volt.
A 16. században a magyar lakosság mellé románok is betelepülnek. A katolikus lakosság a reformáció idején felvette a református vallást, a 18. századig önálló egyházközség, majd a hívek megcsappant száma miatt filia lett, mely Magyarfrátához tartozik jelenleg is.
A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Mocsi járásához tartozott.
Lakossága[szerkesztés]
1910-ben 719 lakosából 501 fő román, 161 magyar és 57 cigány volt.
2002-ben 758 lakosa volt, ebből 652 fő (86,0%) román, 62 (8,2%) magyar nemzetiségűnek, 43 (5,7%) cigány etnikumúnak és 1 fő szerb nemzetiségűnek vallotta magát.
Nevezetesség[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
.svg){kind=small}