Déskörtvélyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Déskörtvélyes (Curtuiușu Dejului)
CurtuiusuDejuluiCJ.JPG
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Révkolostor
Rang falu
Községközpont Révkolostor
Irányítószám 407581
SIRUTA-kód 60008
Népesség
Népesség 198 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 367 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Déskörtvélyes (Románia)
Déskörtvélyes
Déskörtvélyes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 23° 40′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 23° 40′ 54″
Déskörtvélyes egy régi, az 1700-as évekből való térképen

Déskörtvélyes románul: Curtuiușu Dejului, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől északnyugatra fekvő település. Meredek, erdős hegyektől körülvett mély völgyben fekszik, határának kétharmada terméketlen.

Népessége[szerkesztés]

  • 1713-ban 16 jobbágy, 5 zsellér lakosa volt, házainak összes száma 28.
  • 1750-ben 30 jobbágy 20 telken 21 házban, 9 telkes zsellér 8 házastelken és egy kóborló lakosa volt. Puszta ház 17 volt benne.
  • 1831-ben 324 görög katolikus lakosa volt.
  • 1857-ben a házak száma 74, a lakosoké 392, ebből 387 görög katolikus és 5 izraelita.
  • 1886-ban 382 lakosból 370 görög katolikus román és 12 zsidó.
  • 1891-ben lakossága 427, ebből 412 görög katolikus, 15 izraelita.
  • 1850-ben 405 lakosából 393 román volt.
  • 1880-ban 392 lakosából 361 román, 8 magyar volt.
  • 1910-ben 621 lakosából 572 román, 28 magyar volt. Ebből 579 görög katolikus, 17 izraelita, 12 görögkeleti ortodox volt.
  • 1920-ban 576 lakosából 554 román, 2 magyar volt.
  • 1930-ban 682 lakosából 665 román volt.
  • 1941-ben 808 lakosából 796 román, 4 magyar volt.
  • 1956-ban 864 lakosa volt.
  • 1966-ban a 737 lakos mindegyike román volt.
  • 1977-ben a 455 lakos mindegyike román volt.
  • 1992-ben a 196 lakos mindegyike román volt.
  • 2002-ben a 182 lakos mindegyike román volt.

Története[szerkesztés]

Déskörtvélyes, Körtvélyes, Alsókörtvélyes nevét 1325-ben p. Kurthvillus néven említette először oklevél. Későbbi névváltozatai: 1366-ban Kurtulus, 1457-ben Kerthweles, 1588-ban Körtvélyes, 1599-ben Keorthwiles, 1611-ben Keortvielies, 1760–1762 között Alsó Körtvéllyes, 1808-ban Körtvélyes (Alsó-), Kurtujes, 1913-ban Déskörtvélyes.

Déskörtvélyes, előbb Alsó-Körtvélyes kezdettől fogva a Losonczi Bánffyaknak, mint a Lápos vidék urainak birtoka volt. Bánffy Dénes fiainak 1325-ben való birtokmegosztásakor Körtvélyes Bánffy Tamásnak jutott, azzal a mezővel együtt, amely a Bogát és Bogáttő patakok közt feküdt. A falunak magyarok adták a nevet, valószínűleg ők is alapították, de korán kipusztultak belőle, és ezután helyükre románok telepedtek le, mert 1546 körül már vegyes nevű és lakosságú jobbágyok lakták: Berbencze, Tatár, Drulya, Dancsul, Körtvélyesi családnevekkel. 1658-ban görög katolikus egyházközség létezett. A Bánffy család anyagi támogatásával épült fatemplomát 1797-ben szentelték fel Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére, a harangok felirata azonban 1621.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]