Omboztelke
| Omboztelke (Mureșenii de Câmpie) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyarpalatka |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarpalatka |
| Irányítószám | 407452 |
| SIRUTA-kód | 58829 |
| Népesség | |
| Népesség | 106 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 334 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Omboztelke
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 53′ 27″, k. h. 23° 59′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 27″, k. h. 23° 59′ 18″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Omboztelke románul: Mureșenii de Câmpie, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Széktől délkeletre fekvő település.
Története[szerkesztés]
Omboztelke, Omboz Árpád-kori település. Nevét már 1230-ban említette oklevél p. Ombuzteleke néven III. Béla király oklevelében, aki Ombozt Lob és Tamás testvéreknek, a Wassok ősének adta, és az adományt Béla herceg 1230-ban meg is erősítette Lob fia Chama részére, majd 1324-ben Károly Róbert király átírta az adományt a Sukiak részére.
1329-ben Suki Mihály faluja volt, melyet Tamás erdélyi vajda kirabolt és lakóin hatalmaskodott (Gy 2: 83). 1438-ban Szavai Domokost királyi parancsra örök adomány címén beiktatták Ombozba.
1444-ben Omboz-i Benedek és Kis Imre, Wass László familiárisai. (ü: Cege)
1450-ben Omboz felét kitevő birtokrészét Suki Mihály 35 Ft-ban zálogba adta Zalaházi Jánosnak és Lászlónak. 1468-ban Mátyás király parancsára Ombozon a volt Suki-birtokba beiktatták Csupor Miklós vajdát. 1474-ben Ombozi Székely Zsigmond eljárt a Sukiak ügyében. 1479-ben Omboz-on a Sukiak is részbirtokosok. Ombozy Miklós végrendeletében az Omboz-i Szent Katalin templomnak tíz ménesbeli lovat adott. 1529-ben Báthory István bérbeadta az ombozi, nagy-, kisdevecseri és szováti dézsmát Galaczi Istvánnak.
A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Mocsi járásához tartozott.
1910-ben 411 lakosából 15 magyar, 18 német, 378 román volt. Ebből 7 római katolikus, 378 görögkatolikus, 7 református, 18 izraelita volt.
Látnivalók[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}
