Szentmargita (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentmargita (Sânmărghita, Margarethen)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségMikeháza
Rangfalu
KözségközpontMikeháza
Irányítószám407399
SIRUTA-kód55213
Népesség
Népesség962 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság279 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság242 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 09′ 27″, k. h. 23° 59′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 27″, k. h. 23° 59′ 34″
SablonWikidataSegítség

Szentmargita (románul Sânmărghita, németül Margarethen) falu Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől keletre, a Nagy-Szamos bal partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Nevét 1330 körül említették először terra Sanctae Margarethae néven. 1332-ben Sancta Margareta, 1405-ben Zenthmargytha néven írták.

Szentmargita (Szent-Margita) kezdettől Csicsóvár tartozéka volt. Csicsóvár tartozéka és magyar falu volt 1405-ben is amikor a losonczi Bánffyak kezére került.

1405-ben a Losonci Dezsőfiek; Losonci Dezsőfi János és neje Pásztói Hedvig, 1473-ban pedig Bánffy Mihály birtoka volt.

1483-ban Losonci Dezsőfi Mihály fia János vérrokonainak nevében itteni birtokrészeiket 1000 Ft-ért zálogba adták Kisfaludi Miklósnak, Báthori István vajda lovászmesterének.

1546-ban Bethlen Farkas Pál nevű jobbágya ura nevében Petru Rareș moldvai vajdát tiltotta Zenth Marghytha egészbirtok elidegenítésétől.

1646-ban I. Rákóczi György volt a település birtokosa.

1820-ban báró Kemény Miklós, Kornis Gáspár utódai, br. Huszár Károly, gróf Mikó Károly, Moldvai Fakna Márton voltak birtokosai.

1910-ben 1441 lakosából 437 magyar, 31 német, 973 román volt. Ebből 970 görögkatolikus, 429 református, 34 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]