Szentmargita (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szentmargita (Sânmărghita, Margarethen)
Szentmargita.JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségMikeháza
Rang falu
Községközpont Mikeháza
Irányítószám 407399
SIRUTA-kód 55213
Népesség
Népesség953 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság279 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság242 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szentmargita (Románia)
Szentmargita
Szentmargita
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 09′ 27″, k. h. 23° 59′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 27″, k. h. 23° 59′ 40″

Szentmargita (románul Sânmărghita, németül Margarethen) falu Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől keletre, a Nagy-Szamos bal partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Nevét 1330 körül említették először terra Sanctae Margarethae néven. 1332-ben Sancta Margareta, 1405-ben Zenthmargytha néven írták.

Szentmargita (Szent-Margita) kezdettől Csicsóvár tartozéka volt. Csicsóvár tartozéka és magyar falu volt 1405-ben is amikor a losonczi Bánffyak kezére került.

1405-ben a Losonci Dezsőfiek; Losonci Dezsőfi János és neje Pásztói Hedvig, 1473-ban pedig Bánffy Mihály birtoka volt.

1483-ban Losonci Dezsőfi Mihály fia János vérrokonainak nevében itteni birtokrészeiket 1000 Ft-ért zálogba adták Kisfaludi Miklósnak, Báthori István lovászmesterének.

1546-ban Bethlen Farkas Pál nevű jobbágya ura nevében Petru Rareș moldvai vajdát tiltotta Zenth Marghytha egészbirtok elidegenítésétől.

1646-ban I. Rákóczi György volt a település birtokosa.

1820-ban báró Kemény Miklós, Kornis Gáspár utódai, br. Huszár Károly, gróf Mikó Károly, Moldvai Fakna Márton voltak birtokosai.

1910-ben 1441 lakosából 437 magyar, 31 német, 973 román volt. Ebből 970 görögkatolikus, 429 református, 34 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]