Apahida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apahida (Apahida)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségApahida
Rang községközpont
Irányítószám 407035
Körzethívószám 0264
SIRUTA-kód 55696
Népesség
Népesség8989 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság202 (2011)[1]
Népsűrűség84,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság303 m
Terület106,02 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 48′ 28″, k. h. 23° 44′ 24″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 28″, k. h. 23° 44′ 24″
Apahida weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Apahida témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Apahida (románul Apahida, németül Bruckendorf, latinul Pons Abbatis) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése[szerkesztés]

Kolozsvártól négy kilométerre északkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve onnan származik, hogy a kolozsmonostori bencés apátság itteni birtokán híd vezetett át a Kis-Szamoson. Az apát és a híd főnévnek birtokos személyjellel ellátott összetétele.[2] Először egy 1326-os oklevélben említik, Apathyda néven, mai nevén 1469-ben fordul elő (Apahyda).

Története[szerkesztés]

Jelentős régészeti lelőhely, közelében dák temetőt és római villát tártak fel. Az 1889-ben és 1968-ban megtalált két gepida uralkodói sír a legjelentősebb népvándorláskori leletek közé tartozik Erdélyben.

A kolozsmonostori apátság vámszedő helye volt. Határában feküdt a középkorban az 1326-ban említett Misketelke falu.

1381 és 1497 között a faluban tartotta ítélőszékeit Kolozs vármegye.[3] 1660 körül elpusztult, az 17081711-es pestisjárványban elnéptelenedett, majd 1775-ben ismét csak puszta. Teleki Sándor még a szabadságharc után is úgy találta, hogy „Apahida már nem arab-duár, de még nem falu.”[4] 1870-ben azonban megépült a SzászrégenMócs–Apahida kövezett út, 1881-ben pedig vasúti csomóponttá vált, ami lökést adott a fejlődésének. Egy áttérést követően 1877-ben alakult meg görögkatolikus egyháza.[5] 1911-ben gyógyszertárat nyitottak benne.[6] Itt volt a Kolozsvárról induló távgyalogló versenyek célpontja. Közelében 1944 őszén harcok dúltak.

Népessége[szerkesztés]

  • 1910-ben 1517 lakosából 1137 volt román, 235 magyar és 137 cigány anyanyelvű; 719 görögkatolikus, 587 ortodox, 103 zsidó, 51 római katolikus és 46 református vallású.
  • 2002-ben 4582 lakosából 4121 volt román, 304 cigány és 152 magyar nemzetiségű; 4025 ortodox, 111 pünkösdista és 110 református vallású.

Gazdasága[szerkesztés]

  • Hullámkartongyár
  • Nyílászárók, műanyag padlók, szaniterek gyártása
  • A község 7822 hektáros mezőgazdasági területéből 4136 ha szántó, 2781 ha legelő és 683 ha kaszáló. Erdeje nincs.

Nevezetességek[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
  2. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1983. 57. o. ISBN 963 05 3346 4  
  3. http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/pdf8694.pdf W. Kovács András: Megyeszékhelyek a középkori Erdélyben. In Pál Judit – Sipos Gábor szerk.: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2010, 183. o. PDF
  4. Teleki Sándor: Utazás a Kis-Szamostól a Nagy-Szamosig. T. S.: Emlékeim. II. Bp., 1880, 189. o.
  5. Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 233. o.
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 48. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]