Apahida
| Apahida (Apahida) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Apahida |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 407035 |
| Körzethívószám | 0264 |
| SIRUTA-kód | 55696 |
| Népesség | |
| Népesség | 5966 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 202 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 56,27 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 303 m |
| Terület | 106,02 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Apahida
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 49′ 12″, k. h. 23° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 12″, k. h. 23° 45′ 00″ | |
| Apahida weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Apahida témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Apahida (románul Apahida, németül Bruckendorf, latinul Pons Abbatis) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése[szerkesztés]
Kolozsvártól négy kilométerre északkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve onnan származik, hogy a kolozsmonostori bencés apátság itteni birtokán híd vezetett át a Kis-Szamoson. Az apát és a híd főnévnek birtokos személyjellel ellátott összetétele.[3] Először egy 1326-os oklevélben említik, Apathyda néven, mai nevén 1469-ben fordul elő (Apahyda).
Története[szerkesztés]
Jelentős régészeti lelőhely, közelében dák temetőt és római villát tártak fel. Az 1889-ben és 1968-ban megtalált két gepida uralkodói sír a legjelentősebb népvándorláskori leletek közé tartozik Erdélyben.
A kolozsmonostori apátság vámszedő helye volt. Határában feküdt a középkorban az 1326-ban említett Misketelke falu.
1381 és 1497 között a faluban tartotta ítélőszékeit Kolozs vármegye.[4] 1660 körül elpusztult, az 1708–1711-es pestisjárványban elnéptelenedett, majd 1775-ben ismét csak puszta. Teleki Sándor még a szabadságharc után is úgy találta, hogy „Apahida már nem arab-duár, de még nem falu.”[5] 1870-ben azonban megépült a Szászrégen–Mócs–Apahida kövezett út, 1881-ben pedig vasúti csomóponttá vált, ami lökést adott a fejlődésének. Egy áttérést követően 1877-ben alakult meg görögkatolikus egyháza.[6] 1911-ben gyógyszertárat nyitottak benne.[7] Itt volt a Kolozsvárról induló távgyalogló versenyek célpontja. Közelében 1944 őszén harcok dúltak.
Népessége[szerkesztés]
- 1910-ben 1517 lakosából 1137 volt román, 235 magyar és 137 cigány anyanyelvű; 719 görögkatolikus, 587 ortodox, 103 zsidó, 51 római katolikus és 46 református vallású.
- 2002-ben 4582 lakosából 4121 volt román, 304 cigány és 152 magyar nemzetiségű; 4025 ortodox, 111 pünkösdista és 110 református vallású.
Gazdasága[szerkesztés]
- Hullámkartongyár
- Nyílászárók, műanyag padlók, szaniterek gyártása
- A község 7822 hektáros mezőgazdasági területéből 4136 ha szántó, 2781 ha legelő és 683 ha kaszáló. Erdeje nincs.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Ortodox fatemplomát 1806-ban egy szilágynádasdi mester építette és 1808-ban egy alsóegregyi mester festette ki.
- 1839-ben itt megtalált gepida fejedelmi sír
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1914. május 14-én Ștefan Pascu történész.
- Itt született 1900. december 10-én Gspann Károly orvos, orvosi szakíró.
- E településen él családjával Martin Codoba „Florin” (Kodoba Florin, 1977) a Magyarpalatkai Banda cigányprímása.
Képek[szerkesztés]
Az egyik apahidai királyi sírban talált arany övcsat (középen)
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1983. 57. o. ISBN 963 05 3346 4
- ↑ http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/pdf8694.pdf W. Kovács András: Megyeszékhelyek a középkori Erdélyben. In Pál Judit – Sipos Gábor szerk.: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2010, 183. o. PDF
- ↑ Teleki Sándor: Utazás a Kis-Szamostól a Nagy-Szamosig. T. S.: Emlékeim. II. Bp., 1880, 189. o.
- ↑ Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 233. o.
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 48. o.
Források[szerkesztés]
- Az Erdély története a két apahidai kincsről (magyarul)
További információk[szerkesztés]
- Leletek az első apahidai kincsből (magyarul)
- Falutérkép
.svg){kind=small}
