Visa (település)
| Visa (Vișea) | |
 | |
| Az 1802-ben épült református templom és a falu látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Zsuk |
| Rang | falu |
| Községközpont | Zsuk |
| Irányítószám | 407266 |
| SIRUTA-kód | 58302 |
| Népesség | |
| Népesség | 563 fő (2011. okt. 31.)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 416 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 337 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Visa
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 51′ 23″, k. h. 23° 52′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 23″, k. h. 23° 52′ 25″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Visa témájú médiaállományokat. | |
Visa falu Kolozs megyében, Romániában. Román neve Vișea.
Földrajzi adatok[szerkesztés]
Visa helység Kolozs-megye keleti részén fekszik. Szomszédos települések (zárójelben az illető helység első írásos említése). Nyugaton Zsuk (1314); északon Bonchida (1263), Gyulatelke (1318), Marokháza (1318); keleten Báré (1279); délen-délnyugaton Kötelend (1320). A történelmi Kolozs- és Doboka-vármegye határ-települése volt.[3]
A falu altalajában só (NaCl) található. A múltban jelentős szőlő- és bortermő vidék, például egy 1727. évi leltár 290 veder (1 veder = 10 l) visai bort tüntet fel.[4] Kiterjedt erdő- és nagy létszámú vadállománya van. Fafajok: tölgy, gyertyán, kőris, akác, hárs stb. Vadállatok: vaddisznó, őz, róka, nyúl és fácán. Turisztikai lehetőségei még kihasználatlanok. Napjainkban a Kolozsvárról Zsukon át Visába vezető – mint egy 35 km-es út – aszfaltozott. A helység villamosított, vezetékes víz, gáz, telefon, kábeltévé és internetes szolgáltatása van.
Története[szerkesztés]
Elnevezése a szláv VISOSLAV személynév becézett alakja. Első írásos említése 1326-ból maradt fenn „silva VISAERDEI” formában. A későbbi okiratokban, írásokban előforduló más formája, időrendben: Vizateluke (1332), Wysa, villa Vysa (1348), Vissa (1652, 1835), Vischa (1750), Viza (1760-62), Jisa (1850), Iisa (1854).[5]
Jelentősebb birtokosai időrendben a Suky, a somkeréki Erdélyi, a losonczi Bánffy, a hetei Bakó és a széki gróf Teleki család egyes tagjai voltak.[6]
A falu a csiszoltkő-korszak (neolitikum) óta bejárt, majd lakott terület. A római korban (Kr. u. 107-275) Dácia provincia északi határterülete volt, melyet a Potaissán (a mai Tordán) székelő V. Macedón légió őrzött. A kora középkorban lakossága a nemzetségi határterületet (gyepűt) és a Szék-Bonchida-Visa-Báré nyomvonalú „Molnár-utat” (via Molendinatorum) figyelte-őrizte.[7]
Régészeti leletei esetlegesek. A neolitikum idejéből előkerült egy csiszolt, átlyukasztott kőbalta és egy bemélyített vonaldíszes cserépedény. A római korból görög drachmákat, tetradrachmákat, római dénárokat és mozaiktéglákat találtak.[8] A szőlő és borkultúrára utaló korabeli lelet a 21 cm-es magasságú Szilénosz (a rómaiaknál Liber Pater) szobrocska, aki – a mítoszok szerint – Bakkhosznak[9] a kísérője és tanítómestere.
Újabb kori, VI. századi ezüst dénárok, tallérok stb. A szakirodalom feljegyezte az 1882. február 3-i jelentős meteorit hullást, melyekből 911 darabot (ezek közül a legnagyobb 35,7 kg volt) az évben összegyűjtöttek.[10]
Népesség[szerkesztés]
A legrégebbi erre vonatkozó feljegyzés az 1652. évi urbárium, mely a helységben 13 magyar jobbágycsaládot és 5 szököttet, illetve bujdosót sorol fel, ingóságaikkal együtt.[11]
Az utolsó, 1711. évi pestisjárvány innen 292 áldozatot szedett.[12]
Az 1733-as, Ioan Inocențiu Micu-Klein görögkatolikus püspök által kért összeírás szerint Visában 30 román család (kb. 150 személy) élt.[13]
A lakosság száma általában növekedett, 1900–1920 között megközelítően állandó volt, majd 1980 után csökkent. A magyar nemzetiségű lakosok száma növekvő irányzatot mutat. Az 1880-ban meglévő 178-ról 1977-re 610 főre nőtt. A román lakosság száma szinte állandó, 1850-ben 212, míg 1977-ben 220 fő volt.[14]
A 2002. évi népszámlálás szerint a falunak 589 lakosa volt, ebből kb. 80% magyar, 19% román és 1% roma.
Templomok, iskolák[szerkesztés]
A mai református (kálvinista) templom 1802-ben épült a középkori (1450) templom helyén és egyes anyagainak felhasználásával. Benne egy 1875-ben készített műemlék-orgona[15] és több értékes kultikus tárgy található. Nagyharangját 1592-ben, a kisebbiket 1907-ben öntötték.
Az ortodox (1948-ig görögkatolikus) templomot 1812-ben építették, egy korábbi, 1733-ban már meglévő fatemplom helyén. Benne több régi ikon található. A korabeli összeírás szerint Visában 1733-ban már szolgált egy Ilyia (Ilie) nevű görögkatolikus lelkész, létezett parókia, az illető egyháznak évi 7 szekér szénát termő kaszálója és szántóföldje volt.[16] Az említett összeírásban az adatok magyar helyesírással szerepelnek, mivel az a hivatalos hatóságok számára készült.[13]
A múltban a közoktatás a felekezeti iskolák feladata volt. A református iskolát az írások 1864-ben említik, a görögkatolikus 1869-ben indult be 26 tanulóval, melyből 15 fiú és 11 leány.[16] A mai általános iskola épülete 1907 óta áll.
A helységnek jelentős, az erdélyi Mezőségre jellemző folklórja van.[17] Szép, régi hagyománya a juhmérés.[18]
Nevezetes esemény Visán[szerkesztés]
A község vidékét érintette a mócsi meteorithullás, amely a Mezőség területén 8 falu térségének közelében mintegy 300 kilogrammnyi meteorit anyagot hozott. Mócson és Vajdakamaráson kívül Mezőgyéres, Gyulatelke, Visa, Báré, Mezőkeszü, Magyarpalatka, Márokháza községet érintette a szóródási ellipszis.
A község néprajzi és népművészeti anyaga Válaszúton[szerkesztés]
A Válaszúton megnyílt Kallós Zoltán Múzeumban külön szoba őrzi a Mezőség pompás népművészeti anyagát.
Képanyag[szerkesztés]
Csiszolt, átlyukasztott kőbalta, (neolitikum).
Bemélyített vonaldíszes cserépedény.
Római dénár kr.e. 130-ból.
Ortodox, korábban görögkatolikus templom, 1812
Az 1592-ben öntött ref. nagyharang.
Ortodox ikon.
Hagyományos viselet.
"silva Visaerdei" 680 év elteltével.
Helyi híradás.
Visa látképe.
Visai tél.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ Györffy
- ↑ Jakó, p. 135-137.
- ↑ Suciu, p.252
- ↑ Kiss
- ↑ Csánki, V.337
- ↑ Chirilă
- ↑ Milea, Pop
- ↑ Brassai
- ↑ Jakó, p. 235
- ↑ Szabó
- ↑ a b Bunea, pp. 303, 327
- ↑ Varga E. Árpád- Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)
- ↑ Dávid, p.151
- ↑ a b Sematismul
- ↑ Kallós
- ↑ Henics
Források[szerkesztés]
- Simon András, Gáll Enikő, Tonk Sándor, László Tamás, Maxim Aurelian, Jancsik Péter, Coroiu Teodora - Atlasul localităților județului Cluj, Editura Suncart, Cluj-Napoca, 2003, ISBN 973-864300-7.
- Dan Ghinea - Enciclopedia geografică a României, Editura Enciclopedică, București, 2000, ISBN 978-973-45-0396-4.
- Augustin Bunea - Din Istoria Românilor. Episcopul Ioan Inocențiu Klein (1728-1751), Blaj, 1900.
- Györffy György - István király és mũve, Gondolat, Budapest, 1977, 199, 208, ISBN 963-280-360-4.
- Suciu Coriolan - Dicționar istoric al localităților din Transilvania, Editura Academiei Republici Socialiste România, București, 1968, Vol II, O - Z.
- Kiss Géza - Visai fényképes krónika. Helytörténeti dolgozat Kolozsvár, 2006.
- Csánki Dezső - Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, Térképmellékletek, Budapest, 1913.
- Jakó Zisgmond - A Gyalui vártartomány urbáriumai , Kolozsvár, 1944.
- Szabó T. Attila - A románok újabbkori erdélyi betelepülése , Hitel, Kolozsvár, 1942, 6/5.
- Varga E. Árpád- Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992).
- Dávid István - Műemlék orgonák Erdélyben , Polis-Balassi, Kiadó Budapest, 1996, ISBN 973 972759 X.
- xxx - Sematismul venerabilului cler al Arhidiacezei Metropolitane Greco-Catolice Române de Alba Julia și Făgăraș, în anul Domnului 1900, de la Sfânta unire 200. Blaș, Tipog. Sem. Arh.
- Kallós Zoltán - Balladák könyve , Editura Kriterion, București, 1971.
- Henics Tamás - Juhmérés Visában. Measuring sheep's milk in Visa, Etnofon Népzenei Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 217 7940.
- Chirilă Eugen - Descoperiri monetare antice din Transilvania, Acta Musei Napocensis VI. Cluj 1969.
- Milea, Z. - Pop, C. Monumente sculpturale din Dacia romană în legătură cu cultul lui Liber Pater, Acta Musei Napocensis II. Cluj, 1965.
- Brassai Fuchs Hermann - A mocsi meteorit - esésről.,Igazság napilap. Kolozsvár 1982, febr. (Hivatkozás: Orvos-természettudományi Értesítő az EME f.irata-1882/7).
.svg){kind=small}