Aranyosgerend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aranyosgerend (Luncani)
A 13. századi református templom
A 13. századi református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Aranyoslóna
Rang falu
Községközpont Aranyoslóna
Irányítószám 407362
SIRUTA-kód 58348
Népesség
Népesség 1337 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 422
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Aranyosgerend (Románia)
Aranyosgerend
Aranyosgerend
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 28′ 15″, k. h. 23° 57′ 01″Koordináták: é. sz. 46° 28′ 15″, k. h. 23° 57′ 01″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyosgerend témájú médiaállományokat.
Műemlék református temploma

Aranyosgerend (románul: Luncani, régebb Grindeni, Grind, Grind-Arieș, németül: Neusatz) falu Erdélyben, Kolozs megyében. Jelenleg közigazgatásilag Aranyoslónához tartozik, míg a középkorban a román jobbágyfalu a helyi grófok birtokát képezte. Az Osztrák–Magyar Monarchiában Torda-Aranyos vármegyéhez tartozott.

Nevének eredete[szerkesztés]

Aranyosgerend a nevét egyfelől a település mellett folyó Aranyosról, másrészt feltehetőleg a gredt, emelkedést jelentő szláv szóból kaphatta. Sokak szerint a "gerend" végződés a Gerendi család nevéből származik, viszont ezt a lehetőséget a nyelvészek határozottan visszautasítják, mivel ennek pont a fordítottja tekinthető valószínűnek.[2]

A települést románul Grind-nek, olykor Grind-Arieș-nek hívták. A magyar eredetű román település nevet a trianoni békeszerződést követően karhatalom megváltoztatta, mint Erdély számtalan településén. Ezért 1936-tól napjainkig a hivatalos román neve Luncani.

A magyar lakosság számaránya, illetve a kisebbségi törvény alapján 2003. december 15-én a falu bejárataihoz új, kétnyelvű névtáblák kerültek. Ezeket másnap a helyi rendőrség levetette, mivel illegálisan voltak feltéve. 2004. január 15-én új kétnyelvű faluhatárt jelző táblák kerültek kihelyezésre. Az aranyoslónai önkormányzatban történt erős RMDSZ-es lobbi következtében a helyi postahivatalra is kikerült a kétnyelvű tábla.

Fekvése[szerkesztés]

Tordától 21 km-re délkeletre az Aranyos jobb partján, a folyó második teraszán fekszik. Nyolc természetes forrás található a faluban. Az átlaghőmérséklet 7-9 °C, mint a Mezőségen és a Szamos-fennsíkon. A leghidegebb hónap a február, és a legmelegebb a július. A légköri csapadék évi középmennyisége Kolozs megyében ezen vidék környékén, a Tordai- és az Aranyosgyéresi-medencében a legalacsonyabb. Az első hó itt hull le legkésőbb, december első felében.[3]

Lakossága[szerkesztés]

A település lakosságát 15991604 közötti általános pusztulás és petisjárvány nagyon meggyérítette. Ezért a falu birtokosa, a Jósika család, telepeseket hozatott a faluba. Ennek tudható be, hogy az oláh jobbágyok letelepedése a falu szélén. 1700 után az oláh jobbágyok áttértek a görög katolikus hitre, ezért Kemény József és Láng Anna 1795-ben egy kápolnát építettek számukra szintén a falu szélén. A trianoni békeszerződést követő első két évben a magyar lakosság általános terrornak volt kitéve. Elkobozták vagyonaikat, amelyet a falu összetételét megváltoztató betelepült románok kaptak meg. 1930-ban a két nagy etnikum számaránya megközelítőleg azonos lett, viszont a roma kisebbség kifejezetten magyarok oldalára állt. Csak 1968-ban sikerült megváltoztatniuk a karhatalmistáknak a magyarság és románság közti arányt, az utóbbiak javára.[4]

Története[szerkesztés]

Aranyosgerend (Luncani) az itt folytatott ásatások bizonysága szerint már a bronzkorban is lakott hely volt. Később pedig a rómaiak építettek itt erődítményt az itt levő útkereszteződés védelmére.

1260-ban Gerend néven említik először. A Gerendi család ősi birtoka, akik a 16. században kastélyt is építettek ide.

1529-ben Zápolya János király országgyűlést tartott itt, a 16. század végén a településnek híres unitárius iskolája volt.

Utoljára a Kemény család birtoka volt.

1910-ben 1289, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Felvinci járásához tartozott.

A világháborúk[szerkesztés]

Kilakoltatás előtt a gabonát szekresztrálták (elvették) a románok. A lisztünket mind egy cseppig elvitték! Ezért sokan a földbe, a koréba dugták el. Kidobolták, hogy menjünk ki a faluból éjjel. Éjjel, esőben ment a nép Vajdaszegre. (Veres Balázsné - 2005 július)[5]

Látnivalók[szerkesztés]

Kastély[szerkesztés]

A falu első kastélya az igen festői hangulatú Aranyos folyó menti dombra épült a 16. században a Gerendi család számára. E vidék ősidőktől a Gerendi családhoz tartozhatott, miután Gerendi Miklósnak Gerendkeresztúrt és Örkét a IV. László 1289-ben.[6] Az Erdélyi Fejedelemség korában első éveiben még mindig a család birtokolta a Zápolya alatt az osztrákokkal tartó Gerendi Miklós püspök birtokát,[7] hol Ferdinánd részére gyűlést tartott. Gerendi János Báthori Zsigmond uralkodása alatt török pártisága miatt 1589-ben Gerendet és Egerbegyet Jósika Istvánnak és nejének Füzi Borbálának adományozta. Majd események sorát követve a birtokot visszakapta a Gerendi család, majd a Kemény család.

Református templom[szerkesztés]

Tőle délre 100 m-re az 1290 körül épült gótikus stílusú református templom áll. A templom nem csak mutatja, hanem feliratban tükrözi a román és a gótikus stílus átmenetét. Szentélye, mi négyszögben záródik, boltozatos, egyes hajója vízirányos mennyezetű. A román szerkezet és a gót csúcsíves ablakok tisztán tükrözik a falu gazdagságát. A szentély északi falában egy latin felirattal találkozunk: Istam cameram edificavit Stephas Sacerdos anno di D CC XC.

Gazdasága[szerkesztés]

A település közelében lévő benzinkút

A település főleg mezőgazdaságból él. A magángazdálkodás éveiben a település fő terményei a búza, kukorica és a szőlő volt. Erdély szerte ismert volt a térségben előállított bor. A szőlősök az Aranyos bal oldalán voltak találhatók. A falut meglátogató Orbán Balázs is dicsérte a szőlősöket. Az Aranyosgerenden készült borok külföldön is számtalan kitüntetésben részesültek. A borokat vincellérek gondozták. A szocializmus idején végbemenő államosításkor, a szőlőseket legyalulták. A térség borait csak "Gerendinek", "Egerbegyinek" szólították, attól függően, hogy melyik településen volt termesztve. Az aranyosgerendi bor már csak háztáji gazdálkodásoknál van előállítva, ellentétben az Aranyosegerbegyel, ahol még a mai napig is a domboldalakat szőlősök borítják.

A földművelés mellett az állattenyésztés volt a második jövedelmi forrás. Főként teheneket, disznókat tenyésztettek. A kastély melletti istállókban lovakat tenyésztettek. Az állattenyésztésből származó tejet és húst a közeli iparvárosban, Aranyosgyéresen értékesítették a helybeliek.

A falu teljes kollektivizálása után a terméshozam lesüllyedt. Csak a gépi gazdálkodással és a műtrágya használatával sikerült elérni a korábbi terméshozamokat, illetve meghaladni azokat. 1966-ban Sósszentmártonnal együtt a terméshozam a következőképpen alakult:

Búza Kukorica Cukorrépa Növendék marha Tehén Növendék disznó Koca Bárány Anyajuh
2 590 mázsa 4 580 mázsa 24 700 mázsa 771 381 365 50 820 664

1990-ben nagy fordulat állt be a mezőgazdaságban, felbomlott a termelőszövetkezet. Ezzel együtt a mezőgazdaságban dolgozók száma is csökkent. A lakosság egy része Spanyolországba és Olaszországba ment a jobb megélhetés reményében, közülük már sokan hazatértek - ennek tudható be a rengeteg felújított illetve új ház is.

További információk[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Murádin László: Erdélyi Magyar Családnevek - EUROPRINT, Nagyvárad
  3. http://www.cjnet.ro/cj/mgeografic.html
  4. Id. Gudor Lajos, Gudor Péter: Arnyosgerend – A község lakossága (5,6,7 oldal)
  5. Id. Gudor Lajos, Gudor Péter: Aranyosgerend - Beszámoló (65-77 oldalak)
  6. Fejér, Cod. Diploma V. III. 457.
  7. J. Kemény, App. Diploma XVIII.