Szentély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szentély a templomoknak az a rendszerint különálló vagy elkülönített része, ahol az oltárt, az istenség szobrát vagy jelképét elhelyezik, és ahová általában csak a papok léphetnek be. A szentély a szertartás színtere, amelyet a laikusoktól a szentélyrekesztő választ el. Hosszanti oldalán található a stallum, amely a papság elhelyezésére szolgál.

Amennyiben az oldalhajó a szentély körül körbefut, azt szentélykörüljárónak nevezzük, ha ebből kápolnák nyílnak, az a kápolnakoszorú. A szentélyek létesítése a legtöbb vallás templomaira jellemző már a ókortól kezdve, s a keresztény egyházakban a református és az unitárius egyház kivételével általános. A román korban patkó- vagy félköríves-, később négyzetes-, majd sokszög alaprajzi záródású tér, melynek középpontjában helyezték el az oltárt.

Gyakran az apszist tekintik a szentélynek, valójában ez a templomokban a főhajó keleti végén elhelyezkedő, félkupolával fedett oltárfülke.

Vallásos szentély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szentély szó a latin sanctuarium-ból származik, amely mint minden -arium végű szó, tartalmaz valamit, mint például szent embereket vagy vallásos ereklyéket. A fogalom egyidejűleg jelentett szentséget és/vagy biztonságot. A vallásos szentély lehet egy szent hely (templom, zsinagóga, mecset), vagy egy templom megszent területe az oltár környékén.

Emberi szentély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogi szentély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor egy bűncselekény miatt üldözésre utalunk, a szentély jelentheti a következőket:

Templomi szentély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent hely, töbnnyire templom, ahol a szökevények ideiglenesen immunitást nyertek a letartóztatás alól (elismerve angol törvény által a negyediktől egészen a tizenhetedik századig).

Politikai szentély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védettség a letartóztatás alól az elismert hatóság által biztosítva. Az Egyesült Nemzetek kiterjesztette a "politikai" fogalmat, belefoglalva a rasszt, állampolgárságot, vallást, politikai véleményt és a tagságot / részvételt bárminemű szociális csoportba vagy szociális tevékenységbe. Azok a személyek akik politikai menedéket inditványoznak, általában az államfőnél kérvényezik a menekültjogot.

A menedékhez való jog[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több ősi nép elismerte a "menedékhez való jogot", amely megvédte a bűnözőket (vagy a vádlottakat) a jogi lépésektől illetve a száműzéstől. Ezt az elvet mások is átvették, köztük a Keresztény Egyház és különböző szabályokba foglalták a dolgokat, amiket a menedékért folyamodó személynek meg kellett tennie a védelemért.

Politikai menedék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rózsák háborúja folyamán, amikor a Lancaster és York ház szemben állt egymással, amelynek során a vesztésre álló oldal híveit körülvették a győsztes fél hívei, így képtelen voltak visszatérni a sajátjaikhoz. Ennek következtében a legközelebbi templomban menedékbe vonultak a veszély elmúltáig. Az egyik legfontosabb eset, amikor maga a királyné találta magát az említett helyzetben, Woodville Erzsébet, IV. Eduárd hitvese.

1470-ben, amikor a Lancasterek rövid időre visszaültették trónjára VI Henriket, Eduárd királynéja London-ban élt megannyi leánygyermekükkel. Velük együtt Erzsébet a Westminster Apátságba sietett menedékért, ahol uralkodóhoz méltó kényelemben éltek egészen Eduárd trónjának megerősítéséig (1471). A királyné ekkor adott életet ugyancsak Eduárd nevű fiának. Amikor 1483-ban a király elhunyt, Erzsébet (akit akkoriban gyűlölt a nép, még a Yorkok is) öt lányával és legifjabb fiával (Richárd, yorki herceg) ismét menedékbe vonult a Westminster-be. Ez 1485-ig tartott, amikor VII. Henrik leverte trójnáról III. Richárd-ot (IV. Eduárd öccsét), és feleségül nem vette Erzsébet lányát, a későbbi Yorki Erzsébetet. Miután ez megtörtént, az özvegy Erzsébet királyné visszakapta minden birtokát és címét (amiket a "Titulus Regius" hatására elvesztett) ezek után pedig visszavonultan élt a Bermondsey Apátságban mint az özvegy királyné.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]