Eucharisztikus galamb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az eucharisztikus galamb (latin: columba): az oltár fölé függesztett, az oltáriszentség őrzésére szolgáló galamb formájú tartó. A hátán nyíló fedél alatti kis mélyedésben őriztek néhány szentostyát a betegek számára. A galamb alak a szentlélekre utal, aki az epiklézis rítusában (a szentlélek lehívása) megvalósítja a megtestesülés és az átváltoztatás misztériumát.

Története[szerkesztés]

Valószínűleg már az 5. században használták, de írásban a 7. században említik először. A középkorban főként Franciaországban kedvelték. Nem csak a szentségház legősibb formája, de egyúttal a szentségkitétel legkorábbi formájaként a monstrancia elődje is.

A legkorábbi eucharisztikus galambok a 12. századból maradtak fenn (Göttweig). A 13. század emlékei Limoge-ban készült zománcmunkák: ezeket a legfeljebb 20 cm magas, 30 cm hosszú, kerek talapzatú, láncra függeszthető galambokat aranyozott rézből készítették.

1590-ben a toulouse-i zsinat betiltotta.

Használata[szerkesztés]

Az eucharisztikus galamb nem felel meg a tabernákulum használatára 1957-ben kiadott szabályoknak. Ennek ellenére vannak olyan helyek:

ahol mégis engedélyezték használatát.

Források[szerkesztés]