Négyezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crossing.png

A négyezet-nek nevezik a bazilikális alaprajzú templomok hossz- és kereszthajóinak kereszteződésében kialakított teret, ahol a hosszház és a keresztház metszi egymást. A négyezet a hosszhajó és a kereszthajó többnyire azonos szélessége folytán rendszerint négyzet alaprajzú, a főhajó magasabb belmagassága miatt a belső tér többi boltozati részeinél (pl. szentélynél, kórusnál, mellékhajóknál) magasabb s lefedését kezdetben és egyszerűbb esetekben kereszt- vagy csillagboltozattal alakítják ki.

Később és/vagy jelentősebb templomépületeknél kupolával szokás kiemelni. Különösen a középkori román és gótikus stílusra, illetve a reneszánsz építészetre jellemző (és amennyiben a főhajó fedélszékében elfér), középpontja felett, függőleges tengelyében, a fő- és kereszthajó tetőgerincének metsződésén kiképezett kis méretű toronynak huszártorony a neve.

A négyezeti térnek kupolával történő lefedése esetén - a négyezet és kupolatér (általában nyolcszögletű, vagy köralakú) csatlakozásához átmeneti elemet (csegely) és esetleg további bővítményt (dob, tambura) is gyakran alkalmaznak. Ilyenkot a négyezeti teret az épület külső részében kupola (torony) hangsúlyozza (pl. Compostela).

Főbb jellemzői[szerkesztés]

A bazilikális-kereszthajós alaprajzi rendszerű templomoknál a négyezet fölé gyakran építettek nagyméretű tornyokat is. Egyes esetekben a négyezeti torony ablakai világították meg a négyezet belső terét.

A négyezeti torony kialakítása tartószerkezeti szempontból rendkívül kényes feladat volt, mert a minden irányban nyitott négyezet (torony) teljes súlyát a négyezet sarkaiban lévő pilléreknek kell tartaniuk, s nem csak a függőleges-, de a keletkező vízszintes erőket is viselniük kell. Felépítése nagy kihívást jelentett a középkori építészek számára, nem egy összeomlott építése közben vagy azt követően.[1]

A gótikus stílusú templomok négyezete felett csak ritkán építettek kupolát (például Spanyolországban). De vannak olyan műemlékek is, amelyek négyezete felett kupola emelkedik, jellemzően a 16. századtól, a barokk stílusú templomoknál. A négyezeti tér kupolával történő lefedése esetén közbeiktatott szerkezeti elem(ek)et alkalmaztak (csegelyes-, vagy csegelyes-tamburos kupola).

Képek[szerkesztés]

Szakrális értelmezése[szerkesztés]

A négyezeti tér általában a szentély (vagy kórus) és a hajó- (ceremoniális és közösségi) terek közt helyezkedik el. Ezért elhelyezkedéséből adódóan a templombelsőnek rituális szempontból is jelentős (kiemelt) helye, ezt hangsúlyos építészeti kialakítással (ornamentikával, objektum odahelyezéssel stb.) fejezik ki. A szentély felőli (általában íves) záródását diadalívnek, arcus triumphalisnak hívják. A körülötte levő falfelületeket vallási tárgyú ábrázolások díszítik.

Források, Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. William Golding: A torony

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Négyezet témájú médiaállományokat.