Major Máté

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Major Máté
Született 1904. augusztus 3.
Baja
Elhunyt1986. április 14. (81 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész,
egyetemi tanár,
akadémikus
Díjak Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Major Máté témájú médiaállományokat.

Major Máté (Baja, 1904. augusztus 3.Budapest, 1986. április 14.) Kossuth-díjas magyar építész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Mayer Károly (1905-től magyarosított Majorra) előbb a zombori törvényszéken aljegyző, majd később a hódsági és a bajai járásbíróság elnöke lett. Édesanyja Thum Júlia szintén zombori volt. Szülei 1890-ben kötöttek házasságot. Máténak hat testvére volt. Az elemi elvégzése után középiskolai tanulmányait a cisztercita rend bajai III. Béla Főgimnáziumában végezte.

Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. 1927–36 között magántervezői irodákban és magántervezőként dolgozott. Ebben az időben tervezte a Budapest I. Attila utca 127. sz. alatti bérházat, Detre Pállal együtt. (1933–34), és a Budapest I. Sasfiók utca 8. sz. alatti villát (1934). 1936 és 1944 között az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) műszaki osztályának mérnöke, majd főmérnöke volt. Tervezői munkásságát – ebben az időben – még két épület jelzi, melyeket Benjamin Károllyal közösen tervezett. Ezek a Budapest I. Vám utca 2. (ma: Bem rkp. 24.) alatti ötemeletes sarok bérház (1944), valamint a Budapest IX. Zsil utca 3–5. alatti irodaház (1940-es évek), amely eredetileg lakóháznak épült.

1933 és 1938 között a modern magyar építészet képviselőjeként tagja volt a CIAM magyar szekciójának. 1933-tól tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának is. 1933–37 között a Szocialista Képzőművészek Csoportjának titkára volt. 1942–44 között a Tér és Forma szerkesztőbizottságában is dolgozott. Alapító tagja volt az 1949-ben megszüntetett Új Építészet Köre csoportnak. A második világháború után építészként szinte nem is alkotott, kivételt jelent a Tatabányán, 1948-ban épült soklakásos lakótelep. Társadalmi, oktatói és szakírói munkássága azonban jelentős. 1948-tól tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1949–71-ig az Építéstörténeti Tanszék vezetője, 1974-ig az Építéstörténeti és Elméleti Intézet igazgatója volt. 1951–86 között a Magyar Építőművészek Szövetsége elnökségi tagja. 1949-től az MTA levelező tagja, 1949-től 1964-ig az MTA Műszaki Tudományok Osztálya osztályvezetőségének tagja. 1950–51-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának dékánja. 1955–58 között az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának elnöke, 1960-tól az MTA rendes tagja, 1972-től 1975-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézetének igazgatója volt.

Nevéhez fűződik az Akadémiai Kiadó Architectura sorozata, az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának és a Magyar Építőművészek Szövetségének közös kiadványa, melynek szerkesztője is volt.

Önéletrajzát az Egy gyermekkor és a kisváros emléke (visszaemlékezések, Bp., 1973) és Férfikor Budapesten (visszaemlékezések, Bp., 1978) könyvekben írta meg. Az első könyvében pontosan mutatja be Baját a 20. század elejétől az 1920-as évek közepéig. Életrajzi leírásában egy mára már letűnt világot tárt olvasói elé. A második könyvében „beszámol egyetemi éveiről, kenyérkereseti gondjairól, házasságáról, lakhelyeiről. Az építőművészeti megfigyelések természetesen könyve fontos részét alkotják: szól a sashegyi házban eltöltött tíz esztendejéről és a felnőtté érés nehéz, felelősségteljes folyamatáról, melynek során szakmájában és a politikában is megtalálta azokat a fogódzókat, amelyek segítették becsületesen és igazan élni.”[2]

Budapesten halt meg 1986. április 14-én, gazdag életművet hagyva maga után. Bonta János Major Máté búcsúztatása címen a Magyar Építőművészet, 1986/3. számában írt nekrológot. Zádor Anna, pedig a Magyar Építőművészet 1987/4–5. számában emlékezett meg róla.

Művei[szerkesztés]

Megépült épületek[szerkesztés]

  • 1933–1934. Budapest I. Attila utca 127. lakóház. (régen: 89. sz.) Tervezőtárs: Detre Pál.
  • 1934. Budapest XII. Sasfiók utca 8. lakóház.
  • 1940 körül. Budapest IX. Zsil utca 2. irodaház. (eredetileg lakóház). Tervezőtárs: Benjamin László
  • 1944. Budapest I. Vám utca 2. (ma: Bem rkp. 24) lakóház. Tervezőtárs: Benjamin László
  • 1948. Tatabánya. Négy, sok lakásból álló lakótelep.

Tervpályázatok[szerkesztés]

Könyvei, publikációi[szerkesztés]

  • Az új építészet elméleti kérdései. Szocialista realizmus az építészetben; Új Építészet Köre, Bp., 1948
  • Bevezetés az építészetbe. Az Áll. Műszaki Főiskola 1. éves építészmérnök hallgatói részére. Major Máté az 1948/49 tanévben tartott előadásainak jegyzete alapján; összeáll. Merényi Ferenc; Műszaki Főiskola, Bp., 1950
  • Szovjetunió építészete. Cikkgyűjtemény; összeáll. Major Máté, Malecz Erika; Építőipari, Bp., 1951
  • Vita építészetünk helyzetéről (Perényi Imre. Magyar képzőművészek és Iparművészek Szövetsége. 1951)
  • Kardos György–Major Máté: Ókori építéstörténet. A Budapesti Műszaki Egyetetem 1. éves A/B tagozatos építészmérnökhallgatók részére; Tankönyvkiadó, Bp., 1951
  • A Budapesti Műszaki Egyetem oktatóinak tudományos és műszaki alkotásai; szerk. Major Máté; Közoktatási, Bp., 1952
  • Építészet és társadalom; Mérnöki Továbbképző Intézet, Bp., 1952 (Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából)
  • Építészet és társadalom. Különös tekintettel a XX. sz. burzsoá építészetére; Építőipari, Bp., 1953 (Mérnöki továbbképző kiadványok Építőművészet kérdései)
  • Az épülő kommunizmus képzőművészete. (Magyar–Szovjet Baráti Társaság és Képzőművészeti Alap. 1953)
  • Az imperializmus építészete; Mérnöki Továbbképző Intézet, Bp., 1953 (Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából)
  • Építészet és társadalom. (Útmutató a TIT előadói számára. TIT. 1954)
  • ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNET I. és II. (Műszaki Könyvkiadó. 1955 és 1958) (németül is)
  • Az építészet alakulásának törvényszerűségei. (Magyar Építőművészet 1955/IV. évf. 11–12. szám. 326–328. oldal)
  • Az orosz építészet története; Felsőoktatási Jegyzetellátó, Bp., 1956 (Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából)
  • Tíz esztendő magyar építészete. (az Építőipari Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve. 1955/56 tanév. Budapest. 1957)
  • Kardos György–Major Máté: A rabszolgatársadalmak építészete. Az ókori kelet építészete. 1. köt.; Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, bp., 1958
  • Bevezetés az építészettörténethez. Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem. Építészettörténeti Tanszék. Kézirat. Tankönyvkiadó Vállalat 1964)
  • Pier Luigi Nervi; Akadémiai, Bp., 1966 (Architektura) (lengyelül is)
  • Az építészet sajátszerűsége. (Akadémiai Kiadó. 1967)
  • Az építészet új világa. (Magvető kiadó. 1969)
  • Breuer Marcel; Akadémiai, Bp., 1970 (Architektúra)
  • Amerigo Tot. (Corvina Kiadó 1971)
  • Egy gyermekkor és egy kisváros emlékei. (Magvető Kiadó 1973)
  • Goldfinger Ernő. (Akadémiai Kiadó 1973. Architectura sorozat)
  • Férfikor Budapesten. (Szépirodalmi Könyvkiadó – Műhely sorozat. 1978)
  • Új építészet, új társadalom. 1945-1978. Válogatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, dokumentumaiból; dokumentumvál., szerk. Major Máté és Osskó Judit; Corvina, Bp., 1981 (Művészet és elmélet)
  • Vágó Péter. (Akadémiai Kiadó 1982. Architectura sorozat)
  • Breuer Marcell. (Akadémiai Kiadó 1982. Architectura sorozat)
  • Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár; szerk. Major Máté; Akadémiai, Bp., 1983
  • Mindig megújuló építészet. (Építésügyi Tájékoztatási Központ. 1985)
  • Utószó (tanulmány) Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet c. kötetéhez (Műszaki Kiadó 1961. ETO72.036)
  • Tizenkét nehéz esztendő, 1945-1956; szöveggond., szerk. Fehérvári Zoltán, Prakfalvi Endre; Magyar Építészeti Múzeum, Bp., 2001

Képgaléria[szerkesztés]

Díjai és kitüntetései[szerkesztés]

Akadémiai Aranyérem

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. dr. Major Máté urnafülkéje a Farkasréti temetőben
  2. Magyar irodalom története 1945–1975/Major Máté (1904–1986) idézet

Források és irodalom[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon
  • Branczik Márta: Major Máté (HIK Felsőoktatási Tankönyv és Szakkönyvtár és ARTPORTAL
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. (83., 84., 112. oldal)
  • Ferkai A.: Buda építészete a két világháború között. (14., 60., 478. oldal).
  • Ferkai A. (Branczik Márta, Hajdú Virág, Molnos Attila, Oláh Éva): Pest építészete a két világháború között.(280.old.)
  • LAPIS ANGULARIS III. Major Máté: Tizenkét nehéz esztendő. (1945–1956). Szerkesztők: Fehérvári Zoltán és Prakfalvi Endre.
  • Tér és Forma. (1935/1. sz. 14–15. old., 1936/1. sz. 20–22. old.)
  • A magyar irodalom története/Major Máté
  • Szerk.: Egy tanszék 80 éve (A BM Urbanisztikai Tanszékének története 1929-2009) p. 49- utalások a Perényi - Major 1951-es híres/hírhedt építőművészeti vitára) - Bp. Terc K. 2009. - ISBN 978-963-9535-96-1

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]