Kossuth-díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kossuth Lajos a legmagasabb magyar állami kitüntetés névadója

A Kossuth-díj a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés, amely Kossuth Lajosról kapta a nevét. Az országgyűlés 1948-ban 1848. március 15-e centenáriuma alkalmából alapította.[1] 1990 óta a köztársasági elnök adományozza, általában a miniszterelnök előterjesztése alapján. A díjat rendszerint március 15-én adják át. [2]

Presztízsének megőrzése érdekében a vele járó összeg a KSH által évenként számított országos nettó nominál átlagkereset ötszöröse, 50, illetve 100 ezer forintra való felkerekítéssel. A nagydíj összege a díj mindenkori összegének kétszerese, és csak egyéni teljesítmény elismeréséért adományozzák. Megosztott díj esetében a díj összegének fele jár, függetlenül attól, hogy hány személy között osztották meg.

Egyéni díjjal 1992-ben 750 ezer, 1994-ben 1,1 millió, 1996-ban 1,6 millió, 1997-ben 1,8 millió, 1998-ban 2,28 millió Ft, 2012-ben 12,9 millió Ft[3] került kifizetésre. A Kossuth-nagydíj összege: 2012-ben 25,8 millió Ft.[3] A jutalomösszeg – megtartva az 1948 óta töretlen hagyományt – adó- és illetékmentes.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első díjakat 1948. március 14-én adták át az ország legkiválóbb embereinek, akik hozzájárultak az ország újjáépítésének sikeréhez. Az első időszakban a díj mellé 20 ezer forint járt.

A tudomány, a művészet és az irodalom területén, valamint a szocialista termelőmunkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeket, csoportokat jutalmazták vele. A minisztertanács adományozta, 1963 óta csupán kulturális és művészeti alkotó tevékenységért itélik oda.

Alapításakor 2, 1951-től 3, 1953-tól 4 fokozata volt; 1977 óta újból 2 fokozatú.

A díj odaítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A díjazottakról általában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konkrét díjazással kapcsolatos probléámk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Utólagos visszavonásra egyetlen ízben került sor. Nagy Gábortól, a kazincbarcikai Borsodi Kooperáció vezérigazgatójától 1953. decemberben visszavették a díját, melyet 1952. március 15-én a barnaszén-elgázosítás új technológiájáért kapott. Mint utólag kiderült, a technológiát nem Nagy Gábor találta fel, hanem egy NSZK-beli technológiát másolt le.[4]
  • Sas József kitüntetésére vonatkozó javaslatát 2008-ban Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök a színész ellen indított folyamatban lévő bírósági eljárás miatt az átadás előtt visszavonta. (Utóbb Sas Józsefet jogerősen elítélték adócsalás miatt).

- ugyancsak 2008-ban Blaskó Péter a miniszterelnök személye elleni tiltakozásul nem vette át a díjat.[5] 2011-ben ismét Kossuth-díjat kapott, ekkor átvette a díjat.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1948. évi XVIII. törvény a „Kossuth-díj” alapításáról
  2. Kivéve például 2012-ben és 2014-ben, amikor március 14-én
  3. ^ a b http://index.hu/kultur/2012/03/14/kossuth_dijasok/
  4. A Kossuth-díj őskora, 168ora.hu, 2008. március 14.
  5. Blaskó Péter tiltakozásból nem veszi át a Kossuth-díját. (Hozzáférés: 2008. március 14.)
  6. http://index.hu/belfold/2011/03/14/a_kossuth-_es_szechenyi_dijasok_nevsora/

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]