Szentélykörüljáró
Ellenőrzött
A szentélykörüljáró (latin szóval deambulatórium; az ambulare = 'menni' szóból) a nyugati kereszténység hagyományos templomépületeinél az az épületrész, amely a oldalhajók meghosszabbításaként átfogja a szentélyt. (Amennyiben kereszthajó van, azon túlmenően). A körüljáró az apszist és szentélyt megkerülő galéria, többnyire pilléreken nyugvó karcsú boltívekkel. A szentélykörüljáró többnyire zarándoktemplomok esetében volt kedvelt építészeti megoldás, de többfülkés rendszerét az áldozópapság mindennapi misézőhelyeként egyes szerzetesrendek is kedvelték (oldalszentélyek, szentélykoszorú).
Források, irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Németh L. – Voit P. (Szerk.): Művészettörténeti ABC p.344. – Akadémiai – Terra, Bp., 1961
- Ernst Seidl (Szerk.): Lexikon der Bautypen. Funktionen und Formen der Architektur. Philipp Reclam jun. Verlag, Stuttgart, 2006, ISBN 3-15-010572-2
