Szentélykörüljáró
A szentélykörüljáró (latin szóval deambulatórium; az ambulare = 'menni' szóból) a nyugati kereszténység hagyományos templomépületeinél az az épületrész, amely a oldalhajók meghosszabbításaként átfogja a szentélyt. (Amennyiben kereszthajó van, azon túlmenően). A körüljáró az apszist és szentélyt megkerülő galéria, többnyire pilléreken nyugvó karcsú boltívekkel. A szentélykörüljáró többnyire zarándoktemplomok esetében volt kedvelt építészeti megoldás, de többfülkés rendszerét az áldozópapság mindennapi misézőhelyeként egyes szerzetesrendek is kedvelték (oldalszentélyek, szentélykoszorú).
Források, irodalom[szerkesztés]
- Németh L. - Voit P. (Szerk.): Művészettörténeti ABC p.344. - Akadémiai K - Terra K. Bp. 1961.
- Ernst Seidl (Szerk.): Lexikon der Bautypen. Funktionen und Formen der Architektur. Philipp Reclam jun. Verlag, Stuttgart 2006, ISBN 3-15-010572-2.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentélykörüljáró témájú médiaállományokat.
Nézd meg a szentélykörüljáró címszót a Wikiszótárban!