Cinterem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A cinterem eredetileg a templom körüli – legtöbbször fallal kerített – temető régi magyar elnevezése. Később a templomudvar jelentését is felvette. A csángó nyelvjárásban előforduló csincsirin szó jelentése temetőkert (románul: ţintirim).

A protestáns templomok előcsarnokát vagy oldalépítményét is jelenti, ahová nagyobb temetési szertartások alkalmával a koporsót elhelyezik a halotti prédikáció időtartamára.

A szó eredete[szerkesztés]

A latin coemeterium szóból, az pedig a görög koiméthrion, 'nyugvóhely, fekvőhely' szóból ered.

Népies szólásokban[szerkesztés]

Népies szólásokban is előfordul: „cinterem felé áll a rúdja”: halni készül; „cinteremvirág veri a fejét”: őszül.

Ady Endrénél[szerkesztés]

Ady egy versében is említi a szót: „ha felzajlott a cinterem, ő nem játszott, sétált velem” ( Az első asszony).[1]) A vers ihletője valós személy volt, róla – Ady érmindszenti tanulóéveiről beszélve – a költő öccse is megemlékezett: „Fiuk, lányok együtt tanultak itt, s mivel pedig Katona Károly uram súlyos heptikával küszködött, s a két méter magas pici iskola-szobában erősen fúladozott, a márciusi első napfénytől kezdve a templom fás udvarán: a cinteremben folyt a tanítás.”[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. Ady Lajos: Ady Endre. Bp., 1923.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]