Tabernákulum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Elefántcsont tabernákulum a Louvre gyűjteményéből

A tabernákulum (oltárszekrény, szentségház) fő jelentése magyar nyelvterületen az oltáriszentség őrzésére szolgáló és a római katolikus templomokban rendszerint az oltár közepére állított szekrényke.

Etimológiája[szerkesztés]

A szó a latin tabernaculum (kis hajlék) fonetikus átirata, nyelvtanilag a taberna kicsinyített alakja. A Bibliában a Salamon kora előtti idő szentélye (a szent sátor) megnevezéseként használatos.

A katolikus egyházban[szerkesztés]

A katolikus templomokban az oltáriszentség helye. Ebbéli minőségében 12. században kezdte felváltani a falfülke jellegű pasztofóriumot. Használata a negyedik lateráni zsinat (1215) után vált általánossá. Helye a második vatikáni zsinat (1962–65) előtt a székesegyházakban külön szentségi kápolnában volt, másutt a főoltáron.

Hagyományosan úgy helyezték el, hogy a figyelem rá irányuljon. Állandóan kis lámpa ég mellette, illetve előtte figyelmeztetőül; ez az ún. örökmécs (öröklámpa) Krisztus jelenlétére figyelmeztet. Amikor a hívek a templomba lépve térdet hajtanak, ezzel a tabernákulumban jelenlévő Krisztust köszöntik.

A 20. században több templomban is kiszorult eredeti helyéről: a szentély központjába a miséző pap székét állították, a tabernákulum pedig a fal mellé került.

Kialakulása, fejlődése[szerkesztés]

A tabernákulumot a monstrancia megjelenése gyakran emeletes forgószekrénnyé alakította: alul a cibórium, felül, két- vagy háromrészes, forgatható fülkében a monstrancia. A modern oltárok tabernákuluma különálló, rendszerint ötvösmunkákkal díszített fémszekrény. A II. vatikáni zsinat óta a tabernákulumot vagy a korábbi főoltáron helyezik el, vagy oldalt.

Anyaga, részei[szerkesztés]

A legutóbbi időkben a különálló fém vagy kő tabernákulum vált gyakorivá. A hatályos jog szerint az oltáriszentséget egy templomban vagy kápolnában egyetlen helyen, egyetlen tabernákulumban kell őrizni. Az elmozdíthatatlan, szilárd és nem átlátszó anyagból készült tabernákulumot a templom vagy kápolna valamely kiváló, látható, ékes és imádásra alkalmas helyén kell elhelyezni.

Világi jelentése[szerkesztés]

Sajátos bútor; a komód egyik változata — középen ajtóval, alul fióksorral, kiemelkedő felső résszel.

Források[szerkesztés]