Szentbenedek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szentbenedek (Mănăstirea)
ManastireaCJ.JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségMikeháza
Rang falu
Községközpont Mikeháza
Irányítószám 407397
Körzethívószám +40 x64[1]
SIRUTA-kód 55197
Népesség
Népesség708 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság23
Földrajzi adatok
Tszf. magasság267 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szentbenedek (Románia)
Szentbenedek
Szentbenedek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 07′ 14″, k. h. 23° 55′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 14″, k. h. 23° 55′ 26″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentbenedek témájú médiaállományokat.

Szentbenedek (románul Mănăstirea) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét Szent Benedek tiszteletére szentelt templomáról kapta.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől 5 km-re délkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Szentbenedeki táj télen

1308-ban Scenbenedek néven említik először. Várkastélyának romjai a Szamos jobb partján emelkedő dombon vannak. Valamikor bencés kolostornak épült, de 1592-ben felvonóhidas védelmi kastéllyá, erődítménnyé alakították.

A 17. század folyamán kapta meg jelenlegi formáját; többször bővítették, átalakították. Belsejének legérdekesebb része volt a magyaros ornamentikájú tiszafából faragott lépcsője és a reneszánsz ajtón át megközelíthető rajzos padlójú, festett gerendás nagyterme volt. Kaputornya 1720-ban épült. Kapuja felett a pálosok csensztohovai fekete madonnájának domborműve, kegyképe foglalt helyet.

Utolsó tulajdonosai gróf Kornis Károly és felesége, bethleni gróf Bethlen Berta voltak. A kastély utolsó lakója gróf Kornis Gabriella volt. A kastély utolsó felújítása 1886-ban volt, ezt gróf Kornis Viktor vezette. A kastély azóta pusztul.

A család 1945-ig lakta, az ún. öregkastély az államosítás után elhagyatva elpusztult, értékeit széthordták.

Az öregkastély helyreállítását az 1970-es években megkezdték, azonban a munka rövid időn belül megszakadt. Az épületek állaga ma is rohamosan romlik, az öregkastély nagy része ma már menthetetlen.

Az új kastélyban 2004-ben még a helyi iskola működött.

Alatta az út mellett 12. századi késő gótikus templom áll.

Vízerőmű a Kis-Szamoson

1910-ben 653, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.

1910-ben épült meg egy a Kis-Szamosból kiágazó csatornán a Dés I. vízerőmű, majd az elcsatolás után, 1923-ban a főágon a Dés II.[3]

Népesség[szerkesztés]

2002-ben 737 lakosa közül 714 fő (96,9%) román, 23 (3,1%) magyar volt.[4] 2011-ben 708 lakosa volt.

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Dés I. és II. vízierőmű – Műemlékem.hu
  4. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Külső hivatkozások[szerkesztés]