Szentbenedek
| Szentbenedek (Mănăstirea) | |
 | |
| Kornis kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Mikeháza |
| Rang | falu |
| Községközpont | Mikeháza |
| Irányítószám | 407397 |
| Körzethívószám | +40 x64[1] |
| SIRUTA-kód | 55197 |
| Népesség | |
| Népesség | 708 fő (2011. okt. 31.)[2] |
| Magyar lakosság | 10 (2011)[3] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 267 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szentbenedek
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 07′ 14″, k. h. 23° 55′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 14″, k. h. 23° 55′ 26″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szentbenedek témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szentbenedek (románul Mănăstirea) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét Szent Benedek tiszteletére szentelt templomáról kapta.
Fekvése[szerkesztés]
Déstől 5 km-re délkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
.JPG)
1308-ban Scenbenedek néven említik először. Várkastélyának romjai a Szamos jobb partján emelkedő dombon vannak. Valamikor bencés kolostornak épült, de 1592-ben felvonóhidas védelmi kastéllyá, erődítménnyé alakították.
A 17. század folyamán kapta meg jelenlegi formáját; többször bővítették, átalakították. Belsejének legérdekesebb része volt a magyaros ornamentikájú tiszafából faragott lépcsője és a reneszánsz ajtón át megközelíthető rajzos padlójú, festett gerendás nagyterme volt. Kaputornya 1720-ban épült. Kapuja felett a pálosok csensztohovai fekete madonnájának domborműve, kegyképe foglalt helyet.
Utolsó tulajdonosai gróf Kornis Károly és felesége, bethleni gróf Bethlen Berta voltak. A kastély utolsó lakója gróf Kornis Gabriella volt. A kastély utolsó felújítása 1886-ban volt, ezt gróf Kornis Viktor vezette. A kastély azóta pusztul.
A család 1945-ig lakta, az ún. öregkastély az államosítás után elhagyatva elpusztult, értékeit széthordták.
Az öregkastély helyreállítását az 1970-es években megkezdték, azonban a munka rövid időn belül megszakadt. Az épületek állaga ma is rohamosan romlik, az öregkastély nagy része ma már menthetetlen.
Az új kastélyban 2004-ben még a helyi iskola működött.
Alatta az út mellett 12. századi késő gótikus templom áll.
.JPG)
1910-ben 653, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
1910-ben épült meg egy a Kis-Szamosból kiágazó csatornán a Dés I. vízerőmű, majd az elcsatolás után, 1923-ban a főágon a Dés II.[4]
Népesség[szerkesztés]
2002-ben 737 lakosa közül 714 fő (96,9%) román, 23 (3,1%) magyar volt.[5] 2011-ben 708 lakosa volt.
Látnivalók[szerkesztés]
- Szent Kereszt felmagasztalása templom, 12. századi gótikus templom
- Szent Miklós ortodox templom a 18. századból
- Kornis-kastély
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ Dés I. és II. vízierőmű – Műemlékem.hu
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Német nyelvű leírás Archiválva 2009. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Képek
.svg){kind=small}