Kisdevecser
| Kisdevecser (Diviciorii Mci, Klein-Däwätsch) | |
| Ortodox templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Szépkenyerűszentmárton |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 407524 |
| SIRUTA-kód | 59540 |
| Népesség | |
| Népesség | 48 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 339 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisdevecser témájú médiaállományokat. | |
Kisdevecser (románul Diviciorii Mici, németül Klein-Däwätsch) település Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A megye északkeleti részén, Kolozsvártól 61 km-re északkeletre, Szamosújvártól 19 km-re keletre, Noszoly, Mohaly, Nagydevecser és Szamosszentmiklós közt fekvő település.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1173-ban említik először Deuecher inferior néven.[1]
1414-ből okleveles adat van Jakab nevű plébánosáról, aki arról számol be, hogy egy kisdevecseri Ferenc nevű lakos végrendeletében szászencsi földterületét (egy szőlőst) a kisdevecseri Corpus Christi kápolnának hagyományozza. 1503-ban a falunak nagyméretű temploma is volt, mely később elpusztult, 1757-ben már csak a helyét ismerték.
A falu lakossága a reformáció idején felvette a református vallást.
1603-ban Giorgio Basta katonái felégették a falut, csak 6 fő élte túl a pusztítást. Ezt követően románok költöztek be a faluba, de jelentősebb magyar lakossága is lett, mert 1745-ben a nagydevecseri református papot arra kötelezik, hogy Kisdevecserre is átjárjon istentiszteletet tartani, mégpedig hét magyar földbirtokos gondoskodása folytán. 1831-ben azonban már egy református sincs a faluban, a magyar lakosság vagy elköltözött, vagy beolvadt a románok közé.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1910-ben 270 lakosából 264 román és 6 magyar volt.
2002-ben 89 lakosa volt, mind románok.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Gloria Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6

