Tötör

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tötör (Tioltiur)
Ortodox fatemplom
Ortodox fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Magyarszarvaskend
Rang falu
Községközpont Magyarszarvaskend
Irányítószám 407259
SIRUTA-kód 57537
Népesség
Népesség 190 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 379 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tötör (Románia)
Tötör
Tötör
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 00′ 57″, k. h. 23° 43′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 57″, k. h. 23° 43′ 01″

Tötör (románul Tioltiur) település Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Kolozsvártól 43 km-re északra, Szamosújvártól 25 km-re nyugatra, Kecsed, Kecsedszilvás, Esztény és Ónok közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

A református templom helyére épített ortodox templom

1305-ben Toutheur néven említik először a források. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején felvette az unitárius vallást, de 1618-ban áttértek a református hitre. A század folyamán Giorgio Basta és a tatárok pusztításai miatt a magyar lakosság megfogyatkozott, pótlásukra román jobbágyokat telepítettek be. A magyarság asszimilációja még inkább felerősödött, amikor a falu egyházközségének addigi patrónusai felhagytak támogatásukkal, így a lakosság önerőből nem volt képes fenntartani az önálló egyházközséget. A falu a 18. század elején Esztény filiája lett és az is maradt a második világháború végéig, amikor hívek hiányában megszűnt.

A falu néhai református temploma román stílusban épült, valamikor a 14. században. A 15. században átalakították, amikor gótikus elemeket is kapott. Ezek az építkezések valószínűleg Tötöri Balázsnak voltak köszönhetőek, akinek faragott sírköve a templom keleti falába volt elhelyezve. A templom reneszánsz kőfaragványai dési mesterektől származtak. 1738-ra már jórészt romba dőlt, de ekkor Keczeli Borbála pénzén felújították.[2] 1875-re újra a végpusztulás szélére került, de ekkor még egyszer újraépítették. A II. világháború után, mikor már nem volt több magyar a faluban, a helyi román lakosság lebontatta - egyedül csak a hajó maradt meg belőle - és helyére ortodox templomot építtetett, a már meglévő, 1800-ban épített fatemplom mellé.

A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott.

Lakossága[szerkesztés]

1910-ben 655 lakosa volt, ebből 570 román, 57 magyar, 27 német és 1 egyéb nemzetiségű volt.

2002-ben 213 román lakosa volt.

Látnivalók[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Kádár Mihály: Szolnok-Doboka vármegye monographiája

Források[szerkesztés]

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai.