Ugrás a tartalomhoz

Erdőszombattelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdőszombattelke (Sămboieni)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségSzépkenyerűszentmárton
Rangfalu
KözségközpontSzépkenyerűszentmárton
Irányítószám407527
SIRUTA-kód59568
Népesség
Népesség106 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság370 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 01′ 47″, k. h. 24° 03′ 44″47.029768°N 24.062277°EKoordináták: é. sz. 47° 01′ 47″, k. h. 24° 03′ 44″47.029768°N 24.062277°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdőszombattelke témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Erdőszombattelke románul: Sămboieni, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szamosújvártól keletre, szűk völgyben és részben hegyoldalakon fekvő település. A falu észak-északnyugati határában levő erdőben csertölgy, európai bükk, kocsánytalan tölgy, édeslevelű csüdfű, madárcseresznye található.[2]

Története[szerkesztés]

Erdőszombattelke nevét 1456-ban említette először oklevél Zombathtelke néven, mint Bálványosvár tartozékát. Későbbi névváltozatai: 1457-ben Zombatheleke, Zombattheleke, Zombathelek, Zombathelk, 1463-ban Zombathelke, 1468-ban Wottah-Zombathelke, 1665-ben Szombattelke, 1733-ban Sembo, 1750-ben Szambou, 1760–1762 között Szimbo, 1808-ban Szombattelke, 1854-ben Erdő-Szombattelke, Sombatelic, 1861-ben Szombattelke, 1888-ban Erdő-Szombattelke (Szimbó), 1913-ban Erdőszombattelke.

1456 körül a Bánffyak és Váradiak lettek birtokosai, ellenmondással ugyan, amelyből per is keletkezett. 1458-ban aztán Mátyás király Szombattelkét Vingárdi Geréb Jánosnak, Erdély alkormányzójának adományozta. 1463-ban a Bánffyak és a Váradiak Bálványosvárát és tartozékait visszaszerezték, Szombattelkét pedig ügyvédi díj cimén Szentiváni Ferencnek közösen adományozták oda. 1467-ben Mátyás király a bálványosi uradalom felerészét a hűtlenné lett Bánffy Dezső fiaitól Lászlótól és Zsigmondtól elvette, és azt Várdai János váradi püspöknek és a püspökségnek adományozta, Szombattelke felerészének beiktatásánál Szentiváni István fia János és ennek fia Ferenc és testvére Ferenc és Bernát nevű fia e felerésznek ellentmondtak. 1468-ban Wolahzombathelkén a Vajdaszentiványiak voltak a birtokosok. 1484-ben Vajdaszentiványi Ferenc özvegye: Katalinnak hitbért fizetett Zombaththelke birtokból. 1492-ben Bálványos várához tartozott. Giorgio Basta és Mihály vajda idejében a falu elpusztult: egy 1603-beli összeírás szerint csak egyetlen lakóház és egy lélek maradt benne. A 18. század folyamán lassan újra benépesedett.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott. 1910-ben 391 lakosából 349 román, 12 magyar, 6 német volt. Ebből 374 görögkatolikus, 14 református volt.

Látnivalók[szerkesztés]

  • 1753-ban épült, Szent Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére szentelt fatemploma a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07754 sorszámon szerepel.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
  2. Az Erdélyi-medence flóra-adatbázisa. Szerk. Szabó Anna. flora.adatbank.transindex.ro (Hozzáférés: 2014. november 29.)
  3. Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]