Bágyon
| Bágyon (Bădeni) | |
 | |
| Bágyon | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Székelyföld |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Várfalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Várfalva |
| Irányítószám | 407431 |
| SIRUTA-kód | 58749 |
| Népesség | |
| Népesség | 645 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 408 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 406 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 29′ 19″, k. h. 23° 44′ 10″46.488678°N 23.736195°EKoordináták: é. sz. 46° 29′ 19″, k. h. 23° 44′ 10″46.488678°N 23.736195°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bágyon témájú médiaállományokat. | |
Bágyon (románul Bădeni, németül Bogendorf) falu Romániában Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu Tordától 10 km-re délre a Keresztesmező nyugati felében a Bágyoni-patak mellett települt.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Thúry József szerint a név avar-székely személynév; ezt az állítást azonban Sebestyén Gyula vitatta és a helynevet a szláv bagno azaz mocsár szóból származtatja.[2]
Orbán Balázs véleménye az, hogy a névből az udvarhelyszéki Bágy lakosainak áttelepülésére lehet következtetni.[3]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1291-ben Bagum néven említik először.[3] 1332 és 1335 a pápai tizedjegyzékben négyszer szerepel, Bakun, Bagin és Bagun névváltozatokkal.[4] 1786-ban a település a székely huszárezredhez tartozott.[3] Aranyosszék 1651-től 1848-ig huszonhatszor itt tartotta közgyűléseit, csak 1849 után lett a székhelye Felvinc.[5] A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásához tartozott.
A bágyoni református szórvány-egyházközség 1996-ban öregek otthonát épített, amely 1999 decembere óta működik; 2004-ben új, 25 férőhelyes épülettel bővült.[6]
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lakói még Dávid Ferenc idejében tértek át az unitárius vallásra, azt követően mindig népes unitárius eklézsiája volt.[3]1910-ben 1418 lakosából 1154 magyar, 271 román volt. 1992-ben 755-en lakták. 2002-ben 725 lakosa volt, amelyből 467 magyar, 258 román.[7]
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A falu unitárius lelkészei közül kénosi Tőzsér János, uzoni Fosztó István és Kozma Mihály történetírói munkásságukról is ismeretesek.[3]
- Itt született 1865. november 1-én Gspann Károly orvos, egészségügyi szakíró.
- Itt született 1871. október 21-én Pálfy Móric geológus, a Magyar Földtani Társulat elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
- Itt született 1941. június 10-én Bágyoni Szabó István költő, prózaíró.
- Néhány évig itt nevelkedett Törökné Boncza Berta és Boncza Miklós, Csinszka nagyanyja és apja.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Unitárius temploma középkori eredetű, 1595-ben megújították, 1746-ban újjáépítették. Egykor védőfal övezte. Tornya 1673-ban, hajója 1803-ban épült.[4]
Bágyon unitárius temploma
Bágyoni unitárius templom orgonája
Bágyoni unitárius templom szószéke
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ Sebestyén Gyula (1899). "Az avar-székely kapcsolat pere - II-ik és befejező közlemény" (pdf). Erdélyi Múzeum. 16 (9): 574–590. Hozzáférés: 2009. december 21.
- 1 2 3 4 5 Orbán Balázs (2003). "Aranyosszéknek a Keresztesmező felső részén fekvő falui". A Székelyföld leírása. Budapest: Arcanum. ISBN 9639374741.
{{cite book}}:|access-date=requires|url=(súgó); External link in|chapterurl=|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó) - 1 2 Kovács András (1999). A bágyoni régi templomban találtatott ritkaságokról, in: Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára (doc). Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. ISBN 9739929907. Hozzáférés: 2009. december 21.
- ↑ Bágyon. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X Hozzáférés: 2009. december 21.
- ↑ "Bágyoni Idősek Otthona". 2010. március 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. december 21.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
.svg){kind=small}