Bágyon
| Bágyon (Bădeni) | |
 | |
| Bágyon | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Székelyföld |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Várfalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Várfalva |
| Irányítószám | 407431 |
| SIRUTA-kód | 58749 |
| Népesség | |
| Népesség | 704 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 408 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 406 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Bágyon
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 29′ 29″, k. h. 23° 44′ 01″Koordináták: é. sz. 46° 29′ 29″, k. h. 23° 44′ 01″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bágyon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bágyon (románul Bădeni, németül Bogendorf) falu Romániában Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A falu Tordától 10 km-re délre a Keresztesmező nyugati felében a Bágyoni-patak mellett települt.
Nevének eredete[szerkesztés]
Thúry József szerint a név avar-székely személynév; ezt az állítást azonban Sebestyén Gyula vitatta és a helynevet a szláv bagno azaz mocsár szóból származtatja.[3]
Orbán Balázs véleménye az, hogy a névből az udvarhelyszéki Bágy lakosainak áttelepülésére lehet következtetni.[4]
Története[szerkesztés]
1291-ben Bagum néven említik először.[4] 1332 és 1335 a pápai tizedjegyzékben négyszer szerepel, Bakun, Bagin és Bagun névváltozatokkal.[5] 1786-ban a település a székely huszárezredhez tartozott.[4] Aranyosszék 1651-től 1848-ig huszonhatszor itt tartotta közgyűléseit, csak 1849 után lett a székhelye Felvinc.[6] A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásához tartozott.
A bágyoni református szórvány-egyházközség 1996-ban öregek otthonát épített, amely 1999 decembere óta működik; 2004-ben új, 25 férőhelyes épülettel bővült.[7]
Lakossága[szerkesztés]
Lakói még Dávid Ferenc idejében tértek át az unitárius vallásra, azt követően mindig népes unitárius eklézsiája volt.[4]1910-ben 1418 lakosából 1154 magyar, 271 román volt. 1992-ben 755-en lakták. 2002-ben 725 lakosa volt, amelyből 467 magyar, 258 román.[8]
Híres emberek[szerkesztés]
- A falu unitárius lelkészei közül kénosi Tőzsér János, uzoni Fosztó István és Kozma Mihály történetírói munkásságukról is ismeretesek.[4]
- Itt született 1865. november 1-én Gspann Károly orvos, egészségügyi szakíró.
- Itt született 1871. október 21-én Pálfy Móric geológus, a Magyar Földtani Társulat elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
- Itt született 1941. június 10-én Bágyoni Szabó István költő, prózaíró.
- Néhány évig itt nevelkedett Törökné Boncza Berta és Boncza Miklós, Csinszka nagyanyja és apja.
Látnivalók[szerkesztés]
- Unitárius temploma középkori eredetű, 1595-ben megújították, 1746-ban újjáépítették. Egykor védőfal övezte. Tornya 1673-ban, hajója 1803-ban épült.[5]
Bágyon unitárius temploma
Bágyoni unitárius templom orgonája
Bágyoni unitárius templom szószéke
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ Sebestyén Gyula (1899). „Az avar-székely kapcsolat pere - II-ik és befejező közlemény” (pdf). Erdélyi Múzeum 16 (9), 574-590. o. (Hozzáférés ideje: 2009. december 21.)
- ↑ a b c d e Orbán Balázs. Aranyosszéknek a Keresztesmező felső részén fekvő falui, A Székelyföld leírása. Budapest: Arcanum (2003). ISBN 9639374741. Hozzáférés ideje: 2009. december 21.
- ↑ a b Kovács András. A bágyoni régi templomban találtatott ritkaságokról, in: Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára (doc), Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület (1999). ISBN 9739929907. Hozzáférés ideje: 2009. december 21.
- ↑ Bokor József (szerk.). Bágyon, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. december 21.
- ↑ Bágyoni Idősek Otthona. [2010. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 21.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
.svg){kind=small}