Ormány (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ormány (Orman)
A református templom romjai
A református templom romjai
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Nagyiklód
Rang falu
Községközpont Nagyiklód (Iclod)
Irányítószám 407339
SIRUTA-kód 58197
Népesség
Népesség 539 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 331 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ormány (Románia)
Ormány
Ormány
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 02′ 49″, k. h. 23° 49′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 49″, k. h. 23° 49′ 08″

Ormány románul: Orman, település Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szamosújvártól nyugatra Oláhpéntek, Széplak és Kérő közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Ormány Árpád-kori település, nevét már 1292-ben említették az oklevelek. Neve a török-kun nyelvből átvett szó, melynek jelentése: erdő volt.

A település kezdetben bizonyosan Szolnokvár földje volt, mely királyi adományból a Kökényes-Radnót nemzetségből való János fia Renold ispán birtokába jutott. Renold azonban 1312-ben sógorának Kacsics nemzetségbeli Mihály fiának Péternek adományozta, de 1332-ben Ormány újra a Renold nemzetség kezébe került, majd Renold fia János fiának Benesnek örökös nélkül való elhunyta után Károly Róbert király Ormányt a Kachich nembeli Mihály fia Simonnak, a székelyek főispánjának és nővérének, Renold ispán özvegyének adományozta.

1348-ban - a Bánffy oklevéltár adatai szerint - Iklódi László és fiai Domokos és Béla a Bánffy Dénes fiait Ormány és Kerő (Kyerew) birtokokból és ezek használatától és bitorlásától eltiltoták.

1393-ban a Bánffy család tagjai a Bánffy István fia Dénes mester részének elosztásakor Ormány Bánffy Dezső fiának Miklósnak és néhai László fiának Jánosnak jutott.

1428-ban a király Simon székely ispán hagyatékáról folytatott perben Ormányt is a kincstárnak itélte oda, azonban nemsokára ismét a Bánffyak birtokába került.

1467-ben Mátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól Csicsóvárbeli részüket hűtlenségük miatt elvette tőlük, az ahhoz tartozó Ormány két részét Szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta.

1540-ben I. János király e birtokot Kendi Ferencnek és fiának adományozza, de úgy látszik, megint elvette, mert egy 1542-es oklevél szerint Izabella királyné e birtokot Kendi Ferencnek visszaadta.

1547-ben birtokosául Péter moldvai vajdát írták, de 1550 körül e helység káptalani birtok volt.

1553-ban Kendi Ferenc birtoka volt, 1556-ban azonban I. Ferdinánd király a birtokot a hűtlenségbe esett Kendi Ferenctől elkobozta és Csakor Ferencnek adta, kitől a kincstár birtokába került.

1614 körül Makray Bertalan és Bethlen Erzsébet fia Péter birtokait, akik részt vettek a széki merényletben, összes birtokaitól, így itteni részétől is megfosztották, azokat Báthory fejedelem sógorának Dobay Tamásnak adja ki, viszont a többiektől Makray javára lemondván, magának azon itteni részt megtartotta.

1631-ben Ormányi Péter és neje Kóbor Kata fiai: János, György és István egy nemesi házas telket kaptak a fejedelemtől. Ugyszintén testvére Ormány István és Márton armalist kaptak.

1654-ben a szamosújvári uradalom részére innen bortizedbe 41 vedret szolgáltattak be.

1653-ban és 1658-ban a szamosujvári uradalomnak itt 5 adózó jobbágya van.

1676-ban itt nemes jogú családok: Zámbó, Fejérdi, Szénási, Ágoston, Hegyestövi, Csonka, Kún és Bab.

1696-ban Ormányt a török hódoltság alatt levő falvak közt sorolták fel.

1712-ben itteni nemes darabont családok voltak a Ferencz, Szabó, Balla, Kántor, Szilaj (Szilas), Lázár, Patkó, Nagy, Pap, Vancsa, Székely, Petrucz, Prelukai, Pattantyus, Vajvod, Boér, Bonta, Butuza és Girolti családok.

1820-ban Szamosújvár városának van 45 telke, szabad nemes telek 4 1/2, szabados telek 3. Váradi Józsefné egy telkes nemes. Ezenkivül Fejérdi István, György Samu, Pergő János, Rácz József, Florián Tódor, Fejérdi József utódai egyenként féltelkes nem adózó nemesek Szigethi József darabont.

A 19. század végén birtokosai (1892–98): özv. Bercsán Illésné 144 h. Vétel apróbb földrészekből. Szamosújvár városa 588 h. 948 öl. Vétel a királyi kincstártól. Pap Antal 867 h. 1050 öl. Vétel Kepri József, Szentesi Áron, Bercsán Illésné és Bálintffytől. Mind e birtokok egykor a Nagyváradi Várady családé voltak.

Ormány egykor tisztán magyar lakta népes község volt. Magyar darabont lakossága a Básta és Mihály havasalföldi vajda, később a török hódoltság idején a törökök pusztításainak lettek áldozatai.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott.

1910-ben 600 lakosából 67 magyar, 16 német, 512 román volt. Ebből 520 görög katolikus, 55 református, 12 izraelita volt.

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]