Jákótelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jákótelke (Horlacea)
Jákótelke látképe
Jákótelke látképe
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Kalotaszentkirály
Rang falu
Községközpont Kalotaszentkirály
Irányítószám 407519
SIRUTA-kód 59489
Népesség
Népesség 146 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 146
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Jákótelke (Románia)
Jákótelke
Jákótelke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 49′ 010″, k. h. 23° 02′ 33″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 010″, k. h. 23° 02′ 33″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jákótelke témájú médiaállományokat.

Jákótelke (románul Horlacea) falu Romániában Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól 8 km-re délre. Kalotaszentkirályhoz tartozik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A középkori birtokosáról a Jákó családtól kaphatta nevét. 1393-as említése azonban így szól: "Poss. regalis Jakotelke al(io)nom(ine) Horthlaka". Ebből a középkori elnevezésből ered a falu román elnevezése, ami a korai magyar-román együttélés egyik emléke. Elnevezései: 1839-ben Horletsej, Horlotsel, 1873-ban Horlecsec, Jakotelke, 1920-ban Harlocia.

Lakossága[szerkesztés]

1850-ben a 108 fős településen 89 magyar élt. 1992-re 173 főre nőtt lakosságából 138 fő magyar. Magyar lakossága a reformáció óta református.

Története[szerkesztés]

Gyülekezete régen Magyarvalkó filiája volt, 1782-től Kalotadámoshoz tartozik. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.

Látnivaló[szerkesztés]

Református temploma a 15. században épült gótikus stílusban. A nyugati épületrészt 1685-ben átépítették, majd 1747-ben renoválták. A keleti részt 1804-ben építették újjá, tornya 1842-ből való. A tatarozással a templom elveszített eredeti kalotaszegi jellegét, mivel az új részekbe a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem helyezhették már vissza a régi festett fakazettákat, melyeket Umling Lőrinc és fia festettek 1786-ban. A harang 1866-ban a kolozsvári Andrásovszky műhelyében készült.

Forrás[szerkesztés]

  • Várady Péter-Borbly Anikó: Erdély magyar templomai - Kalotaszeg (Unikornis kiadó, 1991)
  • Balogh Balázs - Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen, Akadémia kiadó, 2004
  • http://varga.adatbank.transindex.ro/
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]