Bujdos
| Bujdos (Vâlcelele) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Alparét |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alparét |
| Irányítószám | 407097 |
| Körzethívószám | +40 x64[1] |
| SIRUTA-kód | 56201 |
| Népesség | |
| Népesség | 117 fő (2011. okt. 31.)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 341 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Bujdos
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 06′ 24″, k. h. 23° 35′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 24″, k. h. 23° 35′ 45″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bujdos (románul Vâlcelele) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Alparéttől délnyugatra, hegyekkel körülvett szűk völgyben, a határán eredő kis patak partján fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
Budos (Büdös) nevét egy régi Büdös forrásról vagy patakról vette. Jelenlegi neve ennek elrománosodott alakja.
Története[szerkesztés]
Bujdos nevét 1507-ben említette először oklevél Budos néven, mint Alparét tartozékát.
További névváltozatai: 1577-ben Bwdws, 1750-ben Bujdos (Kádár II. 297), 1750:-ben Budus, 1808-ban Büdös, Budosu, 1861-ben Búdos, 1888-ban Bujdos (Budus), 1913-ban Bujdos.
1507 előtt nádasdi Onger család birtoka volt. 1507-bena birtok Onger János fiainak Jánosnak és Miklósnak örökös nélküli halála után, Szobi Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződésük alapján, a király adományából Szobi Péter fiára Mihályra szállt.
1521-ben Héderfái Barlabási Lénárd erdélyi alvajda itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalin Nyujtódi Demeternére, Magdolna Somkereki Erdélyi Gergelynére és Zsófia, Borbála, Fruzsina hajadonokra hagyta.
1577 előtt Barrabási János csanádi püspök birtoka, aki Barrabási Ferenccel és Mihálylyal, Bogáthi Ozsvátnéval megosztozott; utóbbi leányát Kendi Antalhoz adta nőül s örökölte a Barrabásiak halála után ezek részét is.
1577-ben Báthory Kristóf az itteni birtokában 1573-ban megerősített Radák Lászlónak itteni részét annak hűtlensége miatt tőle elvette és Kendy Ferencnek adományozta. Másik birtokosa Sidó Balázs, köblösi Theke Lukács főispán veje, (Barcsai Magdolna nejétől való gyermekei: Borbára, Ferencz és Gáspár) Ugyanők birják még 1590-ben is.
1694-ben birtokosai: Apor István és a Désy család voltak.
1696-ban Bujdos török hódoltsági falu volt.
1770–1773 kötötti összeiráskor főbb birtokosai Altorjai Apor István apai-anyai jogon. Gyulafalvi Rednik Tódorné és János (Máramarosm. adományos), Csik-Nagy-Boldogasszonyfalvi Jánosi Ferenc armalis Apor udvarbirója. Czegöldi Györgyné Korodi Erzsébet, Teke Ferenc első neje Sombory Borbálától való leánya Zsófi, Boncznyiresi Dobay Györgyné leányuk Anna Rödi Somlyai Gáspárné, kinek leánya Anna 2-or Kis-Dobai Dobai Ferenczné, leányuk Márta Rettegi Viski Györgyné. 1898-ban pedig birtokosa volt báró Diószegi Géza, örökségként atyja báró Diószegi Antal után.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.
1910-ben 517 lakosából 32 fő magyarnak, 481 románnak vallotta magát. A népességből 6 fő római katolikus, 478 görögkatolikus, 6 református, 24 izraelita volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}