Tálosfalva

Tálosfalva (Blidărești)
Tálosfalva görögkatolikus fatemploma
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Alparét
Rang	falu
Községközpont	Alparét (Bobâlna)
Irányítószám	407088
SIRUTA-kód	56130
Népesség
Népesség	6 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	386 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 06′ 23″, k. h. 23° 34′ 02″47.106463, 23.567277
A Wikimédia Commons tartalmaz Tálosfalva témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Tálosfalva egy régi térképen

Tálosfalva románul: Blidărești, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

Csákigorbótól délkeletre fekvő település, melyen átfolyik az Antoson, Oláh-Vásárhelyen át csörgedező a Deberke patakába szakadó kis patakocska, szűk katlanban a hegyek oldalaira is kiterjedőleg épült, Deéstől 28 kilométernyire.

Nevének eredete

Nevét az itteni agyagművesek, fazekasok, tál csinálók után vette, román neve blid szintén tálat jelent.

Története

A fatemplom egy részlete

Tálosfalva nevét 1507-ben említette először oklevél Tálosfalwa néven, mint Alparét tartozékát. Birtokosai ekkor nádasdi Ongor János fiainak, Jánosnak és Miklósnak a birtoka volt, kiknek utód nélküli halála után a birtok a Szobi Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződésük alapján és a király adományából Szobi Péter fiára, Mihályra szállt.

Későbbi névváltozatai: 1733-ban Tálosfalva, 1750-ben Bliderestyi, 1808-ban Talásfalva, Bligyeresti, 1861-ben Tálosfalva, Bligyerest, 1913-ban Tálosfalva.

1585-ben Arpately, Sztejolith Rácz János itteni részét Kendy Ferencnek, küküllőmegyei főispánnak adta el.

1604-ben Hidvégi Demjén Ferenc itteni részét, melyet ő Kovácsy Ferenc örökös nélküli halála után Báthory Zsigmondtól kapott adományba, Haller Gábornak adta zálogba, majd még ez évben Géczi Géczi István is eladta itteni részét Haller Gábornak. 1694-ben birtokosa Haller György.

1696-ban Tálosfalva török hódoltsági falu.

Tálosfalvát egykor magyarok lakták, akik a királyi haszonbér kezdetekor 1556-ban már el voltak románosodva, de 1600-ban, Csáky Istvánt beiktatásakor, magyar lakosokat is emlitettek itt, így Pethő Gergely falusbirót, Farkas Lukács esküdtet is.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1910-ben 190 görögkatolikus román lakosa volt.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemplomát Szent Miklós tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1825-től vezetnek.

Források

• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája.