Dengeleg
| Dengeleg (Livada) | |
 | |
| a falu látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Nagyiklód |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyiklód (Iclod) |
| Irányítószám | 407338 |
| SIRUTA-kód | 58188 |
| Népesség | |
| Népesség | 981 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 33 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 523 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 00′ 03″, k. h. 23° 50′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 03″, k. h. 23° 50′ 43″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dengeleg (Livada), település Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szamosújvártól délnyugatra, a Kis-Szamos mellett, Szamosújvár és Nagyiklód közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
'Dengeleg nevét 1246-ban Dengelegfölde néven említette először oklevél.
1320-ban Dengeleg, 1343-ban Denguleg, 1616-ban Dengeleg, 1587-ben Dengelyegh néven írták.
A település első ismert birtokosa 1320 előtt Csányi (Chani) Gela és fia Péter voltak, akik itteni örökségüket Szente-Mágócs nemzetségbeli Péternek, András, Simon, László, Lukács, Miksa, István és Dethkának adták át, akik őt a szűk időkben is kitartották. Ezután azok voltak birtokosai, és talán ők is alapították Dengeleget.
1319-ben Talpas András csányi nemes birtoka.
1320-ban egyik birtokosa Beke fia István, aki egyúttal bálványosi várnagy is volt.
1343-ban Kérőt a Dengeleghiek adják el, akik valószínűleg a Csányiak utódai.
1458-ban birtokosa Kecseti László és neje Farnosi Veres Dénes leánya Anna volt.
1459-ben Mátyás király Dengeleget Bánffy Dezső fiainak Lászlónak és Zsigmondnak adományozta.
1535-ben I. János király Kendi Ferencet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősíti, melyetPodvinyai Páltól birnak zálogban. 1555-ben I. Ferdinánd király hűtlenség bélyegén jószágvesztésre itélt Kecseti Menyhért itteni részét Nádasdy Tamás nádornak adományozza.
1576-ban Báthory István fejedelem a hűtlenségbe esett Radák László itteni részét - mivel a Bekes Gáspár táborában Szent Pálnál ellene harcolt német és magyar seregekkel s őket buzdította, 1571-ben a kolozsvári országgyűlésen hűtlenség bélyegén birtokát elvesztette - Kendy Sándornak adományozza, ki iránta hűséggel volt s őt a török udvarhoz is követségbe küldte.
1696-ban Dengeleget török hódoltság alatt lévő faluként említették.
1713-ban az elpusztult falvak közt sorolták fel, melynek földjét a szomszéd falvak művelték.
1726-ban birtokosai voltak Barcsai Gergelyné Naláczi Sára, Makrai Péterné Toldalagi Kata.
1755-ben Géczi Gergely és Vajda Pelina itteni birtokán gyermekei: Mihály, Dávid László és Ilona osztoztak meg, Ilonának egy jobbágy egy fiával, Dávidnak két jobbágy fia és két elszökött jobbágy, Lászlónak egy jobbágy fiastól, Mihálynak egy jobbágy fiastól jutott.
1769-ben birtokosai voltak gróf Barcsay Ágnes, gróf Bánffy Dénesné, báró Korda György, gróf Bethlen János, Tholdalagi György, csik-szentmártoni Szabó Gábor, Tárcza Gábor és László, csákói Pap György, Szabó György és topliczai Szilágyi István gyermekei.
1910-ben 683 lakosából 47 magyar, 17 német, 615 román volt. Ebből 17 római katolikus, 615 görögkatolikus, 30 református, 17 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott.
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}