Mezőszombattelke
| Mezőszombattelke (Sâmboleni) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Pusztakamarás |
| Rang | falu |
| Községközpont | Pusztakamarás |
| Irányítószám | 407527 |
| SIRUTA-kód | 56559 |
| Népesség | |
| Népesség | 610 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 3 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 314 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Mezőszombattelke
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 47′ 30″, k. h. 24° 07′ 35″46.7917, 24.126346.791700°N 24.126300°EKoordináták: é. sz. 46° 47′ 30″, k. h. 24° 07′ 35″46.7917, 24.126346.791700°N 24.126300°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mezőszombattelke (románul: Sâmboleni) település Romániában, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Kolozsvártól 49 km-re keletre, Nagysármástól 15 km-re északnyugatra, Pusztakamarás és Bárányvölgy közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
1228-ban említik először a források Zombathelek néven. Mező- előtagja először 1463-ban tűnik fel.
Középkori lakói katolikusok voltak és egy 1329-ből fennmaradt oklevél tanúsága szerint – mely határjárási helyneveket tartalmaz – magyarok. A település eredeti lakossága azonban korán elpusztult, mert 1462-ben már román jobbágyok lakták a települést.
A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Mocsi járásához tartozott.
Lakossága[szerkesztés]
1910-ben 784 lakosa volt, ebből 687 román, 75 cigány, 15 magyar és 7 német nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 699 lakosából 614 román, 83 cigány és 2 magyar volt.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
| ||||||||||||||||||||||||||||
