Kékesvásárhely
| Kékesvásárhely (Târgușor) | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Szépkenyerűszentmárton |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szépkenyerűszentmárton (Sânmartin) |
| Irányítószám | 407528 |
| SIRUTA-kód | 59577 |
| Népesség | |
| Népesség | 98 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 6 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 304 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Kékesvásárhely
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 59′ 48″, k. h. 24° 02′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 48″, k. h. 24° 02′ 46″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kékesvásárhely témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kékesvásárhely románul: Târgușor, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szamosújvártól délkeletre, a Devecseri-patak jobb partján, Ördöngösfüzes, Szépkenyerűszentmárton és Nagydevecser közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Kékesvásárhely nevét 1326–1342 között említette először oklevél t. Vasarhel néven.
Későbbi névváltozatai: 1367-ben Wasarhel, 1457-ben Vasarhely, 1733-ban Oláh-Vásárhely, 1808-ban Vásárhely (Oláh-), 1913-ban Kékesvásárhely. 1336-ban Szilvás és Szentiván határosaként volt említve és ekkor Bálványosvárához tartozott. Az 1367-es oklevelek szerint románok által lakott falu volt, akik a bálványosi királyi várhoz tartoztak, és még 1456-ban is Bálványos tartozékaiul volt megnevezve és a Bánffyak birtoka volt, de tőlük Mátyás király elvette, és a váradi püspöknek adományozta.
1553-ban Szamosújvárhoz tartozott, de 1581-ben Báthory Kristóf az eddig Szamosújvárhoz tartozó birtokot Kérei Albertnek, Báthory István lengyel király századosának adományozta „a muszkák ellen való harcban” kifejtett érdemeiért. 1587-ben Kérei Albert, 1591-ben Kérői Lénárt, máskép Nagy Albert, 1625-ben pedig Gazdag Ferenc birtoka lett, és a későbbiekben is nagyrészt e család leszármazottai voltak a főbb birtokosai.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott. 1910-ben 252 lakosából 57 magyar, 195 román volt. Ebből 193 görögkatolikus, 55 református volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Kádár József: DSzolnok-Doboka vármegye monográfiája
.svg){kind=small}
