Kékesvásárhely
Kékesvásárhely (Târgușor) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Szépkenyerűszentmárton |
Rang | falu |
Községközpont | Szépkenyerűszentmárton (Sânmartin) |
Irányítószám | 407528 |
SIRUTA-kód | 59577 |
Népesség | |
Népesség | 98 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 6 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 304 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 59′ 49″, k. h. 24° 02′ 47″46.996853°N 24.046372°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 49″, k. h. 24° 02′ 47″46.996853°N 24.046372°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kékesvásárhely témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kékesvásárhely románul: Târgușor, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szamosújvártól délkeletre, a Devecseri-patak jobb partján, Ördöngösfüzes, Szépkenyerűszentmárton és Nagydevecser közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Kékesvásárhely nevét 1326–1342 között említette először oklevél t. Vasarhel néven.
Későbbi névváltozatai: 1367-ben Wasarhel, 1457-ben Vasarhely, 1733-ban Oláh-Vásárhely, 1808-ban Vásárhely (Oláh-), 1913-ban Kékesvásárhely. 1336-ban Szilvás és Szentiván határosaként volt említve és ekkor Bálványosvárához tartozott. Az 1367-es oklevelek szerint románok által lakott falu volt, akik a bálványosi királyi várhoz tartoztak, és még 1456-ban is Bálványos tartozékaiul volt megnevezve és a Bánffyak birtoka volt, de tőlük Mátyás király elvette, és a váradi püspöknek adományozta.
1553-ban Szamosújvárhoz tartozott, de 1581-ben Báthory Kristóf az eddig Szamosújvárhoz tartozó birtokot Kérei Albertnek, Báthory István lengyel király századosának adományozta „a muszkák ellen való harcban” kifejtett érdemeiért. 1587-ben Kérei Albert, 1591-ben Kérői Lénárt, máskép Nagy Albert, 1625-ben pedig Gazdag Ferenc birtoka lett, és a későbbiekben is nagyrészt e család leszármazottai voltak a főbb birtokosai.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott. 1910-ben 252 lakosából 57 magyar, 195 román volt. Ebből 193 görögkatolikus, 55 református volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Kádár József: DSzolnok-Doboka vármegye monográfiája