Bádok

Bádok (Bădești)
Falukép, háttérben a református templommal
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Borsaújfalu
Rang	falu
Községközpont	Borsaújfalu
Irányítószám	407597
SIRUTA-kód	60124
Népesség
Népesség	129 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	14 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	389 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 58′ 11″, k. h. 23° 38′ 11″46.96984, 23.636315
A Wikimédia Commons tartalmaz Bádok témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A református templom

Bádoki táj

Bádok (románul: Bădești, korábban Badoc) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Földrajz

Kolozsvártól 32 kilométerre északra, a Borsa-patak mellékvizének, a Bádoki-patak-nak völgyfejében fekszik. Nyugaton, északon és keleten átlagosan a tengerszint felett 500 méter magas dombok határolják. 1943-ban határából 919 hold volt erdő, 701 szántó, 240 legelő és 182 rét.

Nevének eredete

Kiss Lajos véleménye szerint német eredetű személynévből keletkezett. Első említése 1306-ból származik, ekkor Baduc néven. További névalakok: Badug (1334), Badok (1430), Badog (1507), Báldog (1716), Badak (1767), Baduk (románul, 1808), Buduk (1831), Bodok és Badocu (1877). Mai román neve hivatalos névadás eredménye.

Népesség

A népességszám változása

Bádok lakossága évenként
Év	Lakossága	Magyar lakosság
1850	474	139
1881	511	159
1900	546	179
1920	555	159
1941	672	195
1956	552	n.a.
1966	457	111
1976	339	60
1992	182	25
2002	139	23
2011	116	14

Etnikai és vallási megoszlás

2002-ben 139 lakosából 116 volt román és 23 magyar nemzetiségű; 114 ortodox és 22 református vallású. 1850-ben még 474-en lakták, közülük 278 volt román, 139 magyar és 57 cigány; 315 görögkatolikus, 153 református és hat római katolikus.

Története

Roska Márton a falu melletti Boroshegyen neolitikumi település maradványait tárta fel. Bádok kezdetben kisnemesi falu volt Doboka vármegyében, az újkorban magyar kisnemesek, román jobbágyaik és zselléreik lakták. A település súlypontja a 18. században tevődhetett át a patak jobb partjára. Itt épültek fel a nemesi kúriák, amelyeket egymástól nemcsak kertek, de erdőrészletek is elválasztottak. Ezeket a facsoportokat 1880 körül kivágták, helyükön árvizes rétek maradtak. Református gyülekezete 1766-ban 48 férfiból és 42 nőből állt. A 18–20. században határában követ termeltek ki, amelyet lakóházak építésére használtak. (1900-ban házainak 55%-a kőből épült.) A Czikó család udvarháza mellé 1810-ben római katolikus házikápolnát építtetett. Nagyobb birtokuk a 19. században a Békéssy, Nagy, Török és Tunyogi-Csapó családoknak volt benne. Általában a Borsa völgye legarchaikusabb, bezárkózó településének számított, bár a magyar kisnemesek viszonylag városias kultúrát képviseltek. 1876-ban csatolták Kolozs vármegyéhez. Református iskoláját 1895-ben államosították. 1943-ban a falu összes macskáját Mihálynak (ill. Mihainak) hívták. Lakosságának többsége a második világháború után a városokba költözött.

Látnivalók

• Református temploma eredetileg a 13. század második felében épült. Tornya román stílusú, ikerablakos. Belsejének vakolata alól a 2000-es években értékes falfestmények kerültek elő. A hajó északkeleti sarkában, a diadalíven és a négyzetes záródású szentélyben a 14. századi, az itáliai trecento hatása alatt álló freskók a magyarfenesi és marosszentannai falfestményekkel rokoníthatóak. A hajóban egy Madonna látható, továbbá álló szentek csoportja Keresztelő Szent Jánossal, Szent Zsigmonddal és Alexandriai Szent Katalinnal. A diadalívet egykor borító és a falakra is átnyúló Utolsó ítélet-kompozícióból a feltárás eddig négy apostolt hozott napvilágra, Krisztus alakja az átalakítások miatt megsemmisült. A szentélyben a kutatók két apostol ábrázolását bontották ki. Az északi falon egy későbbi, talán a 15. század második feléből való Fájdalmas Krisztus látható, amely a Krisztus-ábrázolások egy a középkori Magyar Királyság területéről máshonnan nem ismert típusát, az ún. Vasárnapi Krisztus-t képviseli. Ezen a Krisztus körül látható és különböző mesterségeket jelképező szerszámok a vasárnap tiltott tevékenységekre hívják föl a figyelmet. A déli hajófalon kívülről késő gótikus, pálcatagos kerettel díszített ajtó nyílik. A templomot 1735-ben jelentősen átépítették, majd a 18. század végén és 1838-ban ismét helyrehozták. Berendezését, karzatát és kazettás mennyezetét 1773-ban id. Umling Lőrinc és fia, Asztalos Umling János készítették.

Források

• ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [2] Archiválva 2014. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
• K. Kovács László: A borsa-völgyi juhászat. Budapest, 2008
• Hodor Károly: Doboka vármegye' természeti és polgári esmértetése. Kolozsvártt, 1837, 581–82. o.
• Mikó Imre: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Kolozsvár, 1932
• Márton Gyula: A kolozsmegyei Borsa-völgy állatnevei. Kolozsvár, 1945
• Jékely Zsombor: A Kolozs megyei Bádok falképei és az erdélyi falfestészet. In N. Kis Tímea (szerk.): Colligite Fragmenta!: Örökségvédelem Erdélyben. Budapest, 2010 [3]
• Dobokai dombvidék

További információk

• Kiss Loránd: A bádoki református templom falképei. Műemlékvédelem 2008/1
• Falutérkép