Latin rítusú katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
JHS, YHS - Jézus nevének görög rövidítéséből származó monogramja[1]
Úrfelmutatás egy katolikus szentmisén (Tallinn, Észtország) "Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké!"
Az Eucharisztia ünneplésére szánt misebor (vinum sacrificii)[3][4][5] kitöltése a misekancsóból (ampolna) a kehelybe (calix)

A latin rítusú katolikus egyház vagy „nyugati katolikus egyház” a Római katolikus egyház nyugati autonóm részegyháza.

A latin rítusú katolikus részegyház világszerte az úgynevezett római liturgiát követi. A köznyelvben a latin rítusú egyház híveit ezért általában a római katolikusok névvel jelölik.

A nyugati liturgiák[szerkesztés]

A latin rítusú egyház története során több különböző liturgia alakult ki. Ezek közül a legrégebbi a római liturgia, amely lényegében két változatban: a katedrális (szekuláris) változatban (Róma patriarchális bazilikáinak ünnepélyes formája) és a bencés szerzetesi változatban él. Ma világszerte kizárólag ez a liturgia van érvényben. Ezenkívül azonban a latin rítusban még létezett, illetve a középkori nagy egységesedés előtt egész nagy egyházi régiók liturgiáját határozta meg a kihalt beneventói (Dél-Olaszország), karthágói (Észak-Afrika), gallikán (Franciaország), kelta (Nagy-Britannia), valamint a még ma is élő lombardiai (Milánói főegyházmegye, régen egész Észak-Olaszország) és vizigót vagy mozarab (Toledói főegyházmegye, Spanyolország) liturgia.

Összefoglalva a nyugati, latin rítusú katolikus egyház a következő liturgiákat foglalja magába:

Területi egyházak[szerkesztés]

A latin rítusú katolikus részegyház további területi (nem autonóm) részegyházakra, püspökségekre tagolódik, amelyek országok szerint püspöki konferenciákat és az ezek által irányított területi egyházakat alkotnak. Az egyes országok püspöki konferenciái azonban nem önálló jogállású egyházak, nincs pátriárkájuk. A nyugati patriarchátusi cím és a prímási cím csak címzetes (kivétel a jeruzsálemi pátriárka és az esztergomi prímás). A latin rítusú egyház erősen centralizált, a területi egyházi szervezetek szigorú alárendeltségi viszonyban állnak a 2006-ig a Nyugat pátriárkája címet is viselő római pápával. (XVI. Benedek pápa ezt a címet levetette.)

Lábjegyzet[szerkesztés]

  1. katolikusok.hu
  2. A szőlőtőről az oltárra – A gyulafehérvári misebor útján, magyarkurir.hu
  3. A misebornak tökéletesen tisztának kell lennie, nem szabad idegen anyagokat tartalmaznia. Egyedül ez a nemes ital volt méltó arra, hogy az Úr Jézus vérévé változzon a szentmiseáldozatban. Ehhez teljesen tiszta szőlőlevet kell előkészíteni, amely kiforr, és ebből lesz a misebor. Nem cukrozzák, nem kénezik, nem derítik, és nem használnak semmiféle stabilizációs kémiai anyagot, amely esetleg letisztítaná vagy tartósítaná. [2]
  4. Krisztus vére: milyen bor a misebor? , bor.mandiner.hu
  5. A Húsvétról - és a miseborról, boraszportal.hu
  6. A katolikus egyház hierarchiája Romániában

Lásd még[szerkesztés]