Milánói főegyházmegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Milánói főegyházmegye
Elhelyezkedés
Ország  Olaszország
Területi fennhatóság Lombardia nyugati része
Főesperesi körzetek 7
Esperesi körzetek 73
é. sz. 45° 27′ 52″, k. h. 9° 11′ 31″
Statisztikai adatok
Terület4243 km²
Lakosság
Teljes5 107 053 (2009)
Egyházmegyéhez tartozók4 860 053 (95,2%)
Plébániák 1107
További jellemzők
Egyház katolicizmus
Rítus ambrozián rítus, római rítus
Alapítás ideje 1. század
Székesegyház Milánói dóm
Vezetése
PápaFerenc
Érsek Mario Delpini
Segédpüspök Franco Agnesi, Erminio De Scalzi, Luigi Stucchi, Paolo Martinelli
Általános helynök Franco Agnesi
Nyugalmazott püspök Angelo Scola
Térkép
Milánói főegyházmegye
Milánói főegyházmegye
Honlap
Milánói főegyházmegye weboldala
Milánói főegyházmegye a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Milánói főegyházmegye témájú médiaállományokat.

A Milánói főegyházmegye a katolikus egyház egyik főegyházmegyéje Olaszországban, amelyik lefedi Milánó, Monza, Lecco and Varese területét. Régóta megőrizte saját latin liturgikus rítusát, az Ambrusi liturgikus rítust, amelyik még mindig használatos a főegyházmegye nagyobbik részén. A korábbi püspökök és érsekek közül Szent Ambrus, Borromei Szent Károly, XI. Piusz pápa és Szent VI. Pál pápa a legismertebb.

A Milánói főegyházmegye a Milánói egyháztartomány központja, ami a Bergamói, a Bresciai, Comói, a Cremai, a Cremonai, a Lodi, a Mantovai, a Paviai és a Vigevanói szuffragán egyházmegyéket is tartalmazza.

Milánó érseksége a legnépesebb egyházmegye Európában.[1]

Története[szerkesztés]

A legenda szerint Szent Barnabás apostol alapította meg az egyházmegyét az 1. században, az első püspök pedig tanítványa, Szent Anathlon volt. Valószínűleg azonban csak a 3. század tájékán jöhetett létre a püspökség. Erre enged következtetni az is, hogy a 313-ban tartott lateráni zsinaton részt vevő Szent Mirocles püspöknek (uralkodott 313?-316) a források szerint mindössze öt elődje lehetett.

A keresztényüldözések folyamán számtalan mártír halt vértanú halált Milánóban, mint például Gervasius és Protasius. A keresztényüldözés 313-ban ért véget, amikor Nagy Konstantin és Licinius kiadták a milánói ediktumot, melyben engedélyezték a keresztényeknek is a szabad vallásgyakorlatot. Az arianizmus elleni harc idején Szent Dionysius volt a város püspöke. Amikor a II. Constantinus császár által összehívott zsinat el akarta ítélni Atanáz alexandriai püspököt, mint az arianizmus egyik legnagyobb ellenségét, Dionysius nem volt hajlandó aláírni ezt a nyilatkozatot, kiállva ezzel Atanáz és Libériusz pápa mellett. A császár ezért Kappadókiába száműzte, és új püspököt ültetett a helyére. (Hasonlóan járt a pápa is, noha őt a római nép elégedetlensége miatt később visszahívták.) Az ariánus püspököt, Auxentiust később kiátkozták, s ma sem ismerik el milánói püspöknek. Halála után, 374-ben választották meg Szent Ambrust, aki az egyházmegye egyik legnagyobb alakjai közé tartozik. Laurentius alatt (552-555) azonban megromlott a viszony a pápával, sőt el is szakadtak tőle, de 570-ben már újra egyesültek.

568-ban a longobárdok támadásai miatt Szent Honoratus püspök és a klérus nagy része Genovába menekült, és csak közel hetven évvel később tértek vissza.

A főesperességek

A 10. században a Német-római Birodalom kiterjesztette hatalmát Észak-Itáliára is. Ekkor a milánói püspök a császár vazallusa lett. Váltakozó sikerű harcok eredményeként a 15. századra Itália végül kikerült a császár hatalma alól, Milánó pedig önálló városállam lett.

A reformációt követően került a püspöki trónra Borromei Szent Károly, aki a katolikus megújulás szellemében reformálta meg az egyházmegyét. Ő alapította meg Milánó első szemináriumát is.

A századok folyamán a milánói érseki szék az itáliai egyház egyik legjelentősebb posztjává emelkedett. A 20. században Achille Rattit és Giovanni Battista Montinit is milánói érsekként választották meg pápának.

Borromei Szent Károly
Angelo Scola

Egyházszervezet[szerkesztés]

Az érsekségben 1107 plébánia működik. Az egyházmegyét hét főesperességre (zona pastorale), azokat pedig 73 esperes kerületre osztották. Területileg Lombardiában található, Milánó, Bergamo, Como, Lecco, Pavia és Varese megyében.

Az egyházmegye érsekei az újkortól[szerkesztés]

  • Carlo Borromeo, bíboros (1564–1584)
  • Gaspare Visconti (1584–1595)
  • Federico Borromeo, bíboros (1595–1631)
  • Cesare Monti, bíboros (1632–1650)
  • Alfonso Litta, bíboros (1652–1679)
  • Federico Visconti, bíboros (1681–1693)
  • Federico Caccia, bíboros (1693–1699)
  • Giuseppe Archinto, bíboros (1699–1712)
  • Benedetto Erba Odescalchi, bíboros (1712–1737)
  • Carlo Gaetano Stampa, bíboros (1737–1742)
  • Giuseppe Pozzobonelli, bíboros (1743–1783)
  • Filippo Maria Visconti (1784–1801)
  • Giovanni Battista Caprara, bíboros (1802–1810)
  • Carlo Gaetano von Gaisruck, gróf, bíboros (1816–1846)
  • Bartolomeo Carlo Romilli (1847–1859)
  • Paolo Angelo Ballerini (1859–1867)
  • Luigi Nazari di Calabiana (1867–1893)
  • Boldog Andrea Carlo Ferrari, bíboros (1894–1921)
  • Ambrogio Damiano Ratti, bíboros (1921–1922), később XI. Piusz pápa
  • Eugenio Tosi, bíboros (1922–1929)
  • Boldog Alfredo Ildefonso Schuster, OSB, bíboros (1929–1954)
  • Boldog Giovanni Battista Montini, bíboros (1954–1963), később VI. Pál pápa
  • Giovanni Colombo, bíboros (1963–December)
  • Carlo Maria Martini, SJ, bíboros (1979–2002)
  • Dionigi Tettamanzi, bíboros (2002–2011)
  • Angelo Scola, bíboros (2011–2017)
  • Mario Delpini (2017– )

Ambrozián rítus[szerkesztés]

Milánó környékén a római rítus mellett egy másik, sajátos rítus is jelen van: az ambrozián rítus. Történetileg Szent Ambrus nevéhez kötik, noha ennél később, a 9-10. században alakulhatott ki. Mai formájában nagyon hasonlít a római rítushoz, csak néhány kisebb különbség van a szertartásokban (például eltér a prefációk és némelyik eucharisztikus ima szövege, a főcelebráns nem csak a diakónust, hanem minden felolvasót megáld stb.). Kicsit másképp alakul a liturgikus év is, advent ugyanis két héttel korábban, nagyböjt pedig négy nappal később, vasárnap kezdődik. A papi reverenda is eltér a római rítusban használttól: mindössze öt gombbal viselik, derekukon fekete cingulummal átkötve, a nyak körül körbe fehér gallért viselnek.

Milánói egyháztartomány[szerkesztés]

A Milánói egyháztartomány Olaszország harmadik legnagyobb egyháztartománya (Róma és Velence után). Metropolitája a milánói érsek. Történelmileg jóval nagyobb volt, mint ma. Az 5. századig egész Észak-Itália és Raetia hozzá tartozott, ekkor többek közt Aquileia és Ravenna is levált róla, mivel érseki rangot kaptak. Később hasonló módon Genova, Torino, Vercelli is elszakadt. A 20. század végére tíz szuffragáneus püspöksége maradt.

A Milánói egyháztartomány egyházmegyéi[szerkesztés]

Egyházmegye Alapítás Terület, hívők Püspök Székesegyház Kép
Milánói főegyházmegye
1. század
4243 km²
5 032 130 fő (91,3%)
Mario Delpini
Kisboldogasszony-főszékesegyház,
Milánó
Bergamói egyházmegye
4. század
2450 km²
930 000 fő (93,4%)
Francesco Beschi
Szent Sándor-székesegyház,
Bergamo
Bresciai egyházmegye
1. század
4243 km²
960 000 fő (83,3%)
Pierantonio Tremolada
Nagyboldogasszony-székesegyház,
Brescia
Comói egyházmegye
4. század
4214 km²
518 000 fő (97,2%)
Oscar Cantoni
Nagyboldogasszony-székesegyház,
Como
Cremai egyházmegye
1579. április 11.
276 km²
102 000 fő (98,7%)
Daniele Gianotti
Nagyboldogasszony-székesegyház,
Crema
Cremonai egyházmegye
4. század
1917 km²
331 250 fő (89,8%)
Antonio Napolioni
Nagyboldogasszony-székesegyház,
Cremona
Lodi egyházmegye
4. század
894 km²
272 900 fő (95,3%)
Maurizio Malvestiti
Nagyboldogasszony-székesegyház,
Lodi
Mantovai egyházmegye
804
2080 km²
328 876 fő (86,1%)
Gianmarco Busca
Szent Péter-székesegyház,
Mantova;
Szent András-társszékesegyház,
Mantova
Paviai egyházmegye
1. század
782 km²
173 000 fő (93,4%)
Corrado Sanguineti
Nagyboldogasszony- és Szent István-székesegyház,
Pavia
Vigevanói egyházmegye
4. század
1509 km²
183 400 fő (95,0%)
Maurizio Gervasoni
Szent Ambrus-székesegyház,
Vigevano

Szomszédos egyházmegyék[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Milano laica e religiosa (italian nyelven). L’Osservatore Romano, 2012. június 3. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Roman Catholic Archdiocese of Milan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.