Szent Gyárfás és Protáz

Szent Gyárfás és Protáz
Szent Gyárfás és Protáz
vértanúk
Születése
2. század vége körül
Halála
250 körül Milánó, Római Birodalom
Tisztelete
Egyháza	Római katolikus egyház
Tisztelik	Római katolikus egyház Ortodox kereszténység
Kegyhely	Sant’Ambrogio-bazilika, Milánó, Olaszország
Ünnepnapja	Római katolikus egyház: június 19. Ortodox kereszténység: október 14.
Védőszentje ennek	Milánó
Oltárra emelése	386. június 19. Oltárra emelte: Szent Ambrus
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Gyárfás és Protáz témájú médiaállományokat.

Szent Gyárfás és Protáz, más néven Szent Gerváz és Protáz, olaszul: San Gervaso e Protaso, (2. század vége körül - Milánó, 250 körül) szentté avatott vértanúk. Vértanúságukról, mint a római katolikus egyház, mind az ortodox kereszténység megemlékezik.

Életük

Életükről nem sokat lehet tudni. A 6. században írt legendájuk szerint Szent Vitális és Szent Valéria ikergyermekeiként születtek. Szüleik halálát követően a tőlük örökölt vagyont szétosztották a szegények között és tíz éven keresztül csendes visszavonultságban, elmélkedésben éltek. Egy alkalommal feljelentették őket, azzal a váddal, hogy keresztények – abban a korban ez bűnnek számított a római birodalomban –, emiatt próbatétel elé állították őket. Mivel mindketten megtagadták, hogy áldozzanak a római isteneknek, büntetésül halálra ítélték őket. Gyárfást halálra ostorozták, Protázt pedig lefejezték.

Egy másik legendájuk szerint – mely a 11. században született – szüleiket és őket magukat is a később szentté avatott Caius püspök térítette meg, és Néró császár idejében – vagyis az 50-60-as évek táján – váltak vértanúkká. Ez a legenda viszont feltehetőleg téves, legalábbis az egyháztörténészek valószínűbbnek tartják, hogy vértanúságuk inkább Decius vagy Valerianus császárok idejében – vagyis a 250-es évek körül – történt.

Ereklyéik megtalálása és átvitele

A római hagyomány szerint a kivégzettek tetemeit ott temették el, ahol a vértanúságuk megtörtént. Szent Ambrus 386-ban indított kutatást Gyárfás és Protáz maradványai után, melyeket a Szent Nabor és Félix bazilika közelében meg is talált. 386. június 19-én a szentek maradványait ünnepélyesen átvitték az akkor elkészült, ma nevén Szent Ambrus bazilikába. Ez az esemény liturgia-történeti szempontból azért lényeges, mert ez lett az ereklyék átvitele szertartás liturgikus mintája.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Gervasius and Protasius című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Gyárfás
• Protáz
• Saints Gervasius and Protasius at the Christian Iconography web site.
• Here Follow the Lives of Saints Gervase and Prothase from Caxton's translation of the Golden Legend
• St Gervase Colonnade Statue in St Peter's Square
• Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.  
• Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.  
• Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932.   (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7

Irodalom

• Ekkart Sauser: Protasius und Gervasius. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 7. kötet, Bautz, Herzberg 1994, ISBN 3-88309-048-4, 1004–1007. h.
• Gervasius, S.. (4). S. Gervasius et Protasius, MM. (19. Juni). In: Vollständiges Heiligen-Lexikon. 2. kötet Augsburg 1861, 427–428. oldal (zeno.org) (németül)