Alfredo Ildefonso Schuster
| Alfredo Ildefonso Schuster | |
 | |
| Született | 1880. január 18.[1][2][3][4][5] Róma[4][6] |
| Elhunyt | 1954. augusztus 30. (74 évesen)[1][2][3][7][4] Venegono Inferiore[4][6] |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | olasz |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Pápai Szent Anzelm Egyetem |
| Kitüntetései | Szent Sír Lovagrend nagykeresztje |
| Sírhelye | Milánói dóm |
| milánói érsek | |
 | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Szerzetesrend | bencések |
| Pappá szentelés | 1904. március 19. Róma |
| Püspökké szentelés | 1929. június 21. Róma, Sixtus-kápolna |
| Szentelők |
|
| Bíborossá kreálás | 1929. július 15. |
| Hivatal | Falakon kívüli Szent Pál-bazilika apátja |
| Hivatali idő | 1918–1929 |
| Hivatal | milánói érsek |
| Hivatali idő | 1929–1954 |
| Elődje | Eugenio Tosi |
| Utódja | Giovanni Battista Montini |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá vagy szentté avatási státusz | boldog (1996. május 12., II. János Pál pápa) |
| Ünnepnapja | augusztus 30. |
| Jelképei | bíborosi öltözet |
| Védőszentje | Milánói főegyházmegye |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alfredo Ildefonso Schuster témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Boldog Alfredo Ildefonso Schuster O.S.B. (Róma, 1880. január 18. – Venegono Inferiore, 1954. augusztus 30.) olasz bencés szerzetes, apát, a Milánói főegyházmegye érseke, bíboros.
Fiatalkora[szerkesztés]
Alfredo Schuster Rómában született 1880. január 18-án. Apja, Johann Schuster szabó volt a Svájci Gárda szolgálatában, anyja, Maria Anna Tutzer Dél-Tirolból származott. Édesapját korán elvesztette. Pfiffer d’Altishofen bárónak (a Svájci Gárda akkori parancsnokának) köszönhetően végezhette tanulmányait, a falakon kívüli Szent Pál Kollégiumban. Később filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott a Szent Anzelm Pápai Egyetemen. Bencés szerzetesként kapta az Ildefonso nevet. A rendbe 18 évesen 1898-ban lépett be, fogadalmat 1899. november 13-án tett. Tanulmányai végeztével 1904. március 19-én Pietro Respighi bíboros szentelte pappá Rómában. 1908-tól novíciusmester, 1916-tól házfőnök.
A falakon kívüli Szent Pál apátság szerzeteseként a Monte Cassinó-i kongregáció általános prokurátora 1914 és 1929. között, ez idő alatt 1918. április 6-tól falakon kívüli Szent Pál monostor (Abbatia Territorialis Sancti Pauli de Urbe)[8] apátja. Tagja volt az Izrael barátai nemzetközi antiszemitizmus és rasszizmus elleni ligának (Opus sacerdotale Amici Israel), amelynek sok konvertita zsidó is tagja volt. Elismert liturgiatudós, valamint rendtörténész, a Rituskongregáció és a Keleti Egyházak Kongregációja tanácsadója, ezen kívül egyike volt a - mai napig létező - Rivista di Filosofia Neoscolastica[9] folyóirat megalapítójának.
Milánó érsekeként[szerkesztés]
XI. Piusz pápa 1926. június 26-án nevezte ki Milánó érsekévé, majd július 15-én bíborossá kreálta, címtemplomául a Santi Silvestro e Martino ai Monti templomot adományozva neki. A Lateráni egyezmény előírásai szerint (elsőként a püspökök közül) hűségesküt tett III. Viktor Emánuel olasz király előtt, 1926. július 13-án. Püspökké szentelésére 1926. július 21-én került sor. A főszentelő XI. Piusz pápa személyesen volt, társszentelők pedig Carlo Cremonesi címzetes nicomediai érsek, valamint Agostino Zampini, O.E.S.A címzetes porphyreoni püspök voltak. Szorgalmasan látogatja hatalmas egyházmegyéjét, a plébániákat 25 éves püspöksége ideje alatt ötször látogatja végig. Sok levele maradt fenn – klerikusokhoz és a néphez intézett levelek egyaránt –, amelyekben részletes utasításokat ad a liturgia ünnepléséhez, gyakoriak egyházmegyéjében a zsinatok, püspöksége ideje alatt két eukarisztikus kongresszusra került sor. Átszervezte a milánói szemináriumot, neki köszönhetően nyílhatott meg 1935-ben Venegono Inferioreban a teológiai szeminárium és líceum. Érseki élete során minél inkább igyekezett megélni a szerzetesi szabályokat és szokásokat.
Egyházmegyéjének vezetését abban az időszakban vette át, amikor Olaszországban egyre erősebb lett a fasizmus eszméje. A Benito Mussolini nevével fémjelzett kormányzattal eleinte Schuster jó munkakapcsolatot alakított ki, hiszen abban reménykedett (az akkori olasz katolicizmussal egyetértésben), hogy az állammal való együttműködés és lojalitás a fasizmus „megkereszteléséhez” vezethet. 1935-ben Etiópia megszállásakor még hálaadó szentmisét mutatott be, viszont hamarosan átlátja azt, hogy a folyamatok egyre inkább az embertelenség, valamint a népirtás felé vezetnek. 1938-ban nyilvánosan elítéli a fasizmust, valamint az újpogány ideológia minden változatát. Emiatt a beszéde miatt a hatalom Schustert hazaárulónak és antifasisztának minősítette. A háború alatt tevékenyen támogatta a jótékonysági szervezeteket. 1945-ben személyesen kereste fel Mussolinit, figyelmeztetve, hogy rossz úton jár, kérve, hogy térjen meg, s mondjon le. Ez esetben az érsekség védelmét is felajánlotta neki. Ezt a felajánlást Mussolini elutasította.
A háború után nagy szolgálatokat tett egyházmegyéje erkölcsi és anyagi újjáépítésében. Idősen és betegen vonul vissza a venegonói szemináriumba, itt hal meg 1954. augusztus 30-án.
Tisztelete és boldoggá avatása[szerkesztés]
Boldoggá avatásának egyházmegyei szakasza már 1957 augusztusában elkezdődött, és 1963-ban zárult le. Sírját 1985. január 28-án nyitották fel, és testét romlatlanul találták. II. János Pál pápa 1996. május 12-én avatta boldoggá. 2006-ban a Keresztény Vállalkozó Egyesülete (UCID) tiszteletére tanulmányi ösztöndíjat alapított. A római Szent Pál-bazilika előtti parkot róla nevezték el. Milanóban a Ludovico Morell SJ által alapított ifjúsági központ az ő nevét viseli.
Tisztelete elsősorban Rómában és Milánóban él, de mint a második világháborúban tanúsított helytállás példaképét a világegyház is hitvallóként tiszteli.
Főbb művei[szerkesztés]
- Storia di San Benedetto e dei suoi tempi. Viboldone, 1943.[10]
- Liber Sacramentorum, 1-9. kötet, Torino, 1919-29.
- L'Evangelo di Nostra Donna, Milano, 1954
- Gli ultimi tempi di un regime, Milano, 1949
- La Basilica e il Monastero di S.Paolo fuori le Mura. Note storiche, Torino, Soc. Editrice Internazionale, 1934
Címerei[szerkesztés]
| Címer | Használata |
 |
Alfredo Ildefonso Schuster apáti címere 1918. április 6 - 1929. június 26. között |
|
Alfredo Ildefonso Schuster Milánói érsek, bíboros 1929. június 26-tól haláláig (a bíborosi jelképek 1929. július 15-től, de az köztes időre nem készült címer.) |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2021. május 21.)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b OPAC SBN (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 21.)
- ↑ Ökumenisches Heiligenlexikon
- ↑ Cheney, David M.: San Paolo fuori le Mura (Territorial Abbey) [Catholic-Hierarchy]. www.catholic-hierarchy.org. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.)
- ↑ Filosofia Neo-Scolastica: rivista, articoli, abbonamenti. Hozzáférés: 2016. augusztus 29.
- ↑ http://www.abebooks.com/servlet/BookDetailsPL?bi=1255035042&searchurl=tn%3Dstoria%2Bdi%2Bsan%2Bbenedetto%2Be%2Bdei%2Bsuoi%2Btempi%26sortby%3D17
Források[szerkesztés]
- Liturgikus naptár. bacskaplebania.hu. [2016. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.)
- Cheney, David M.: Bl. Alfredo Ildefonso Cardinal Schuster [Catholic-Hierarchy]. www.catholic-hierarchy.org. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.)
- Online, Catholic: Bl. Alfredo Ildefonso Schuster - Saints & Angels - Catholic Online. Catholic Online. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.)
- Közösség: HITÉLET - BOLDOG ILDEFONSO SCHUSTER BÍBOROS LITURGIATUDÓS. katolikusokeloforuma.network.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.)
