Alfredo Ildefonso Schuster

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alfredo Ildefonso Schuster
Schustercardinal.jpg
Született 1880. január 18.[1][2][3]
Róma
Elhunyt 1954. augusztus 30. (74 évesen)[1][2][3]
Venegono Inferiore
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1954. augusztus 30.)
  • olasz (1880. január 18. – 1946. június 18.)
Nemzetisége olasz
Foglalkozása
  • teológus
  • katolikus pap
Tisztség
  • apát (1918. április 6. – )
  • bíboros (1929. július 15. – )
  • katolikus érsek (1929. július 21. – )
  • katolikus püspök (1929. július 21. – )
Iskolái Pápai Szent Anzelm Egyetem
Kitüntetései Szent Sír Lovagrend nagykeresztje
Sírhely Milánói dóm
milánói érsek
Coat of arms of Alfredo Ildefonso Schuster.svg
Vallása római katolikus egyház
Szerzetesrend bencések
Pappá szentelés 1904. március 19.
Róma
Püspökké szentelés 1929. június 21.
Róma, Sixtus-kápolna
Szentelők
Bíborossá kreálás 1929. július 15.

Hivatal Falakon kívüli Szent Pál-bazilika apátja
Hivatali idő 1918–1929

Hivatal milánói érsek
Hivatali idő 1929–1954
Elődje Eugenio Tosi
Utódja Giovanni Battista Montini
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá vagy szentté avatási státusz boldog (1996. május 12., Róma, II. János Pál pápa)
Ünnepnapja Augusztus 30.
Jelképei bíborosi öltözet
Védőszentje Milánói főegyházmegye
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfredo Ildefonso Schuster témájú médiaállományokat.

Boldog Alfredo Ildefonso Schuster O.S.B. (Róma, 1880. január 18.Venegono Inferiore, 1954. augusztus 30.) olasz bencés szerzetes, apát, a Milánói főegyházmegye érseke, bíboros.

Korai élete[szerkesztés]

Alfredo Schuster Rómában született 1880. január 18-án. Apja, Johann Schuster szabó volt a Svájci Gárda szolgálatában, anyja, Maria Anna Tutzer Dél-Tirolból származott. Édesapját korán elvesztette. Pfiffer d’Altishofen bárónak (a Svájci Gárda akkori parancsnokának) köszönhetően végezhette tanulmányait, a falakon kívüli Szent Pál Kollégiumban. Később filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott a Szent Anzelm Pápai Egyetemen. Bencés szerzetesként kapta az Ildefonso nevet. A rendbe 18 évesen 1898-ban lépett be, fogadalmat 1899. november 13-án tett. Tanulmányai végeztével 1904. március 19-én Pietro Respighi bíboros szentelte pappá Rómában. 1908-tól novíciusmester, 1916-tól házfőnök.

A falakon kívüli Szent Pál apátság szerzeteseként a Monte Cassinó-i kongregáció általános prokurátora 1914 és 1929. között, ez idő alatt 1918. április 6-tól falakon kívüli Szent Pál monostor (Abbatia Territorialis Sancti Pauli de Urbe)[4] apátja. Tagja volt az Izrael barátai nemzetközi antiszemitizmus és rasszizmus elleni ligának (Opus sacerdotale Amici Israel), amelynek sok konvertita zsidó is tagja volt. Elismert liturgiatudós, valamint rendtörténész, a Rituskongregáció és a Keleti Egyházak Kongregációja tanácsadója, ezen kívül egyike volt a - mai napig létező - Rivista di Filosofia Neoscolastica[5] folyóirat megalapítójának.

Milánó érsekeként[szerkesztés]

XI. Piusz pápa 1926. június 26-án nevezte ki Milánó érsekévé, majd július 15-én bíborossá kreálta, címtemplomául a Santi Silvestro e Martino ai Monti templomot adományozva neki. A Lateráni egyezmény előírásai szerint (elsőként a püspökök közül) hűségesküt tett III. Viktor Emánuel olasz király előtt, 1926. július 13-án. Püspökké szentelésére 1926. július 21-én került sor. A főszentelő XI. Piusz pápa személyesen volt, társszentelők pedig Carlo Cremonesi címzetes nicomediai érsek, valamint Agostino Zampini, O.E.S.A címzetes porphyreoni püspök voltak. Szorgalmasan látogatja hatalmas egyházmegyéjét, a plébániákat 25 éves püspöksége ideje alatt ötször látogatja végig. Sok levele maradt fenn – klerikusokhoz és a néphez intézett levelek egyaránt –, amelyekben részletes utasításokat ad a liturgia ünnepléséhez, gyakoriak egyházmegyéjében a zsinatok, püspöksége ideje alatt két eukarisztikus kongresszusra került sor. Átszervezte a milánói szemináriumot, neki köszönhetően nyílhatott meg 1935-ben Venegono Inferioreban a teológiai szeminárium és líceum. Érseki élete során minél inkább igyekezett megélni a szerzetesi szabályokat és szokásokat.

Egyházmegyéjének vezetését abban az időszakban vette át, amikor Olaszországban egyre erősebb lett a fasizmus eszméje. A Benito Mussolini nevével fémjelzett kormányzattal eleinte Schuster jó munkakapcsolatot alakított ki, hiszen abban reménykedett (az akkori olasz katolicizmussal egyetértésben), hogy az állammal való együttműködés és lojalitás a fasizmus „megkereszteléséhez” vezethet. 1935-ben Etiópia megszállásakor még hálaadó szentmisét mutatott be, viszont hamarosan átlátja azt, hogy a folyamatok egyre inkább az embertelenség, valamint a népirtás felé vezetnek. 1938-ban nyilvánosan elítéli a fasizmust, valamint az újpogány ideológia minden változatát. Emiatt a beszéde miatt a hatalom Schustert hazaárulónak és antifasisztának minősítette. A háború alatt tevékenyen támogatta a jótékonysági szervezeteket. 1945-ben személyesen kereste fel Mussolinit, figyelmeztetve, hogy rossz úton jár, kérve, hogy térjen meg, s mondjon le. Ez esetben az érsekség védelmét is felajánlotta neki. Ezt a felajánlást Mussolini elutasította.

A háború után nagy szolgálatokat tett egyházmegyéje erkölcsi és anyagi újjáépítésében. Idősen és betegen vonul vissza a venegonói szemináriumba, itt hal meg 1954. augusztus 30-án.

Holtteste a milánói dómban

Tisztelete és boldoggá avatása[szerkesztés]

Boldoggá avatásának egyházmegyei szakasza már 1957 augusztusában elkezdődött, és 1963-ban zárult le. Sírját 1985. január 28-án nyitották fel, és testét romlatlanul találták. II. János Pál pápa 1996. május 12-én avatta boldoggá. 2006-ban a Keresztény Vállalkozó Egyesülete (UCID) tiszteletére tanulmányi ösztöndíjat alapított. A római Szent Pál-bazilika előtti parkot róla nevezték el. Milanóban a Ludovico Morell SJ által alapított ifjúsági központ az ő nevét viseli.

Tisztelete elsősorban Rómában és Milánóban él, de mint a második világháborúban tanúsított helytállás példaképét a világegyház is hitvallóként tiszteli.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Storia di San Benedetto e dei suoi tempi. Viboldone, 1943.[6]
  • Liber Sacramentorum, 1-9. kötet, Torino, 1919-29.
  • L'Evangelo di Nostra Donna, Milano, 1954
  • Gli ultimi tempi di un regime, Milano, 1949
  • La Basilica e il Monastero di S.Paolo fuori le Mura. Note storiche, Torino, Soc. Editrice Internazionale, 1934

Címerei[szerkesztés]

Címer Használata
Coat of arms of Alfredo Ildefonso Schuster as Abbot.svg
Alfredo Ildefonso Schuster
apáti címere 1918. április 6 - 1929. június 26. között
Coat of arms of Alfredo Ildefonso Schuster.svg
Alfredo Ildefonso Schuster
Milánói érsek, bíboros

1929. június 26-tól haláláig (a bíborosi jelképek 1929. július 15-től, de az köztes időre nem készült címer.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Cheney, David M.: San Paolo fuori le Mura (Territorial Abbey) [Catholic-Hierarchy]. www.catholic-hierarchy.org. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.)
  5. Filosofia Neo-Scolastica: rivista, articoli, abbonamenti. Hozzáférés: 2016. aug. 29.  
  6. http://www.abebooks.com/servlet/BookDetailsPL?bi=1255035042&searchurl=tn%3Dstoria%2Bdi%2Bsan%2Bbenedetto%2Be%2Bdei%2Bsuoi%2Btempi%26sortby%3D17

Források[szerkesztés]