Keresztényüldözés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Caravaggio: Péter apostol keresztre feszítése (egy legenda szerint Pétert a saját kérésére fejjel lefelé feszítették a keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban)[1]

A keresztények által – hitük megvallása miatt – elszenvedett támadások összességét nevezzük keresztényüldözésnek. Legfőképp az időszámításunk utáni első három évszázadra utal, amikor a Római Birodalom tiltott vallása volt, és államilag vádolt keresztényeket végeztek ki hitük megvallása miatt. A keresztényüldözések nyílt formája volt ez, a kivégzések szinházi előadások voltak[2]. Ennek Nagy Konstantin császár vetett véget a milánói ediktummal, 313-ban. Burkolt formája a 20. századra teljesedett ki, amikor papok kínzását, megöletésüket igyekeztek titokban tartani, és a kereszténység elért eredményeit előbb a politikából, majd a társadalom legtöbb részeiből kiszorították, ideológiailag, és a papi hivatást nevetségessé igyekeztek tenni a média eszközeivel.[3] A keresztényüldözés okai pszichikai, vallási és hatalomféltés lehetnek[4].

Története[szerkesztés]

Jézus beszélt arról a János evangéliumában, hogy a világ először őt gyűlölte. Evvel kapcsolatban fejti ki:

Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.

Keresztények üldözése a Római Birodalomban[szerkesztés]

Palesztinában kezdődött el az első század közepe táján. Az első keresztény áldozat, aki a hitéért halt meg, a jeruzsálemi ókeresztény közösség első hét diakónusának egyike, Szent Ist­ván vértanú volt.

Az ő meg­öle­té­sét a Szent­írás így ír­ja le az apostolok cselekedetei 7. fejezetében.

Ekkor így szólt: »Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll«. Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!« Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: »Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!« És amikor ezt mondta, meghalt.
Az apostolok cselekedetei 7. 56:60

A kereszténység gyorsan terjedt a Római Birodalomban és eljutott Rómába is. Caius Suetonius Tranquillus római történetíró ezt írja Claudius római császár uralkodásáról szólva : „Halálbüntetést szabott a keresztényekre, erre a káros, új babonának hódoló népségre: betiltotta a kocsihajtók szórakozását, akiknek ősi kiváltságuk volt, hogy keresztül-kasul bejárják a várost, és csak úgy tréfából raboljanak, fosztogassanak; a pantomimszínészek pártjait pedig, a színészekkel együtt, kitiltotta Rómából.”.[5]

A római mitológia több istenét is tisztelő Római Birodalomban a hatalom üldözte az egy Istenben hívő keresztényeket,

…akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt, és Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudaeában, e métely szülőhazájában, hanem a városban is.
– Tacitus: Évkönyvek. XV 44.

Az üldözések ezután folytatódtak a római korban. Nero római császár az 1. században, 64-ben, Róma felgyújtásával[6] a keresztényeket vádolta meg, majd azután tömegesen, a legkegyetlenebb módon halálra kínoztatta őket.[7] Ezzel kezdetét vette a majdnem két évszázados eseménysorozat, amit ókori keresztényüldözésnek neveznek a történészek.Rómában tűzvész tombolt, ókori források szerint Nero római császár a Rómát elpusztító tűzvész után megnyittatta palotáját és kertjeit a károsultak számára, leszállította a gabona árát, és részben saját vagyonából finanszírozta a város újjáépítését.

Henryk Siemiradzki: Nero fáklyái ( „kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak”[8])
Péter apostol vértanúsága
Ebben az időben Nero Antiumban tartózkodott, s nem tért vissza a fővárosba, csak mikor a tűz közeledett palotájához, amely a Palatiumot és Maecenas kertjeit kötötte össze. Mégsem lehetett megakadályozni, hogy a Palatium is és a császári ház és körülötte minden le ne égjen. De vigasztalásul a kizavart és menekülő népnek megnyittatta a Mars-mezőt és Agrippa épületeit, sőt még a maga kertjeit is, és sebtében épületeket húzatott a nélkülöző sokaság befogadására; Ostiából és a közeli községekből közszükségleti cikkeket szállíttatott fel s a gabona árát mérőnként három sestertiusra csökkentette. Bármennyire népszerű, mégis hiábavaló intézkedések voltak ezek, mert híre terjedt, hogy miközben a város lángokban állott, ő házi színpadán fellépett és Trója pusztulását énekelte, az akkori csapást a hajdani szerencsétlenségek párjának tüntetve fel.
– Tacitus: Évkönyvek XV. könyv[9]

Nero a társadalmi feszültséget a római istenek és a hagyományok védelme érdekében a keresztények üldözésével igyekezett csökkenteni (ekkor vesztette életét Péter apostol is).[10] Ezen időszak alatt rövidebb-hosszabb szünetekkel a keresztényüldözés erőteljes és enyhébb szakaszai váltották egymást a Római Birodalomban.[11] Azonban a keresztényüldözések nem érték el céljukat – a Római Birodalom lakosságának egyre növekvő számú keresztény lakosait már nem lehetett kiirtani.

Domitianus római császár uralkodása alatt a keresztény vallás követését a felségsértéssel azonos módon büntették, ami nem annyira vallási szempontból történt, mint inkább azért, hogy így a vádlottakat – a császárnak két rokonát, Titus Flavius Clemenst és Flavia Domitillát sem véve ki – vagyonuktól annál könnyebb szerrel megfoszthassák, illetve száműzetésüket vagy kivégeztetésüket kieszközölhessék. János evangélistát ekkor száműzték Pátmosz szigetére. Flavius Clemenset kivégezték, feleségét, Flavia Domitillát – Domitianus unokahúgát, Vespasianus császár unokáját – száműzték 95-ben. Cassius Dio görög történetíró szerint a vád ellenük atheotés volt, azaz istentagadás és a zsidókkal való rokonszenvezés.

Keresztények kivégzése az ókori Rómában, illusztráció a Trattato degli instrumenti di martiro e delle varie maniere di martoriare usate da' gentili contro christiani, descritti et intagliate in rame; opera című műben (1591)

A keresztények tulajdonképpeni üldözése Traianus római császár uralkodása idején kezdődött. Traianus császár ugyanis 112-ben kiadott egy rendeletet, amelynek értelmében a keresztények vallásuk gyakorlása miatt egyenként bevádolandók.

…Mindenféle korú, mindenféle társadalmi osztálybeli emberek, férfiak és nők vegyest, igen sokan kerültek és kerülnek vád alá. Nemcsak a városokban, hanem a falvakban és a tanyákon is elharapódzott ennek a babonaságnak a ragálya.…esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg….
ifjabb Plinius levele a keresztényekről Traianus császárnak (részlet)[12]

Ezen rendelet törvény erejére emelkedvén, szerzőjének utódai alatt is fennmaradt és változatos szigorral hajtatott végre.[forrás?] Hadrianus római császár ennek a törvénynek a keresztülvitelében nagy engedékenységet tanúsított; de annál kegyetlenebbül üldözték a keresztényeket a Bar Kohba-felkelés alatt fellázadt palesztinai zsidók.

Jean-Léon Gérôme: Keresztény mártírok utolsó imája a római arénában

Róma isteneiben hívő nép a különféle elemi csapásokat a keresztényeknek tulajdonította, felelőssé tette őket a katasztrófákért és több ízben rajtuk töltötte ki véres bosszúját.[11] Antoninus Pius császár már komolyabban vette a 112-ben kibocsátott rendeletet, illetve törvényt. A Szmirnában kitört üldözés és Szent Polikárp püspök vértanúhalála az ő műve volt. Utóda, Marcus Aurelius császár uralkodása alatt már teljes erővel folyt a keresztények üldözése. Antoninus Pius az úgynevezett „rajongókkal" szemben a keresztények oldalára állt. Marcus Aurelius túltette magát a „keresztények eltévelyedésein" és nem üldözte őket. Ugyanakkor a galliai hatóságok hivatalosan megállapították, hogy a pestisjárványnak és a rossz termésnek a keresztények az okai, s emiatt közülük 177-ben mintegy ötven hívőt Lyonban kivégeztek.[13] Marcus Aurelius halála után mintegy 20 évig többé-kevésbé nyugalmas idők voltak, de annál nagyobb erővel újította fel az üldözést Septimius Severus császár, aki római alattvalóinak halálbüntetés terhe alatt megtiltotta, hogy a zsidó vagy keresztény vallásra térjenek. Különösen 202-ben dühöngött kegyetlenül az egyiptomi és afrikai keresztények ellen. Utóda, Severus Alexander római császár, nyilván anyja Mammea befolyásának engedve, nemcsak hogy nem üldözte a keresztényeket, de Jézus képét házi istenei közé is besorolta. Emiatt a kíméletes eljárás miatt Maximinus Thrax római császár meggyilkoltatta, aki aztán uralkodása alatt újra üldözte a kereszténységet. Philippus Arabs római császár idejében, aki állítólag maga is keresztény volt, jobb, nyugalmasabb idők virradtak Krisztus tanának sokat üldözött követőire. De ezt a békességet sem élvezhették sokáig, mert Decius római császár csakhamar egész birodalmában üldözni kezdte a keresztény lakosokat.

Az áldozatok felügyeletére rendelt bizottságnak Aurélia Leulistól, A. lányától, aki Euhé-meria falujában, a Themistés kerületben lakik. Mindig áldoztam az isteneknek, és megadtam nekik a tiszteletet, és most jelenlétetekben bemutattam a (császári) parancsnak megfelelő égő- és italáldozatot, és az áldozati húsból kiskorú gyermekeimmel, Palem-pisszel és T.érisszel együtt ettem. Ezért fordulok hozzátok kérelmemmel, hogy aláírásotokkal tanúsítsátok. Legyetek jó szerencsével! Én, Aurélia Leulis, harmincöt éves, nyújtottam be.
– Áldozási igazolvány szövege Decius keresztényüldözésekor (részlet)[14]

Ez volt az első vallási indokokból folytatott rendszeres üldözés. Gallus és Valerianus római császár alatt az üldözések, főképp 257-től kezdődően még csak fokozódtak: a keresztény egyházat szolgálóinak, a papjainak, és a híveiknek a kiirtásával vélték megsemmisíthetni. 260-ban Gallienus római császár megszüntette az üldözést és igy a keresztények mintegy 40 évig nem szenvedtek vallásukért bántalmazást. Diocletianus római császár politikai számításból uralkodása első idejében jóindulatot színlelt a keresztények iránt, csakhamar azonban elhatározta, hogy a birodalom régi fényét annak egységes államvallását helyreállítja, vejét Galeriust rábírta a keresztények üldözésére.

A véres üldözést Galerius 303-ban a nikomédiai egyház lerombolásával kezdte. Nemsokára egy külön e célból kibocsátott császári rendelet közelebbről is meghatározta az üldözés módját. A rendeletben a császár megparancsolta, hogy az összes keresztény templomot dúlják fel és a szent könyveket semmisítsék meg. Elrendelte, hogy a keresztényeket fosszák meg az addig viselt állami hivatalaiktól, a kereszténnyé vált szabad polgárokat rabszolgáknak kell tekinteni, és az addigi rabszolgákat soha többé nem szabad felszabadítani. Végül ugyanennek a rendeletnek az értelmében a törvényszék elé állított keresztényeket vallatásuk alkalmával kínpadra kellett vonni. Egy későbbi rendeletben megparancsolta, hogy a keresztényeket a római áldozati szertartások megtartására kényszerítsék.

Diocletianus katonai és politikai okokból társcsászárokat vett maga mellé, barátját, Maximianust, majd Galeriust és Constantius Chlorust (a későbbi Constantinus császár apját). Így folytatódott az üldözés szerte a birodalomban, amíg 305-ben, a kereszténységgel rokonszenvező Constantinus és Galerius lettek a társcsászárok, akik a kegyetlenkedéseknek gátat vetettek. Ekkor Galerius belátta, hogy véres terveit nem hajthatja végre, ezért 311-ben a kiadott rendeleteit hatályon kívül helyezte, és biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlását, kikötötte azonban, hogy vallásuk miatt az állam törvényeivel semminemű összeütközésbe nem kerülhetnek.

„In hoc signo vincis” – Constantinus uralkodása[szerkesztés]

Raffaello Sanzio(Giulio Romano): A Milvius-hídi csata I. Constantinus diadala. Ebben a csatában, 312. október 28-án győzte le Maxentius seregét.[15] Vatikán

Constantinus uralkodása alatt a kereszténység helyzete keleten 306-tól kezdődően szabaddá vált. Kaiszareiai Euszebiosz keresztény történetíró följegyzései szerint Constantinus a Milvius-hídi csata előtt 312. október 27-én, látomásában a napkorong fölött egy fénylő kereszt jelét látta: „In hoc signo vincis”, magyarul „E jelben győzz!”) felirattal.[16] A császár a keresztény Isten jelképével, a kereszttel indult a csatába és a legyőzött Maxentius halálával a keresztények legádázabb és legelkeseredettebb ellensége is letűnt a történelem színpadáról.

A létrejött keresztény egyház végül teljesen beilleszkedett a római társadalomba. A Constantinus és Licinius által kiadott milánói ediktum 313-ban eltörölte a kereszténység gyakorlásáért korábban kirótt büntetéseket, így a keresztények előtt új lehetőségeket nyitott meg a szabad vallásgyakorlás lehetősége, versenghettek a római isteneiknek áldozó rómaiakkal a cursus honorumban a magas kormányzati pozíciókért, és maga a római társadalom is egyre jobban elfogadta őket. A kereszténység elfogadott vallássá vált a Római Birodalomban.

Iulianus római császár akit Apostata, azaz Hitehagyott néven említ az egyháztörténet, úgy gondolta, hogy ő az egyetlen császár, aki képes még visszaszerezni, a Római Birodalom elveszett dicsőségét. Ariánusok tanították fiatalkorában. Császárrá történő kikiáltását követően azonban felhagyott Arius tanainak követésével és uralkodása alatt az ősi görög-római vallási hagyományokat ápolta és pártfogolta.

Iulianus keresztények elleni fellépésével majd halálával azonban az antik görög-római hitvilág végleges vereséget szenvedett a Római Birodalomban. Halála előtt búcsút vett tisztjeitől, akik körülállták az ágyát.

Jean Fouquet: A szűz és a Szentháromság

A keresztény hagyomány szerint Iulianus haldoklása közben így kiáltott fel: „győztél, galileai” (Vicisti, Galileae!), majd egy marék vért dobott az ég felé.[17]

380-ban végül I. Theodosius római császár, a Római Birodalom utolsó egyeduralkodója, a belső szellemi és kulturális erők egyesítését célozva, minden régi római kultuszgyakorlatot betiltott. A kiadott vallási rendeletével államvallássá tette a Nikaia–konstantinápolyi hitvallás szerinti kereszténységet és eltörölte a keresztrefeszítéssel történő halálbüntetést.

Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állnak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát.
– Gratianus, II. Valentinianus és I.Theodosius ediktuma, 380. február 27.[18]

Japán keresztények üldözése[szerkesztés]

Az újkor hajnalán, az 1500-as évek közepén jezsuiták érkeztek Makaóba. Azt követően, hogy a jezsuita rend megalapítója, Xavéri Szent Ferenc 1549-ben megérkezett Japánba, megkezdődött a keresztény térítés is. 1570-ben, Ómura Szumitada daimjó áttért a katolikus hitre és később Nagaszaki kikötőjét is átadta a jezsuita misszionárius atyáknak, a kínai selyemkereskedelem monopóliumával együtt. 1552-től 1800-ig 920 jezsuita vett részt a misszióban. A 16. század végétől a sógunok fokozatosan szűkíteni kezdték a külföldi kereskedők és a keresztény misszionáriusok tevékenységét is. 1587-ben Tojotomi Hidejosi betiltotta a Krisztusban hívők vallásgyakorlását, elrendelte a misszionáriusok kiutasítását, bár nem kényszerítette ki a rendeletének betartását.

Nagaszakiban 188 japán keresztény halt mártírhalált a 17. század elején, a keresztények üldöztetése során[19]
Az 1597-ben vértanúvá vált 26 keresztény mártír emlékműve Japánban[20]

1596-ban azonban a császár kiadta újabb rendeletét a misszionáriusok kivégzésére. Számos papot és hívőt fogtak el, akiknek Meakóban levágták bal fülüket és orrukat, majd megkötözve kocsira rakták, és egy hónapon át városról városra hurcolták őket. Végül a vértanúkat egy Nagaszaki melletti dombon keresztre feszítették.[21][22]. 1614. január 27-én azonban már ediktum tiltotta be a kereszténység minden formáját. Kiutasították a szigetországból a hittérítőket és a kereszténnyé vált japánokat is. 1635 és 1639 között különféle a külkapcsolatokat korlátozó és tiltó rendeleteket adtak ki, amelyek fokozatosan az ország elszigetelődését szolgálták. Az izolációt a külföldi hajók kikötésének tiltásával és kereskedésének korlátozásával, a japánok kiutazásának és a már külföldön lévők visszatérésének betiltásával fokozták. 1636-ban Dedzsima szigetre száműzték a portugálokat.

1637-ben a simabarai felkelés leverése után aztán véglegesen megpecsételődött a kereszténység sorsa Japánban. Az izoláció 1854-ben Perry expedíciójával ért véget, amikor a Tokugava-sógunátus képviselői és Matthew Calbraith Perry amerikai hajóskapitány a Tokió melletti Kanagawa halászfaluban megkötötte a japán–amerikai barátságról és békéről szóló egyezményt.[23]

Szent Bertalan apostol legendája[szerkesztés]

Marco d’Agrate: Bertalan apostol szobra a milánói dómban. Bertalan térített Örményországban, ekkor Szanatruk örmény király elrendelte a keresztények kiirtását, és ennek áldozatul esett Bertalan apostol, akinek lenyúzták a bőrét[24]

A keresztény hagyomány szerint Bertalan apostol elevenen megnyúzva szenvedett vértanúhalált (Martyres Christiani). Ez a mozzanat magyarázza, hogy a régi céhvilágban a szegedi szűcsök védőszentjüknek választották. Ő volt a patrónusa a bőrrel dolgozó jászberényi csizmadiacéhnek is. Bertalan vértanúságára utal az a jellemző pécsi monda[25] is, amely a városhoz tartozó gyükési szőlők között emelkedő barokk Bertalan-kápolnához (1749-ben építettek egy ott lakó remete kezdeményezésére) fűződik. Az itt buzgólkodó remeték a török elől a Mecsek erdőségeibe menekültek. Bertalan barát azonban a helyén maradt, és a kápolna kincseit egy közeli barlangban rejtette el. A törökök követelték rajta a kincseket. Ő azonban a rettenetes kínzások ellenére sem árulta el, hol vannak. Lekísérték a hegyről és egy présház mellett elevenen megnyúzták, bőrét karjára vetették, és most már megengedték neki, hogy visszamenjen a kápolnához. Amikor azonban odaért, összeesett és meghalt. A törökök ezeknek láttára annyira megrémültek, hogy még a tájára sem mertek menni többé a kápolnának.[26]

Keresztényüldözés a 20. században[szerkesztés]

A 19. század közepétől megerősödnek a baloldali politikai áramlatok. Kialakul köztük az ateizmus, azaz Istent nem létezőnek kiáltják ki. Úgy látják, hogy a feudalizmust a papok is kiszolgálják, ezért a 20. században politikai uralomra jutásuk után betiltják a vallásgyakorlatot, a papokat, püspököket megfosztják tevékenységüktől, börtönbe zárják, terrorizálják, megkínozzák, internálják, kivégzik, megölik.[27][28][29]

A 20. századi boldoggá avatott magyarok – három kivétellel – mind a kommunista rendszer vértanúi voltak:

Keresztényüldözés a 21. században[szerkesztés]

A hollandiai alapítású Open Doors (Nyitott ajtók) elnevezésű evangélikus szervezet jelentése szerint 2012-ben 1201, 2013-ban 2123, 2014-ben 4344, 2015-ben pedig legalább 7100 keresztény embert öltek meg a világban hite miatt. Ezek az adatok csak a bizonyíthatóan keresztényekkel szembeni emberölésekre vonatkoznak, a valóságban ennél nagyobbak a számok.

Európán kívül[szerkesztés]

Égési sérült keresztény kislány Namrata, aki egy hindu-keresztény összecsapás áldozata lett 2008-ban[30][31]

A szervezet jelentése szerint a világ országai közül Észak-Koreában a legsúlyosabb a keresztényüldözés a 2000-es évek eleje óta. Itt a Biblia birtoklásáért nyilvános kivégzés jár.[32][33] Feltételezhető, hogy Kínában a kommunista párt veszélyt lát abban, hogy valószínűleg a keresztények száma már megközelíti, esetleg meghaladja a kínai kommunista párt taglétszámát[34].[35] Az új vallásügyi szabályozástól 2018-ban azt várják, hogy keresztény templomok lebontásának sorozatát indítja el[36].

Az ötven besorolt országból 35-ben a radikális iszlamizmusnak a keresztényüldözés az elsődleges forrása. Általuk, és a velük szimpatizáló szervezetek segítségével szélsőséges üldöztetésnek” vannak kitéve a keresztények Irakban, Eritreában, Afganisztánban, Szíriában, Pakisztánban, Szomáliában, Szudánban Indonéziában és Iránban.

Az olyan országokban ahol viszonylagos béke van, mint Indonéziában vagy Egyiptomban, keresztény templomok előtt robbantanak[37][38]., ügyelve az időzítésre, hogy a vallásukat gyakorlók száma nagy legyen a robbantás idején. Különösen sorozatos attrocitásoknak vannak kitéve a világ egyik legrégebbi kereszténység közössége, a koptok Egyiptomban. Itt demonstratív kultikus lefejezések is voltak.[39] Azokban az országokban, amelyek háború következtében instabilizálódtak, a radikális iszlám terrorista központot épített ki[40], egyik céljuk a keresztény hívők és vallási épületeinek felszámolása[41][42][43].[forrás?]Irakban 2003-ig mintegy 1,5 millió keresztény élt, 2016-ra számuk 500 ezer alá csökkent[44].Ezek az országok, mint Líbia, Irak és Szíria egyben kiképző bázisuk is a terroristáknak, innen küldik békés országokba terrorsejtjeiket.

Pakisztánban az istenkáromlást halállal bünteti a büntető törvénykönyv 295 C szakasza, amit gyakran arra használnak, hogy a politikai, faji és vallási kisebbségek tagjait cenzúrázzák, büntetendőnek minősítsék, vád alá helyezzék és bizonyos esetekben meggyilkolják.[45] 2016 szeptemberében például őrizetbe vettek egy 16 éves keresztény fiút, mert egy közösségi oldalon egy olyan fényképet lájkolt a mekkai Kába muszlim szentélyéről, amit a hatóságok „helytelennek” minősítettek.[46] Iránban aki az iszlámról áttér a keresztény hitre azt bebörtönözik[47].

Európa[szerkesztés]

Klasszikus keresztényüldözésről sem állami, sem társadalmi szinten nem beszélhetünk. Új jelenség viszont Nyugat-Európa egyes országaiban, hogy a keresztények elhanyagolják vallásukat, és ezáltal a templomban folyó hitéletet is. Franciaországban és Németországban a keresztény templomok lebontása[48][49] is új jelenség. Egyes vélemények szerint a kereszténység visszaszorulása Németországban bátorítóan hat más vallásúakra, ami keresztényellenes cselekedeteket vonhat maga után.[50] Legembertelenebb példa, a 86 éves Jacques Hamel nyugdíjas plébános brutális meggyilkolása, amit muszlim terroristák követtek el.[51][52].

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szent Péter apostol, katolikus.hu
  2. Római Birodalom - Cirkuszi és Amphitheatrumi játékok. www.romaikor.hu. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  3. keresztényüldözés – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
  4. Megjelent a keresztényüldözés világindexe 2016”, Magyarországi Evangélikus Egyház, 2016. január 24. (Hozzáférés ideje: 2018. május 20.) (hu nyelvű) 
  5. SUETONIUS: CAESAROK ÉLETE, mek.oszk.hu
  6. 64. július 18. A nagy római tűzvész kezdete, rubicon.hu
  7. Állatbőrbe varrva kerültek a kutyák elé, index.hu
  8. Róma első vértanúi, katolikus.hu
  9. Tacitus: Évkönyvek XV. könyv, mek.oszk.hu
  10. 68. június 9. – Nero öngyilkosságot követ el, rubicon.hu
  11. ^ a b Buji Ferenc: Az első római keresztényüldözés, bujiferenc.hu
  12. A hatalom szemében: Legfőbb bűn a hit, hetek.hu
  13. A keresztényüldözések története 4. – Caesar kontra Khrisztosz, szpa.hu
  14. Görög–római szöveggyűjtemény, tankonyvtar.hu
  15. 312. október 27. Nagy Konstantin császár látomása, rubicon.hu
  16. Ókori Róma: Nagy civilizációk, books.google.hu
  17. Révai nagy lexikona XIX. kötet, 218. oldal, a mondat megértéséhez tudni kell, hogy Iulianus sosem ejtette ki a száján Jézus nevét, mindig „a galileai” jelzővel utalt rá, a keresztényeket pedig galileánusoknak nevezte.
  18. Borzsák István (szerk.): Római történeti chrestomathia, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1963. 281–282. o. (C. Th. XVI, 1, 2.)
  19. 188 vértanú boldoggáavatása Japánban, magyarkurir.hu
  20. Magyar Katolikus Lexikon > J > japán vértanúk, lexikon.katolikus.hu
  21. Japán vértanúk: Miki Szent Pál és társai, katolikus.hu
  22. Nagaszaki vértanúk (1597), akv0.wordpress.com
  23. 1854. március 31. Véget ér Japán bezárkózásának két és fél évszázada, rubicon.hu
  24. Az Ararát népe Az örmények története az Édentől Nagy Konstantinig, hetek.hu
  25. Bertalan barát és az embernyúzó törökök, mecsekinepmondak.5mp.eu
  26. Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium Szent Bertalan , jelesnapok.oszk.hu
  27. Kitelepítések és deportálások a Rákosi-korszakban | Kommunizmus Bűnei Alapítvány (hu nyelven). www.kommunizmusbunei.hu. (Hozzáférés: 2017. május 14.)
  28. 1949. február 8. Mindszenty Józsefet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik (hu nyelven). www.rubicon.hu. (Hozzáférés: 2017. május 14.)
  29. Papok, szerzetesek a kommunizmus célkeresztjében | Párbeszéd Háza (hu nyelven). Párbeszéd Háza Reflexió. (Hozzáférés: 2017. május 14.)
  30. 10,000 Christians Flee Hindu Persecution, aina.org
  31. Orissa: Christmas of Namrata, the little Dalit disfigured by a bomb, asianews.it
  32. A keresztényeket lelövik, ugye? - Magyar Idők, 2016. szeptember 7.
  33. North Korea publicly executes 80, some for videos or Bibles, report says - Fox News, 2013. november 12.
  34. Nem teológus: lelkipásztor | Válasz.hu (hu nyelven). valasz.hu. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  35. tomarnstein: 70 Million: The Approximate Number of Practicing Christians in China Today. www.thebeijinger.com, 2017. december 22. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  36. Kínai keresztények üldöztetése - Új Ember”, Új Ember, 2018. január 28. (Hozzáférés ideje: 2018. május 19.) (hu-HU nyelvű) 
  37. Barbara, Thüringer. „Szíriából visszatért dzsihadista család robbantott egy indonéz rendőrsnél” (Hozzáférés ideje: 2018. május 19.) (hu nyelvű) 
  38. Öngyilkos merénylők robbantottak több keresztény templomnál Indonéziában”, Magyar Kurír (Hozzáférés ideje: 2018. május 19.) (hu-HU nyelvű) 
  39. Kivégzik a keresztényeket lefejező Iszlám Állam-tagokat”, MNO.hu, 2017. szeptember 16. (Hozzáférés ideje: 2018. május 19.) (hu nyelvű) 
  40. https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0050_03_politika_1/ch09s04.html
  41. http://www.origo.hu/nagyvilag/20150215-keresztenyeket-fejeztek-le-egyiptomban-libiai-szelsosegesek.html
  42. http://www.jcpa.org/jl/saa26.htm
  43. https://www.magyarkurir.hu/hirek/-ez-kereszt-ide-tartozik-iraki-templomok-az-iszlam-allam-pusztitasa-utan
  44. A szíriai keresztények kétharmadát elüldözték – Assadot támogatják | Orientalista.hu (hu nyelven). orientalista.hu. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  45. Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről - eur-lex.europa.eu, 2010. május 20.
  46. Bebörtönöztek Pakisztánban egy keresztény fiút - Origó, 2016.09.21.
  47. Irán: Aki áttér, börtönre számíthat | Orientalista.hu (hu nyelven). orientalista.hu. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  48. Felszámoltak több mint 500 katolikus templomot Németországban”, Alfahír, 2017. október 6. (Hozzáférés ideje: 2018. március 20.) (hu nyelvű) 
  49. Franciaországban keresztény templomokat bontanak le”, 888.hu (Hozzáférés ideje: 2018. március 20.) (hu nyelvű) 
  50. Keresztényüldözés Németországban? Csaknem 100 támadás volt tavaly!”, Ripost.hu (Hozzáférés ideje: 2018. május 16.) 
  51. Zrt., New Wave Media Group. „Muszlim terroristák vágták el a 86 éves pap torkát, megszólal a pap nővére”, http://www.origo.hu/ (Hozzáférés ideje: 2018. március 20.) (hu nyelvű) 
  52. Attaque djihadiste à Saint-Étienne-du-Rouvray : ce que l'on sait”, Le Figaro (Hozzáférés ideje: 2016. július 27.) (French nyelvű) „Une information confirmée au Figaro par une source policière évoquant un appareil d'enregistrement manié par les terroristes. Les djihadistes ont crié «Vous, les chrétiens, vous nous supprimez».” 

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Győrfi Károly: Keresztényüldözés a 21. század elején, Kairosz, Budapest, 2015, ISBN 9789636626822
  • Békefy Lajos: Kereszttűzben – A keresztényüldözés rövid históriája Jézustól napjainkig, a vallások jövője és szerepe a 21. században, Barankovics István alapítvány, 2015, ISBN 978 963 89921 4 7
  • Robert Royal: The Catholic Martyrs of the Twentieth Century: A Comprehensive World History, The Crossroad Publishing Company, 2006, ISBN 978-0824524142

További információk[szerkesztés]