Quintus Pontius Pilatus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Quintus Pontius Pilatus
(Pontius Pilatus)
L Mazzolin Cristo ante Pilatos 1525 MFA Budapest.jpg
Született i. e. 12. december[1]
Abruzzo
Elhunyt 38 (48-49 évesen)
Gallia
Állampolgársága római
Házastársa Pontius Pilatus felesége
Foglalkozása
  • politikus
  • katona
Tisztség Római helytartó (26–36, Judea)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Quintus Pontius Pilatus témájú médiaállományokat.
Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881)

Quintus Pontius Pilatus, magyarosan gyakran Poncius Pilátus 2636 között Tiberius császár procuratori rangú helytartója volt Iudaea provinciában. Pilátus praefectus személye elsősorban a Biblia újszövetségi részének elbeszéléseiből ismert. A történettudomány mai állása szerint halálra ítélte (latinulIbis ad crucem” azaz „Keresztre mégy![2]) Jézust, de az Újszövetség szerint e tettében politikai érdekek motiválták és jobb meggyőződése ellenére cselekedett. „Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!” (Mt. 27,24)

Élete[szerkesztés]

Quintus Pontius Pilatus, Júdea ötödik helytartója volt, akit Tiberius császár küldött 26-ban Palesztinába. Közvetlen hivatali felettese a szíriai legatus volt. Rezidenciája Caesarea Maritimában, a júdeai tengerparton fekvő városban volt. Mielőtt Júdeába került, életéről nem sokat tudunk. Az valószínű, hogy a „Gens Pontia” leszármazottja lehetett, és a lovagrendből (ordo equester) került ki. Hivatali kinevezését Lucius Aelius Seianusnak köszönhette, aki a császári gárda praefectusa volt, és nem nagyon szerette a zsidóságot. Pilatus hivatali éveinek elején ugyanezt az irányvonalat követte, talán Seianus hatására. A szamaritánusok között rendezett vérfürdő után a zsidók felelősségre vonták őt a szíriai legatus előtt, aki 36-ban számadásra Rómába rendelte őt a császár elé. Galliába száműzték, és ott is halt meg valamikor a 30-as évek végén. A keresztény legendárium szerint élete végére keresztény lett, de ez eléggé valószínűtlen.

Nevének utólagos etimologizálása már a történelmi (vallási) szerepén alapul, két jelentést tulajdonítanak neki. Egyrészt a „pileus” szóra utal, melynek jelentése: „vászonsipka”, mégpedig olyan, amilyet a szabadon engedett rabszolgák kapnak. Átvitt értelemben tehát „semmirekellőt” jelent. Ugyanakkor a „pilum” szóval is kapcsolódhat, melynek jelentése: „hajítódárda”, vagyis egy erős lelkületű, kegyetlen emberre utal.

Ókori történetírók[szerkesztés]

Az ókori feljegyzések Pilatust rossz politikusnak ábrázolják, aki gyakran megsértette a zsidó nép érzéseit.

  1. Iosephus Flavius több alkalommal emlékezik meg Pilatusról:
    • Mikor Júdeába került helytartónak, a római csapatok Jeruzsálembe vonulásakor az Antonius-vár előtt a templomtéren felállíttatta hadijelvényeiket. Ez a zsidókat sértette, és követelték azok eltávolítását, tüntetésbe kezdtek. Pilatus a kezdeti ellenállása után látva a zsidók rendíthetetlenségét, eltávolíttatta a jelvényeket.[3]
    • Pilatus vízvezeték építését határozta el, melynek megvalósításához a templom kincstárából vett el pénzt. Ez alkalommal is tüntetést szerveztek a zsidók, melyet Pilatus civil ruhába öltözött katonáival igyekezett szétoszlatni. A nagy tömeg és pánik miatt többen meghaltak.[4]
    • Hivatalvesztéséről is megemlékezik Iosephus Flavius. 36-ban lázadást sejtve kíméletlen vérengzést rendezett a szamariaiak között. A szamariaiak hivatalos vádiratot nyújtottak be Pilátus ellen Lucius Vitelliushoz, a szíriai legátushoz. A legátus kivizsgálta a vádakat, és felmentette hivatalából Pilátust, majd Rómába küldte a császár elé.[5]
  2. Alexandriai Philón leírása szerint Pilatus Heródes palotájában arany fogadalmi pajzsokat tettetett fel, melyen a császár neve állt. A zsidók bepanaszolták ezért a császárnak, aki elrendelte a pajzsok eltávolítását.[6]
  3. Cornelius Tacitus, a római történetíró fő munkájában Pilatusról a keresztények kapcsán emlékezik meg: Krisztust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette.[7]

Pilátus az evangéliumokban[szerkesztés]

Duccio di Buoninsegna: Pilátus mossa kezeit (1308. és 1311. között)

Az újszövetségi említések részben egybevágnak az ókori történetírók feljegyzéseivel.

Lukács evangéliuma Keresztelő Szent János működése kapcsán beszél Pilátusról: „Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Iudaea helytartója…” (Lk 3,1)

A szenvedéstörténeten kívül Lukács említi még később is Pilatust. A leírásból arra lehet következtetni, hogy Pilatus áldozatbemutatás közben öletett meg egy zarándokcsoportot Jeruzsálemben. Ezt az értesülését azonban semmilyen más forrás nem erősíti meg. „Jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette.” (Lk 13,1)

A szenvedéstörténetben az evangélisták az alábbi helyeken elsősorban mint Jézus perében szereplő bírót említik Pilatust:

Mk 15,1-15 || Mt 27,1-26 || Lk 23,1-25 || Jn 18,28-19:16
Jn 19,19-22.
Mk 15,42-45 || Mt 27,57-58 || Lk 23,50-52 || Jn 19,38.
Mt 27,62-66.

Hasonlóan szerepel az Újszövetség más könyveiben is:

ApCsel 3,13; 4,27; 13,28.
1Tim 6,13.

Régészeti adatok[szerkesztés]

1959-ben (más források szerint 1961-ben) olasz régészek Caesareában egy római színház maradványait ásták ki. A romok közt egy 80×60 cm-es mészkőtábla-darabot találtak, melyen egy latin felirattöredék olvasható Pilatus nevével.

(CAESAREANSIBV)S TIBERIVM
(PO)NTIVS PILATVS
(PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E
(DEDIT)

A kutatók szerint az eredeti szöveg így szólhatott: „A iudaeai praefectus, Pontius Pilatus ajándékozta ezt a tiberieumot a caesareaiaknak.” A szöveg nem procuratornak, hanem praefectusnak nevezi Pilátust, hasonlóan Tacitus leírásaihoz. De lehetséges, hogy mégsem ez volt a felirat szövege, mert Grüll Tibor magyar ókortörténész Pilatusról szóló monográfiájában a feliratot Alföldi Géza kiegészítéseivel közli:

(NAVTI)S TIBERIEVM
(PO)NTIVS PILATVS
(PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E
(REF)E(CIT)

E változat fordítása: „A tiberieumot a tengerészeknek újjáépítette Pontius Pilatus, Iudaea praefectusa.”

Az archeológiai leleteket gazdagítják azok a rézpénzek, melyeket Pilátus veretett a 2932 időszakban. Az érméken főpapi bot és merítőkanál látható, mindkét tárgy a római főpap kelléke volt.

Legendák[szerkesztés]

Pilátus a művészetekben[szerkesztés]

Pilátussal kapcsolatos szólások[szerkesztés]

  • belekerül, mint Pilátus a krédóba
  • mosom kezeimet
  • Ponciustól Pilátusig (jár)
  • Pilátus macskája - Pislog, mint Pilátus macskája (ámulva néz)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. nincs, https://gw.geneanet.org/genitree_w?n=pilato&oc=0&p=poncio+pilato&type=fiche&i=274
  2. Magyar katolikus lexikon > K > keresztrefeszítés, lexikon.katolikus.hu
  3. Zsidók története XVIII, 3, 1. Zsidó háború II, 9, 2.
  4. Zsidók története XVIII, 3, 2.
  5. Zsidók története XVIII, 4, 2.
  6. Legatio ad Gaium 38
  7. Annales XV, 44.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Quintus Pontius Pilatus témájú médiaállományokat.