Lollardok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A lollardok vagy lollard mozgalom a katolikus egyház ellen Nyugat-Európában fellépő népi prédikátorok, előreformátorok, a németalföldi Walter Lollard (wd) követői, akit 1322-ben máglyán égettek meg.[1] Angliában így hívták Wiclif követőit, mely mozgalom az angol reformációig létezett.

Történelem[szerkesztés]

Németalföldön tűntek fel először 1300 körül,[1][2] mint antifeudális, egyházellenes mozgalom képviselői. Később mozgalmuk átterjedt Németországra és különösen Angliára, ahol a többségükben Wiclif tanait hirdették.[1] Míg Wiclifet nem hurcolták meg, a lollardokat eltiltották a közélettől és üldözték őket. Az angliai lollardok közül kitűnt John Ball, aki fontos szerepet játszott az 1381-es angliai parasztfelkelésben.

John Oldcastle kivégzése lázadás és lollard eretnekség miatt

Miután Angliában, ahol addig az inkvizíció ismeretlen volt, az "eretnekség" felszámolása végett sokat bebörtönöztek, megkínoztak; IV. Henrik 1401-től bevezette ellenük a máglyán való megégetést is (De heretico comburendo).[3][4] Az első mártír William Sawtrey, egy londoni pap (1401), majd az általános üldözés sok lollardprédikátort is a máglyára juttatott.

John Oldcastle (wd), a lollardok főpártfogója V. Henrik barátjaként hosszú ideig megmenekült az eretnekségtől. Amikor végül elítélték, elmenekült és lázadást indított a király ellen. Végül elfogták, és 1417. december 14-én Londonban felakasztották, a testét pedig elégették. Ő ihlette William Shakespeare John Falstaff karakterét (A windsori víg nők-ben), amiből Giuseppe Verdi operát írt (→ Falstaff).

Életvitelük[szerkesztés]

Bensőséges irányuknál fogva a katolikus egyház külső szertartásaira nem sokat adtak, ezért az egyház eretnekeknek tekintette őket.[2]

Tagjai a világ örömeiről, élvezeteiről lemondva, csendes visszavonultságban éltek, áhítatoskodtak, s amennyiben szegénységüktől tellett, a felebaráti szeretet munkásságát gyakorolták, nagy járványok (pl. pestis) alkalmával az elhagyatott betegeket ápolták, a holtakat eltemették, mely foglalatosságuk alkalmával vallásos énekeket dúdolgattak, innen kapták nevüket is. [2]

Angliában gyalogosan járták az országot, Wyclif Bibliafordításából olvastak az embereknek, és kézzel készített másolatokat adtak át.[5] A lollardok az egyszerű és "evangéliumi" hit gyakorlását szerették volna és hogy minden ember szabadon hozzáférhessen a Szentíráshoz a saját nyelvén.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lollardy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.