Milvius-hídi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Milvius-hídi csata
Raffaello Sanzio: A Milvius-hídi csata, Vatikán
Raffaello Sanzio: A Milvius-hídi csata, Vatikán

Időpont 312. október 28.
Helyszín Milvius-hid (Ponte Milvio)
Parancsnokok
Nagy Konstantin Maxentius
Szemben álló erők
40.000 100.000
Térkép
Milvius-hídi csata (Róma)
Milvius-hídi csata
Milvius-hídi csata
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 56′ 08″, k. h. 12° 28′ 01″Koordináták: é. sz. 41° 56′ 08″, k. h. 12° 28′ 01″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Milvius-hídi csata témájú médiaállományokat.

A Milvius-hídi csata (olaszul ponte Milvio) i. sz. 312. október 28-án zajlott le a Rómához a via Flaminián érkező Nagy Konstantin és a Rómát védő Maxentius között. A csata sordöntő volt a kereszténység számára.

Előzmény[szerkesztés]

Négyes uralkodási forma, a tetrarchia rendszere uralkodott, amelynek egyik tagja Konstantin édesapja, Constantinus Chlorus volt. Apja azonban lemondott uralkodási jogáról, fiának jutott Britannia, Germánia és Gallia uralmát. 306-ban azonban meghalt az apa, és Nagy Konstantin légiói önhatalmúlag augustuszá kiáltották ki amikor Eboracumban, a mai Yorkban állomásozott.

A csata előtt[szerkesztés]

312 nyarán közelít, Milánó Verona, Modena és Ravenna kinyitja kapuit előtte és októberben a Tiberishez érkezik. Ezekben a hónapokban Rómában váratlan szárazság miatt éhínség tör ki. Maxentius viszont ostromra készülve jelentős gabonakészletet halmoz fel a városban. Lactantius szerint a csata előtti napokban elégedetlenség tört ki és gyávasággal vádolták Maxentiust és éltették a közelgőt[1]. Ezért is döntött úgy, hogy Konstantin elé megy. Konstantin különös jelet kap. A korabeli tudósítók megoszlanak abban, hogy Galliában – Lactintius szerint 317-ben írta –, vagy a csata reggelén látta-e – Euszebiosz 337-ben keletkezett elbeszélése alapján –, a jelenséget[2].utóbbi szerint a csata előtti napon, 312 október 27-én a Milvius-hídhoz közeledő Nagy Konstantin különös jelenségre lett figyelmes.

„In hoc signo vinces”

A napban megjelent egy kereszt és alatta egy írás: „In hoc signo vinces”. (E jelben győzni fogsz).

Maxentius serege éppen átkelt a Tiberisen, amikor Constantinus megindította lovassági rohamát. A térkép megmutatja a Maxentius seregének rendkívül előnytelen helyzetét.

A csata lefolyása[szerkesztés]

Maxentius már kétszer megvédte Rómát, úgy hogy nem támadott a városfalon kívülre. Most használhatatlanná tette a Rómába vezető hidakat. Azonban valószínű, hogy megmutassa bátorságát Róma népének, ponton hidakat építtetett és átkelt a Tiberisen, a Milvius-hídtól északra, és felállította a hadseregét a túlparton. Konstantin megkezdte a támadást a lovassággal. Sikerült szétzilálni a hadrendet, és ezután a gyalogosok a vízbe szorították Maxentius katonáit. Maxentius serege nem tudott hátrafelé hadműveletet végrehajtani, mert ott a folyó volt. A folyó partszakasza sem lehetett alkalmas csatára, nem beszélve arról, hogy a kanyarulatok még jobban elszigetelték a hadtesteket egymástól, egyik a másiknak nem tudott segíteni hátrálás közben. Így nem tudta kihasználni jelentős létszám fölényét. A földrajzi viszonyok egyáltalán nem kedveztek a hátrálásnak. Maradt a menekülés a pontom hidak felé a szerencsésebbek elérték és elkezdtek átkelni rajta. Azonban a korabeli beszámoló szerint leszakadt, és elsőként Maxentius császár tűnt el a vízben. Constantinus viszont a hadseregek vonulására megépített úton érkezett magaslati dombháton jól belátta a folyómedret, irányítani így jobban tudott. A lejtőhöz érve a lovasság ellenállhatatlan lendületet szerzett.

A csata következményei[szerkesztés]

A csata után olyan császár került hatalomra, aki egy év elteltével a szabad vallásgyakorlatot bevezette, különös tekintettel a keresztényekre, akiket háromszor is megemlít a milánói rendeletben.

A lateráni városrészen, ott ahol a csata előtt állomásozó Maxentius laktanyája volt, Konstantin leromboltatta és helyére egy bazilikát építettet, melyet I. Szilveszter pápa szentelt meg 324-ben[3].

Az égi jel és magyarázatai[szerkesztés]

Lactantius így írja le: "teljesítette a parancsot és Krisztus jelét a pajzsokra íratta: egy X betűt áthúzva egy I betűvel, melynek felső része meg van hajlítva"[4].

„In hoc signo vinces”, (☧) krisztogram

310-ben még olyan Konstantint ábrázoló pénzeket hoztak forgalomba, ahol Sol Invictus, azaz győzhetetlen Nap jeleit látjuk. Ez egy szoláris monoteizmus volt, amit még Aurelianus római császár tett kötelezővé 270-es években. Ezért vannak akik ebben inkább napkultuszt látnak. Staurogramot és nem krisztogramot látnak benne, annak ellenére, hogy a két kortárs szerző Krisztussal kapcsolatba hozza a jelenséget. Illetve a korabeli Constantinus pénzek írás felén a krisztogram van ábrázolva.

Nem tartják valószínűnek, hogy a csata napján varrták fel a jelet a pajzsokra. Arra túl kevés idő lett volna, amúgy is Konstantin kezdte el a harcot.

Egy pogány szónok viszont azt erősíti, hogy már Galliában egy Apolló szentélyben volt látomása[5].

Művészi alkotások[szerkesztés]

  • Raffaello Sanzio, Csata a Milvius-hídnál, 1520–24, freskó, Vatikán város, Apostoli palota.
  • Peter Paul Rubens, Nagy Konstantin története sorozatból a Milvius-hídi csata, 1623, gobelin, Philadelphia, Museum of Art.
  • Charles Le Brun, Csata a Milvius-hídnál, 1666, metszet.
  • Gian Lorenzo Bernini, Konstantin látomása, 1670, márvány, Szent Péter-bazilika, Vatikán.
  • Girolamo Muziano, Vatikán térképterem mennyezete, freskó.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. I. Konstantin császárt fénylő kereszt vezette győzelemre, index.hu
  2. „E JELBEN GYŐZNI FOGSZ!” | JEL-KÉP-TÉR (hu-HU nyelven). www.jgypk.hu. (Hozzáférés: 2017. április 12.)
  3. Vatikáni RádióVatikáni Rádió (hu nyelven). hu.radiovaticana.va. (Hozzáférés: 2017. április 12.)
  4. Sólyom Márk: Constantinus és Iulianus császárok isteni látomásainak összehasonlítása, academia.edu
  5. Constantine I ROMAN EMPEROR, britannica.com