Istenkáromlás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Istenkáromlás, vagy blaszfémia az Isten és a vallási tisztelet tárgyainak sértő szándékkal történt lealacsonyítása.

Az istenkáromlás (blaszfémia, βλασφημία, görög) szó a görög blapteim - ‘megsebezni’ és a pheme- ‘hírvév’ szavak összetételéből keletkezett. Tágan értelmezve bármilyen dolog, személy, vagy csoport elleni tiszteletlenség, szándékolt sértés megnyilvánulása. Francis Bacon ebben a tágabb értelemben használja a kifejezést, mikor a The Advancement of Learning c. könyvében “tanulás blaszfémiájáról” beszél.[1] Istenkáromlás egyaránt irányulhat a Teremtő, és az őt képviselő teremtmény ellen is. A katolicizmus tanításokban az istenkáromlás “ az Istent megillető imádással ellentétes cselekedet; a Tízparancsolat első három parancsának megszegése; a Szentlélekkel szembeni legnagyobb bűnök egyike, a legsúlyosabb bűn”.[2]

A régebbi és az újabb felfogás között két lényeges különbséget állapíthatunk meg. A régi felfogás a bűntett tárgyául magát az Istent tekintette s az aránytalanul súlyos büntetések a megsértett istenség kiengesztelését célozták. Az újabb felfogás szerint emberi cselekmény az Istent nem sértheti, Isten emberek védelmére nem szorul, a jogvédelem tárgya nem az Isten, hanem az állampolgároknak a vallásos érzései, mely a vallásos tisztelet tárgyainak megsértésén joggal megbotránkozhat. Míg a régi felfogás csak egy (a saját) vallásra volt tekintettel, ma a jogegyenlőség érvényesülésével az elismert hitfelekezetek tagjainak vallásos érzései is jogvédelemben részesülnek.

Blaszfémia a nyelvben[szerkesztés]

Bár istenkáromlás megnyilvánulhat gondolatban vagy cselekvésben is, elsődleges megnyilvánulási közege a beszéd. Isten, mint Teremtő helyét itt bármelyik teremtménye átveheti - helyettesíthető többek között magával az élettel (a k. Életbe!, A mindenségit!), szentek neveivel, vagy más szakrális elemekkel (Azt a hétszentségit! Azt a hetet (szentség) meg a nyolcát! (boldogság). Gyakori a műveltető formában történő használata is.(Az Isten verje meg!)[3]

Forrás[szerkesztés]

  1. Melody, J. (1907). Blasphemy. In The Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company. Retrieved October 29, 2016 from New Advent: http://www.newadvent.org/cathen/02595a.htm
  2. http://lexikon.katolikus.hu/I/istenk%C3%A1roml%C3%A1s.html
  3. http://www.nyest.hu/hirek/anyazas-istenkaromlas-szitkok-es-atkok