Máté evangéliuma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Máté apostol ábrázolása az Arany Kódexben

A Máté evangéliuma az Újszövetség első könyve, a négy kanonikus evangélium egyike. Márk evangéliumával és Lukács evangéliumával együtt az úgynevezett szinoptikus evangéliumok közé tartozik. Keletkezését a legtöbb kutató i. sz. 80. és 90. közé teszi.

Szerzője és keletkezése[szerkesztés]

Hagyomány[szerkesztés]

Az evangélium nem nevezi meg a szerzőjét; a keresztény hagyomány azonban Máté evangélistának tulajdonítja, aki Jézus tanítványa volt,[1] és 40 és 70 között írhatta meg az evangéliumot,[2] azaz a zsidó állam vége előtt.

Máté adószedő volt Kapernaumban. Jézus ott hívta el, hogy a tanítványa legyen. Lévinek is nevezték. Neve az apostoli felsorolásokban a hetedik illetve a nyolcadik helyeken szerepel.

Napjaink[szerkesztés]

A dupla-forrású hipotézis

Mátét, mint szerzőt a modern kori kutatók egyhangúlag elvetették.[3][4] A kutatók többségének álláspontja szerint Máté evangéliuma a keresztények második nemzedéke egyik tagjának a műve, aki feltehetőleg az 1. század utolsó negyedében vagy a 2. század elején írta ezt az evangéliumot. A szerző egy görög ajkú zsidó keresztény közösség számára írt, amely valószínűleg Szíriában volt (Antiókiát, a római Szíria legnagyobb városát és a birodalom harmadik legnagyobb városát gyakran emlegetik).[5]

Márkkal ellentétben Máté soha nem törődik azzal, hogy elmagyarázza a zsidó szokásokat, mivel a célközönsége zsidó volt; vagy Lukácstól eltérően, aki Jézus felmenőit Ádámra, az emberi faj atyjára vezeti vissza, ő csak Ábrahámra, a zsidók atyjára vezeti vissza.

Az evangélium megírásának helyét Szíriában, többnyire Antiochiában jelölték meg a mai bibliatudósok. Egyik árulkodó jelként lettek figyelmesek arra az evangéliumban szereplő megjegyzésére, hogy: "...és elterjedt híre egész Szíriában." (Mt4.24). Illetve Szíriában volt használatos a "nazariosz" (nazarénusok) kifejezés (Mt 2.23).

Egyetértés van a bibliai történészek között azon a téren, hogy a szinoptikusok (Máté, Márk és Lukács) között létezik egy nagy mértékű kereszthivatkozás. Az egyszerű magyarázat erre a dupla-forrású hipotézis, miszerint Márk evangéliuma lett elsőnek megírva, majd Máté és Lukács evangéliumának írói Márk feltételezett Q dokumentumára alapoztak.

Keletkezésének időpontja[szerkesztés]

Akik azt a változatot fogadják el, hogy Kr. u. 80-ban keletkezhetett, azok a Márk evangéliumból indultak ki. Ha Máté ismerte a Márk evangéliumot, akkor Máté evangéliuma csak később keletkezhetett. Márpedig Márknál utalás van a templom lerombolására (Mk 2.26) ami Kr. u. 70-ben volt, ebből következtethetően ez után írhatta csak Máté evangéliumát úgy 80 körül. Márk ezt írta: "Abjatár főpap idejében bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük s adott a társainak is". Ebből következtették ki, hogy Márk 70 után írhatta evangéliumát, mert múlt idejű példát hozott a templom tekintetében.

Antiochiai Szent Ignác már bizonyíthatóan ismerte, idézi, így 110 - a kivégzésének ideje - előttinek kell lennie az evangéliumnak. Másik szír eredetű írás a Didakhé, amelyet valószínűleg a második generációs apostoli atyák szerkesztettek, ugyancsak rokon vonásokat tartalmaznak, és a kutatók konszenzusra jutottak, hogy Máté hatású írat, keletkezése ugyancsak a 2. évszázad eleje.

Nyelve és célközönsége[szerkesztés]

A könyv görög nyelven terjedt el. Egyes vélekedések szerint azonban ez már fordítás, és az eredeti mű – amelynek keletkezési idejét az i. sz. 50-es évekre tehetjük – valószínűleg az 1. századi zsidók nyelvén, arámiul íródott. Ez arra mutat, hogy a zsidókeresztények számára készült, de az eredeti kézirat elveszett, és csak a fordítás maradt fent.

Ez a hipotézis hosszú időn keresztül népszerű volt, azonban az újabb biblikus teológiai kutatások nem látják bizonyítottnak. Ma a legtöbb biblikus teológus kifejezetten elveti az „arám Máté”-hipotézist, és az evangélium keletkezési idejét is későbbre datálja.

Célja[szerkesztés]

A szerző célja annak bizonyítása, hogy Jézus a zsidóságnak az ószövetségi próféták által megjövendölt szabadító királya, a Messiás (görög eredetű szóval: Krisztus). Ezt több prófétai utalással fejti ki. A szerző szeretné megmutatni a zsidóknak, hogy a megígért Messiás ugyan nem hozott létre nagy birodalmat számukra, de ehelyett megígérte nekik a győzelmet a halál felett, az örök életet.

Tartalom[szerkesztés]

A Máté evangéliuma bemutatja a Messiás eljövetelét, személyét, színre lépését és szolgálatát, valamint szenvedését, halálát és feltámadását.

Az evangéliumra leginkább az a jellemző, hogy Jézust úgy mutatja be, mint a Messiást, azaz a megígért nagy királyt. Származását Dávid királyig vezeti le, többször hangsúlyozva, hogy Jézus Dávid utódja. Kiemeli Jézus szülőhelyét, Betlehemet is, Dávid városát. Ezzel méltó utódot állít a zsidók egykori legnagyobb királyának.

Mivel az evangélium a zsidóknak készült, szerzője többször említi a zsidó királyságot, amit a zsidók annyira vártak. Jeruzsálem mint szent város jelenik meg az evangéliumban, és gyakran fordul elő a mennyei királyság (magyar fordításban „mennyország”) kifejezés is. A szerző sokszor fordul az Ószövetség írásaihoz, hogy belőlük bizonyítsa: Jézus a megjövendölt Messiás. Jézus születésekor például ezt írja: Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által. (1:22) Amikor Egyiptomba menekülnek Heródes elől: Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által. (2:15)

Fejezetek[szerkesztés]

  • 1-4.: Bemutatkozik Jézus. Mivel a zsidókhoz íródott a könyv, ez az első pár fejezet bemutatja Jézust, mint a próféták által megjövendölt Messiást.
  • 1-2. fej.: Jézus születése, és gyermekkora: Jézus családfája, Jézus születése, napkeleti bölcsek, menekülés Egyiptomba, betlehemi gyermekgyilkosság
  • 3-4. fej.: Jézus megkeresztelkedése, megkísértése, és szolgálatának kezdete
  • 5-13.: Jézus elkezdi szolgálatát, amelyben elmondja a híres hegyi beszédét, majd szembesíti a képmutatást az igaz emberi cselekedetekkel.
  • 5-7. fej.: a hegyi beszéd
  • 8-12. fej.: Jézus Galileában tanít és gyógyít
  • 13-25.: Jézus elkezdi hosszú vándorlását, melynek célja eljutni Jeruzsálembe. Közben tanít és prédikál.
  • 13. fej.: A hét példázat
  • 14-20. fej.: Jézus útja Galileából Júdeába
  • 21-25. fej.: Jézus Jeruzsálemben
  • 26-28.: Jézus szenvedései és feltámadása.
  • 26. fej.: Az utolsó vacsora, Jézus elfogatása és elítélése a zsidó hatóság által
  • 27. fej.: Jézus elítélése a rómaiak által, kereszthalála és temetése
  • 28. fej.: Jézus feltámadása, és az apostolok kiküldése

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Dennis C. Duling, Gospel of Matthew, in Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010), p. 298
  2. Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához, 1993
  3. Burkett, Delbert (2002). introduction to the New Testament and the origins of Christianity. Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-00720-7
  4. Duling, Dennis C. (2010). "The Gospel of Matthew". In Aune, David E. (ed.). Blackwell Companion to the New Testament. Wiley-Blackwell. ISBN 978-1-4051-0825-6
  5. Nolland, John (2005). Gospel of Matthew: A Commentary on the Greek Text. Eerdmans. ISBN 978-0-8028-2389-2

További információk[szerkesztés]