Didakhé
| Didakhé | |
| A 12 apostol tanítása | |
 | |
| A Didakhé kéziratai | |
| Szerző | nem ismert |
| Eredeti cím | Didakhé tón dódeka aposztolón |
| Megírásának időpontja | 1–2. század |
| Nyelv | görög |
| Műfaj | ancient church order |
| Kiadás | |
| Magyar kiadás | Didakhé IN: Apostoli atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980, ISBN 963-360-371-4, 48–55. o. elektronikus elérés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Didakhé témájú médiaállományokat. | |
Didakhé (ógörögül: Διδαχή, magyarul: Tanítás), bővebb címen: „Didakhé tón dódeka aposztolón” (A 12 apostol tanítása), korai keresztény irodalmi mű, a legrégibb ránk maradt egyházi rendtartás.
Története
[szerkesztés]Feltehetőleg Szíriában keletkezett, de a kutatók megoszlanak a keletkezése ideje körül: egyesek szerint a 2. század első felében, 125–150 között keletkezett, mások szerint a 2. század végén,[1] megint mások az 1. század végére teszik.[2]
Az apostoli atyák írásainak gyűjteményébe szokás sorolni. Sokáig elveszettnek hitték, míg Brüenniosz Philotheosz nikomédiai metropolita Konstantinápolyban fel nem fedezte 1873-ban a görög szöveget egy XI. századi kódexben, azóta az ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásai közt tartják számon. Később Latin, szír, kopt és etióp fordításban is előkerült. Magyarul legutóbb 1980-ban jelent meg (Vanyó László: Ókeresztény írók sorozat, 3. kötet, Apostoli atyák, 91–101. oldal).
Szerkezete
[szerkesztés]Négy részből áll:
- 1. erkölcsi tanítás (1-6. fejezet): „A két út”, az élet és a halál
- 2. istentiszteleti előírások (7-10. fej.): keresztség, böjt, imádság, eucharisztia
- 3. fegyelmi előírások (11-15. fejezet), nevezetesen a vándorprédikátorok fogadásáról, az „Úrnapi gyűlésről”, a püspökök és diakónusok megválasztásáról
- 4. végső eszkatológia (16. fejezet), amely az apokaliptikus műfaj jellegzetes elemeit tartalmazza, mint például a megváltás, az idők vége, annak megpróbáltatásaival, a szükséges éberség a gonosz ellen és az Úr végső visszatérése „az ég felhőin” (Did 16,8).
Tanítása
[szerkesztés]A pogányok közül megtértek gyülekezetéhez fordul, s filozófiai bevezetésében az Élet és a Halál útjaival a zsidó eretnekségek szellemében foglalkozik, (Közösség szabályzata), majd ismerteti a keresztény gyülekezetek szertartásait és a belső fegyelem követelményeit, valamint az egyház akkor még laza szervezetét. Befejezése a világvége közeledtére int. Stílusa közvetlen, nem úgy, mint későbbi, jelentősen bővített kiadásáé, a Didaszkáliáé.
A Didakhé központjában a hitélet és az egyházszervezet áll. A hitélet a beavató szentségekkel (keresztség) kezdődik, amelyet formailag hideg vagy meleg vízbe leborítással, vagy lehetőség hiányában a fej háromszori leöntésével kell végezni, "az Úr nevében". A megkereszteltek részt vehetnek a liturgiában, amely imádságokból és szentírásmagyarázatból, valamint "kenyértörésből" áll. Az "eucharisztia" Krisztus második eljövetelének elővételezése, az őskeresztények legnagyobb titka. Ehhez kapcsolódó több imát és/vagy anafórát is találunk a Didakhé szövegében. Az eucharisztia méltó vételét bűnbánat és böjt készíti elő. A püspökök és diakónusok legfontosabb feladata a liturgia végzése. Az egyházszervezet hierarchiája már kialakulóban van: az Egyház Krisztust jeleníti meg a világban, ennek alárendeltje a püspök, az ő alárendeltjei a "klerikus testület" többi tagjai, és alájuk tartoznak a hívek.[3]
|
Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
További információk
[szerkesztés]Magyar nyelven
[szerkesztés]- A Didakhé magyarul
- Didakhé IN: Apostoli atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980, ISBN 963-360-371-4, 48–55. o. elektronikus elérés
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ ”Didache." Cross, F. L., ed. The Oxford dictionary of the Christian church. New York: Oxford University Press. 2005
- ↑ "Didache", Dictionary of the Christian Church, Oxford University Press, ISBN 978-0-19-280290-3
- ↑ Dolhai Lajos: Az ókeresztény egyház liturgiája; Jel kiadó, Bp, 2017
Források
[szerkesztés]- Damian János: A tizenkét apostol tanítása. IN: "Hittudományi Folyóirat" (szerk: dr. Kiss János) (Budapest, Pallas) 4. évfolyam, 1893. szeptember 15. szám: [szövegértelmezés, 1. rész] 321-343. oldal, [szövegértelmezés, 2. rész] 612-622. oldal, [maga a szöveg magyarul] 622-631. oldal.
- Diós István (szerk.): Magyar katolikus lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1993- ISBN 963-360-727-2
- Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona, Szent István Társulat, Budapest, 2004. ISBN 963-361-632-8
- Vanyó László (szerk.): Ókeresztény írók sorozat Szent István Társulat, Budapest, 1980. ISBN 963-360-108-8
- Vanyó László (szerk.): Apostoli atyák (Ókeresztény írók sorozat) Szent István Társulat, Budapest, 1980. ISSN 0209-7613
