Mózes mennybemenetele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mózes mennybemenetele
Mózes testamentuma

Szerző nem ismert
Megírásának időpontja Kr. e. 1Kr. u. 1. század
Nyelv latin
Témakör a zsidó nép jövendő sorsa és Mózes mennybemenetele
Műfaj haggada / apokalipszis / paraineszisz
Részei 12 fejezet
Kiadás
Magyar kiadás nincs

A Mózes mennybemenetele/mennybevétele vagy Mózes testamentuma ószövetségi apokrif irat, amely Mózesnak Józsuéhoz intézett beszédét tartalmazza, és megjósolja Izrael népének jövendő történetét. A mű a maga 12 fejezetével összetett irodalmi műfajú, egyszerre tartozik a haggadához, az apokalipszishez, és a parainesziszhez.[forrás?]

Keletkezési ideje, nyelve[szerkesztés]

A ránk maradt szöveg jó latinsággal íródott, de valószínűleg csak töredék, a könyv 1/3, fele elveszhetett. A szöveg kumráni környezetből származik, jóllehet, nem sikerült azonosítani a kumráni töredékek közül egyel sem. Keletkezési idejét némelyek a Kr. u. 1. századra teszik,[1][2] mások a Kr. e. 1. századot jelölik meg.[3]

Mózes testamentuma rokonságban áll a Második Törvénykönyvvel, Dániel könyvével (Dán 4:4-19), Júdás levelével (9:12-13:16), Péter apostol második levelével (2:13), az Apostolok cselekedeteivel (7:36-43), és Máté evangéliumával (24:21),[1] de sok hasonlóságot mutat az Ádám és Éva élete című apokrif irattal is.[2]

Tartalma[szerkesztés]

Mózes elmeséli a zsidó nép jövendő sorsát: a bírák korát, az egységes királyságot, a kettészakadt országot, Jeruzsálem elestét, a babilóniai fogságot, Jeruzsálem újjáépítését, a hellenista hitehagyást, a Makkabeusokat, és a templom ismételt lerombolását.[1]

A latin változat 9. fejezetében megjelenik egy titokzatos személy, aki a Taxo nevet viseli Lévi törzséből. Ennek az embernek hét fia van, akiket arra biztatott, hogy három napig böjtöljenek és vonuljanak vissza egy barlangba megülni a vallási ünnepeket, nehogy megszegjék Isten parancsolatait. Taxo nem kifejezetten messiási, de eszményi alak.[4]

Ezek után párbeszéd kezdődik Mózes és Józsué között, hogyan kell vezetni a népet. Utána Mózes meghal, ez viszont felbátorítja a zsidó nép ellenségeit, akik csak Józsué ellenállása miatt nem érnek el sikereket. Józsué Isten segítségével áll helyt, és hálát mond Mózesnek a kivonulásért. A záró versek Isten parancsait emelik ki.[1]

A mű tartalmazza Mózes mennybemenetelét és Mihály arkangyalnak a Sátánnal folytatott harcát Mózes holttestéért. Érdekes, hogy éppen erre a harcra hivatkozik a újszövetségi Júdás levele a 9. versében. (A történet nem is szerepel az Ószövetségben.)[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Benyik, i. m., I. kötet, 98. oldal
  2. a b Katolikus lexikon, Mózes
  3. a b Gecse, i. m., 158. oldal
  4. L.LICHT, Taxo, or the Apocalyptic Doctrine of Vengeance, JJS 12 (1961) 95-103. S. Mowinckel, The Hebrew Equivalent of Taxo in Ass. Mos. IX, Leiden 1953.

Források[szerkesztés]

  • Benyik György. Az újszövetségi szentírás I–II. Szeged: JATE Press (1995) 
  • szerk.: Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: Bibliai kislexikon, 3., részlegesen átdolgozott, bővített kiadás, Kossuth Könyvkiadó (1984). ISBN 963 09 2446 3 
  • Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010.