A Nikodémus evangéliuma, Pilátus akták, olykor Jézus pokolraszállása újszövetségi apokrif irat, amelyben Nikodémus és Pilátus elbeszélik Jézus szenvedéstörténetét. Ezután könyv elmeséli azt, amiről az Újszövetség nem beszél: mi történt Jézussal halála és feltámadása között. A mű szerint Jézus alvilágba szállása megszabadította az Ószövetség nagyjait, és a mennybe juttatta őket.
A könyv némelyek szerint csak az 5. században keletkezett, nyelve görög.
A protestáns szóhasználatban apokrifeknek azokat a könyveket nevezik, amelyek bizonyos népek, illetve korszakok Bibliájában ugyan helyet kaptak, de amelyeket a mai protestáns kánon nem fogad el szent iratoknak, és ezért a protestáns Bibliában nem szerepelnek. A katolikus Bibliában található ún. deuterokanonikus könyvek például a protestáns Bibliából hiányoznak, és ezeket a protestánsok az apokrif könyvek közé sorolják. Ugyanakkor azon iratokat, amelyeket minden korszak és minden egyház egyöntetűen hamisítványoknak tartott, a protestánsok gyakran nem apokrifeknek, hanem pszeudoepigráf könyveknek nevezik. (Pszeudepigrapha = „hamisítványok”.) – A katolikus szóhasználat nem tesz ilyen megkülönböztetést, hanem valamennyi hamisnak tartott és a katolikus kánonból kizárt iratot az apokrif kifejezéssel jelöli.
