Bertalan evangéliuma Jézus Krisztus szenvedéseivel foglalkozó apokrif irat. Keletkezési ideje (mai formájában) egyesek szerint az 5. századra tehető, alapanyaga a 3. századra nyúlhat vissza.
Megjegyzendő, hogy Bertalan apostolhoz állítólagos evangéliumán kívül nagy mennyiségű görög, latin, ószláv töredék és kopt apokrif szöveg fűződik. A kopt töredékek között szerepel egy Jézus feltámadásáról szóló mű is. A szövegeknek egymáshoz, és az apostolhoz való viszonyuk nem tisztázott.
A protestáns szóhasználatban apokrifeknek azokat a könyveket nevezik, amelyek bizonyos népek, illetve korszakok Bibliájában ugyan helyet kaptak, de amelyeket a mai protestáns kánon nem fogad el szent iratoknak, és ezért a protestáns Bibliában nem szerepelnek. A katolikus Bibliában található ún. deuterokanonikus könyvek például a protestáns Bibliából hiányoznak, és ezeket a protestánsok az apokrif könyvek közé sorolják. Ugyanakkor azon iratokat, amelyeket minden korszak és minden egyház egyöntetűen hamisítványoknak tartott, a protestánsok gyakran nem apokrifeknek, hanem pszeudoepigráf könyveknek nevezik. (Pszeudepigrapha = „hamisítványok”.) – A katolikus szóhasználat nem tesz ilyen megkülönböztetést, hanem valamennyi hamisnak tartott és a katolikus kánonból kizárt iratot az apokrif kifejezéssel jelöli.
Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
