Mária evangéliuma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mária evangéliuma (kopt nyelven: Peuangelion kata Marihamm) A Mária evangéliuma eredetileg valószínűleg görög nyelven írt, de legteljesebb formájában kopt nyelven fennmaradt az apokrif evangéliumok körébe tartozó ókori irodalmi mű. A kopt változatot egy Karl Rainhardt által Kairóban megvásárolt 5. századból származó papirusz kódexben (Papyrus Berolinensis 8502) 1896-ban fedezték fel.

Mária evangéliumának két másik görög nyelvű töredékes változata is ismert. Ezt a két görög töredéket 1938-ban, illetve 1983-ban publikálták. A legteljesebb és legrégebbi kopt változatot 1955-ben. A kopt változatból hiányoznak az 1 és 6, illetve a 11 és 14 közötti oldalak A evangélium első része a feltámadott Jézus és tanítványai között az anyag (a test) halál utáni sorsáról, s a bűn mibenlétéről értekező párbeszédet írja le. A második rész Mária Magdaléna látomásáról szól. A két rész egymástól független történetet tartalmaz és csupán Mária Magdaléna személye kapcsolja egybe azokat, aki az első rész végén jelenik meg. A szöveg a lélekkel (pszükhé) és szellemmel (pneuma) szemben a tudatot emeli ki.

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap