Péter apostol csekedetei újszövetségi apokrif irat, amelynek keletkezése némelyek szerint a 2. század végére tehető.
A mű elbeszéli Péter apostol és Az apostolok cselekedeteiből is ismert Simon mágus harcát. A könyv szerint Jézus felszólította Pétert Jeruzsálemben, hogy menjen Rómába, és harcoljon ott a csodákat művelő Simon mágussal. Péter ezért elment Rómába, és leleplezte Simont, majd ott prédikációival és csodatetteivel sok hívet szerzett a kereszténységnek. Nero római császár ki akarta végeztetni, de Péter elmenekült Rómából.
Menekülése közben találkozott a Róma felé tartó Jézussal, akitől megkérdezte, hogy hová megy ("Qou vadis, Domine?"). Jézus azt válaszolta, hogy Rómába megy, és Péter helyett ismét keresztre feszítteti magát. ("Romam eo iterum crucifigi!") Péter ekkor elszégyellte magát, és visszament Rómában, ahol végül is őt feszítették keresztre – de kérésére, hogy ne legyen egyenlő Jézussal – fejjel lefelé.
A műben leírtak később nagy hatással voltak a képzőművészetekre, irodalomra.
A protestáns szóhasználatban apokrifeknek azokat a könyveket nevezik, amelyek bizonyos népek, illetve korszakok Bibliájában ugyan helyet kaptak, de amelyeket a mai protestáns kánon nem fogad el szent iratoknak, és ezért a protestáns Bibliában nem szerepelnek. A katolikus Bibliában található ún. deuterokanonikus könyvek például a protestáns Bibliából hiányoznak, és ezeket a protestánsok az apokrif könyvek közé sorolják. Ugyanakkor azon iratokat, amelyeket minden korszak és minden egyház egyöntetűen hamisítványoknak tartott, a protestánsok gyakran nem apokrifeknek, hanem pszeudoepigráf könyveknek nevezik. (Pszeudepigrapha = „hamisítványok”.) – A katolikus szóhasználat nem tesz ilyen megkülönböztetést, hanem valamennyi hamisnak tartott és a katolikus kánonból kizárt iratot az apokrif kifejezéssel jelöli.
