Ádám apokalipszise

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ádám apokalipszise

Szerző nem ismert
Megírásának időpontja Kr. e. 1Kr. u. 3. század
Nyelv görög
Témakör a bibliai Ádám látomásai
Műfaj apokalipszis
Kiadás
Magyar kiadás nincs

Ádám apokalipszise egy gnosztikus irat, amelyet 1946-ban fedeztek fel a Nag Hammádi-i könyvtárban, annak V. kódexében az ötödik és utolsó mű. A fennmaradt irat egy Kr. e. 1Kr. u. 3. század között keletkezett görög nyelvű eredeti 4. századbeli kopt fordítása. A mű a judaista apokaliptikus irodalom része, kapcsolata a kereszténységgel vitatott.

Tartalma[szerkesztés]

A hétszáz éves Ádám fiának, Szetnek mondja el a kinyilatkoztatást, miszerint őt és Évát Isten a föld anyagából teremtette, de ismeretlen hatalmasságok révén magasabban álltak, mint teremtőjük. Isten haragjában megosztotta őket és a kapott isteni tudásuk elveszett. Ádám látomásában három férfivel találkozik, akik nem Isten angyalai és akik megmutatják neki leszármazottai sorsát. Leírja az Özönvizet, és hogy utána Noé szétosztja a Földet fiai között, akiknek utódai királyságokat alapítanak. Az utódok a fény angyalaitól kapják tudásukat, ám az angyalokat a Sakla nevű isten(?) megpróbálja tűzesővel elpusztítani. Az utódok tizenhárom királysága sorra hibásan emlékeznek eredetükre, csak az utolsó, a "király nélküli nemzedék" ismeri az igazságot. Ádám elmondja, hogy Isten szavait az angyalok elhozzák az emberek számára és az igazságot elhelyezik egy magas hegy tetején, mint "A Megsemmisíthetetlen Igazság Szavait".

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]