Kopt irodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kopt irodalom
2. század17. század
Elterjedése Egyiptom
Világtörténelmi korszak ókor, középkor
Eredete ókori egyiptomi irodalom, ókori görög irodalom, ókori zsidó irodalom
Belőle fejlődött ki arab irodalom
Jellemzői
Híres alakjai Szent Senute
Híres művei Pisztisz Szophia, Nag Hammádi könyvtár
Írástípus kopt írás
Könyvtárak http://ccdl.libraries.claremont.edu/cdm/landingpage/collection/cce
Kopt nyelvű zsoltároskönyv, melyet 1984-ben Al-Mudil közelében – egy temetőben – fedeztek fel

Kopt irodalom alatt értik a Kr. u. II. századtól a XVII. századig – a kopt nyelv kihalásáig – művelt, Egyiptomban megjelenő, kopt írást és kopt nyelvet használó irodalmat.

Története[szerkesztés]

A kereszténység elterjedése – a Mediterrán társég más területeihez hasonlóan – Egyiptomban is átalakította a kultúra képét. Fokozatosan eltüntek a régi egyiptomi írásrendszerek, helyüket a görög ábécé betűit használó kopt írás lépett. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy kopt nyelv viszont az egyiptomi nyelv közvetlen leszármazotta.[1]

A kopt irodalmi nyelv a Biblia-fordítások révén jött létre. Több apokrif irat, illetve számos gnosztikus mű pedig egyenesen csak kopt nyelven maradt fenn a ókereszténység korából (Tamás evangéliuma, Pisztisz Szophia, Nag Hammádi könyvtár iratai). Jelentős ókori kopt író Szent Senute, a Fehér Kolostor apátja.[1]

A kopt irodalom túlnyomórészt vallásos irodalomnak tekinthető, de található benne néhány világi alkotás is:

  • a Kambüszész-regény lehetséges, hogy egy korábbi démotikus regény átdolgozása;[1]
  • a Sándor-regény egyes részleteiről kopt fordítás készült;[1]
  • létezett kopt világi költészet is, így a későbbi századokban keletkezett Theodosziosz és Dionüsziosz története. Egy kopt költemény beszámol I. Konstantin római császár kereszténységre téréséről; az Arkhellidész története pedig egy bizánci legenda feldolgozása.[1]

Ugyancsak a kopt irodalomhoz sorolnak olyan műveket is, amelyek nem koptul maradtak fenn (hanem általában görögül, arabul), ámde ame­lyek ese­té­ben tör­té­nel­mi ada­tok iga­zol­ják vagy va­ló­szí­nű­sí­tik (pél­dá­ul a szer­ző görög nyelven nem tudása) azt, hogy az írás kopt nyel­ven szü­le­tett. Ilye­n típus alá esnek a szer­ze­te­si írá­sok, elsősorban le­ve­lek (Remete Szent Antal, Szent Pakhomiosz, Szent Horszisziosz, Szent Senute levelei) és Pakhómiosz re­gu­lá­já­nak tö­re­dé­kei, az ale­xandri­ai pát­ri­ár­kák (Pé­ter, Atanáz, Timóteus, Theofil, Cirill, Theodóz) írá­sai. (Az utób­bi­ak ese­té­ben erő­sen kérdé­ses, hogy ere­de­ti­leg kop­tul szü­let­tek-e.)[2]

A kopt irodalom egyik igen késői alkotása a Triadon című, XIII. vagy XIV. századi vallásos költemény,[1] mivel a VII. századi arab hódítás óta lassan-lassan a kopt nyelv kiszorult Egyiptomból. Alsó-Egyiptomban már a X. században kihalt, Felső-Egyiptomban még a XVII. századig használták, amikor onnan is kipusztult. Napjainkban tehát a kopt nyelv holt nyelv, és csakis mint egyházi nyelv szerepel.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f Világirodalmi kisenciklopédia, i. h.
  2. Hasznos, i. h.
  3. Pallas, i. h.

Kopt irodalom magyar nyelven[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap