Holt-tengeri tekercsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Qumran. Ahol megtalálták a tekercseket

A holt-tengeri tekercsek első darabjait 1947-ben egy beduin kecskepásztor (Muhammad Ahmed el-Hamed - becenevén ed-Dib, vagyis farkas) találta meg (állítása szerint viszont 1945-ben találta, azóta sátrában rejtegette) a Kumráni-hegység egyik barlangjában. A későbbiekben - beduin sírrablók és hivatásos régészek egyaránt - további barlangokat fedeztek fel, összesen tizenegyet. A legelső tekercsek az 1-es barlangból kerültek elő. Legnagyobb jelentősége a 4-es barlangban talált Ézsaiás tekercsnek van, amely 7,34 méter hosszú és szerencsére egészen jó állapotban maradt ránk. A leghosszabb tekercset (amely szintén jó állapotú) templomtekercsnek hívják. Az alapjául szolgáló borjúbőr kikészítéséhez a Holt-tenger vízét használták, tehát helyi eredetű. A többi tekercs kevésbé volt ilyen szerencsés. Összesen kb. 900 tekercs került elő. A tekercseket hosszúkás (60 cm magas) agyagkorsók őrizték, melyeket viasszal légmentesen lezártak, ez garantálta azt, hogy ilyen hosszú időn át fennmaradhattak.

Mivel a beduinok nem tudták a tekercseket hasznosítani, azok meglehetősen kalandos körülmények között jutottak el a Palesztinai Régészeti Múzeumba, majd az izraeli Könyv Szentélyébe, amelyet a tekercsek őrzésére emeltek. Mivel az akkori politikai helyzet nagyon instabil volt, a tekercseken végzett kutatás nagyon lassan haladt előre. A különféle nemzetiségű (7 tagú) tudósokból álló első kutatócsoport munkáját a tekercsek körüli szenzációhajhászat is számos alkalommal megzavarta.

A tekercsek anyaga többségében pergamen illetve papirusz, ám az emberiség történelmében egyedülálló módon az egyik barlangban vörösréz tekercspárost is találtak. Sehol a világon nem volt erre példa még. Az írások nyelve nagyrészt héber, de néhány görög, illetve arámi nyelvűt is tartalmaz, korban pedig az i. e. 2. század és az i. sz. 1. század között készültek.

Az idővel egymás után előkerülő több száz tekercs egy része tönkrement (egyes darabokat még a felfedezés idején a beduinok égettek el), illetve darabkái összekeveredtek, így egy gigantikus kirakósjáték összeillesztéséhez hasonlított a mai napig folyó összeillesztési munka.

A tekercsek és töredékek jelölési rendszerében az első szám a barlangot jelöli, amelyben megtalálták, a második a tudósok által hozzárendelt sorszám vagy rövidítés.[1]

A Holt-tengeri tekercsek jelentősége[szerkesztés]

A holt-tengeri tekercsek kiállított darabjai
A Könyv Szentélye, a tekercsek bemutatására épült múzeum

A tekercsek többféle témában íródtak, az Eszter könyve kivételével a teljes Ótestamentumot tartalmazza héber nyelven. Mivel az Ótestamentumot a tekercsek felfedezése előtt csak a középkori (910. századi) másolatokból ismertük, a felfedezés nagy fontosságú. A bibliai kéziratokon kívül apokrif vallásos szövegek és pszeudepigrafikus (ál-szerzőségű) iratok is előkerültek, mint az Újszövetségben is idézett Énok könyve, Józseffel, Amrámmal és Mózessel kapcsolatos fiktív történetek, és néhány apokrif zsoltár is.[2]

Kiállítása, közzététele[szerkesztés]

1968 előtt a tekercsek nagy részét a Jordánia által igazgatott jeruzsálemi Rockefeller Múzeumban őrizték – mivel a kumráni lelőhely akkoriban Ciszjordániához tartozott –, ám a hatnapos háború során ezek átkerültek az Izrael Múzeum egy külön erre a célra emelt épületbe, a Könyv Szentélyébe.[3] Jordánia panaszt nyújtott be az UNESCO-nál, követelve a tekercsek visszaszolgáltatását, s 2009-ben az éppen Torontóban kiállított tizenhét tekercs[4] lefoglalását kérték, ám Kanada nem avatkozott be a két ország vitájába.[5]

A San Diego-i Természettudományi Múzeum 27 tekercset állított ki 2007-ben, ez volt a legnagyobb tárlat – a közönség tíz, még soha sem látható tekerccsel is találkozhatott itt.[6][7] A Templomtekercs egy 40 centiméteres darabja Magyarországon is látható volt 2009-ben, a Szépművészeti Múzeum A Szentföld öröksége című tárlatán.[8]

2008-ban indult az a projekt, melynek során a tekercsek új eljárással szkennelt, nagy felbontású képeit az interneten is közzétették.[9][10] Az Izraeli Régészeti Hivatal (Israel Antiquities Authority, IAA) és a Google izraeli kutatási-fejlesztési központja közötti együttműködés során 2011. szeptemberében készültek el az 1200 megapixeles felvételek, amelyek az elhalványult írásjeleket újra láthatóvá tették. A netre került az Ézsaiás-tekercs (1QIsa) (az angol fordítás a mondatokra kattintva olvasható), a Templomtekercs (11Q20), a Háborús tekercs (1QM), a kumráni közösségi szabályzat (IQS), valamint a Habakuk-tekercs magyarázata.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Fröhlich Ida: A qumráni szövegek magyarul, Szent István Társulat, 2000 (ISBN 963-04-9846-4)
  • Amuszin, I. D.: A holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség, Budapest, Gondolat Kiadó, 1986
  • Charlesworth, James H.: Jézus és a holt-tengeri tekercsek, Szeged, Agapé Kft. 1999
  • Komoróczy Géza: Kiáltó szó a pusztában – A Holt-tengeri tekercsek, Budapest, Osiris Kiadó, 1998
  • Vermes Géza: A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, Budapest, Osiris, 1998
  • Michael Beigent - Richard Leigh: Mi az igazság a holt-tengeri tekercsek körül?,Holnap Kiadó, 1994 ISBN 963-346-073-5

IPM havilap 2013 3.szám, Március

További információk[szerkesztés]