A zsidókhoz írt levél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Zsidókhoz írt levél (Héber levél) az Újszövetségbe kanonizált levél. A szerző és a címzettek "személyéről" a kutatók nem jutottak megegyezésre.

A szerző[szerkesztés]

Csak találgatások állnak rendelkezésre a levél szerzőjének megállapításában.

Pál apostol leveleihez sorolták, megoszlanak azonban a vélemények, hogy valóban tőle származik-e, vagy Pál egyik követőjétől. A mai kutatók zöme nem Pált tartja szerzőnek,[1] hanem egy ismeretlen, a páli teológia hatása alatt álló írót. A 2. és 4. évszázad között nem tartották a kanonikus Szentírás részének sem.

Alexandriai Kelemen szerint ugyan Pál írta, csak Lukács fordította görögre. A 3. évszázadban Órigenész felvetette, hogy talán nem az apostol a szerző, és megjegyezte: "Csak Isten tudja valójában ki írta ezt a levelet". Azt is felfedezni vélte, hogy aki írta, emlékezetből idézte az apostolt. Tertullianus szerint Barnabás lehetett a szerző. Luther Márton éppen a szónokiasság miatt az alexandriai Apollóra gyanakodott.

Akik nem tartják közvetlenül Pál apostol levelének ma sem, azok hiányolják a bevezetésben a szokásos bemutatkozást, továbbá a stílust előkelőnek és szónokiasnak látják, és ezért nem levélnek, hanem prédikációnak tartják. Maga a tanítás is benne másképp van előadva, mint Pál leveleiben megszokott. [2] A mai kutatók hajlanak arra, hogy a páli iskolából, hellenista kultúrkörből írta valaki ezt a levelet, az 1. század végén.

Akik szorosan Pálhoz kapcsolják, hivatkoznak a jelképes beszédre, a célzások azonosságaira, melyek a többi - Pál apostol által írt - levél jellemzői. E szerint Pál Itáliában, Rómában volt (Zsid 13,24; 10,34), talán 67 körül, így Pál halála előtt keletkezett.

1931-ben találtak egy tekercseket amit Chester Beattynak neveztek el. A kettes számú tekercs nyolcvan lapot tartalmaz, Pál leveleinek gyűjteménye, közöttük ez is.

A levél címzettjeiről is megoszlanak a vélemények: Palesztinában, száműzött zsidó keresztényeknek szólhatott, de nem tudni, hogy pontosan hol.

Szerkezete[szerkesztés]

  • 1-2. Jézus nagyobb, mint az angyalok.
  • 3-7. Jézus és Mózes. Melkisédek és Áron.
  • 8. és 9. fejezet
  • 10. Felszólítás szorgalomra és hűségre.
  • 11. A hit.
  • 12. Felszólítások és figyelmeztetések.
  • 13. Tisztesség, házasság szeretet.

Tartalmi összefoglaló[szerkesztés]

Az Ószövetséget hasonlítja össze a mindenek felett lévő Krisztus dicsőségével. Az állításokat többek között a zsoltárok könyve vett idézetekkel támasztja alá. Azt tanítja a szerző, hogy Isten új szövetséget kötött az emberekkel Jézus Krisztusban. E szövetség lényege, hogy Jézus Krisztus, a Messiás kereszthalálával megváltotta az emberiséget az eredendő bűntől, ezért aki hisz benne és követi az Ő tanításait, annak megadatik az örök élet. Ez az új szövetség meghaladja azt, amit Mózes közvetítésével kötött Isten a kivonulás idején. (Lásd 8. és 9. fejezet.)

Forrás[szerkesztés]

  1. Fonck, Leopold. "Epistle to the Hebrews." The Catholic Encyclopedia. Vol. 7. New York: Robert Appleton Company, 1910. Web: 30 Dec. 2009.
  2. Biblia - kommentár, Szent István Társulat, 1982