Alexandriai Szent Kelemen

Alexandriai Szent Kelemen
André Thévet 1584-es illusztrációja
egyházatya, presbiter, teológus, apologéta, egyházi író
Születése
150 körül Athén (?) vagy Alexandria (?)
Halála
215 körül ismeretlen; feltehetően Kappadókia vagy Palesztina
Tisztelete
Egyháza	ókeresztény alexandriai egyház
Tisztelik	Kopt ortodox egyház; egyes keleti keresztény és anglikán hagyományok; régi nyugati martyrologiumok
Szentté avatása	egyházszakadás előtti hagyományos tisztelet
Ünnepnapja	december 4. a régi nyugati martyrologiumokban; december 5. egyes anglikán naptárakban
Viták	Phótiosz bírálata a Hypotypóseis alapján; római martyrologiumi státuszának változása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandriai Szent Kelemen témájú médiaállományokat.

Alexandriai Kelemen vagy hagyományos egyházi nevén Alexandriai Szent Kelemen (ógörögül: Κλήμης ὁ Ἀλεξανδρεύς), teljes római nevén Titus Flavius Clemens (150 körül – 215 körül) görög nyelvű ókeresztény teológus, apologéta, exegeta, filozófiai műveltségű egyházi író és valószínűleg presbiter volt. Az alexandriai keresztény műveltség egyik első nagy alakja, Órigenész előtt az alexandriai teológiai hagyomány legfontosabb képviselője. A patrisztikai irodalom rendszerint az egyházatyák közé sorolja, bár a római katolikus patrisztikában kultuszának bonyolult története és néhány vitatott tanítása miatt olykor inkább „egyházi íróként” tárgyalják.

Kelemen jelentősége abban áll, hogy a keresztény hitet a hellén műveltség, a görög filozófia, a bibliaértelmezés és a lelki élet nyelvén próbálta összefoglalni. Nem egyszerűen „filozófus keresztény” volt, hanem olyan szerző, aki szerint a görög filozófia – megfelelő kritikával és a kinyilatkoztatás alá rendelve – előkészítheti az embert Krisztus, az isteni Logosz befogadására. Három legfontosabb fennmaradt műve a Protreptikosz („Buzdítás”), a Paidagógosz („A Nevelő”) és a Stromateisz („Szőnyegek” vagy „Szövedékek”). Ezeket a későbbi értelmezés gyakran lelki-szellemi út három állomásaként olvassa: a megtérésre hívás, a keresztény erkölcsi nevelés és az érettebb teológiai megismerés fokozataiként.

Kelemen a gnoszticizmus korában élt, de saját „gnózis”-fogalma nem azonos a gnosztikus irányzatok tanításával. A „gnózis” nála a hitből kiinduló, a szeretetben és az erényes életben kiteljesedő keresztény istenismeretet jelenti. Ezért egyszerre volt a gnosztikus tanok bírálója és a „keresztény gnózis” egyik első nagy megfogalmazója.

Neve és azonosítása

Az ókori forrásokban Kelemen többféle névformában szerepel. Euszebiosz Egyháztörténete szerint teljes neve Titus Flavius Clemens volt. E név római polgárjogi háttérre utalhat, de ebből nem következik biztosan, hogy családja előkelő római eredetű lett volna. A későbbi keresztény irodalom „alexandriai” jelzővel különböztette meg Római Kelementől. A korai hagyományban olykor ho Strómateusz, vagyis „a Sztrómata szerzője” megjelöléssel is utaltak rá.

A „Szent Kelemen” név a keleti és nyugati keresztény hagyomány régi tiszteletét tükrözi. A római katolikus liturgikus naptárban és a római martyrologiumban azonban helyzete nem azonos a legtöbb klasszikus egyházatyáéval. A kora újkori római martyrologiumi revíziók során nevét kihagyták a hivatalos naptárból; ennek okaként a források életének kevésbé ismert voltát, a biztosan igazolható nyilvános kultusz hiányát és egyes tanításainak vitatott voltát említik. Ez nem jelenti azt, hogy teológiai jelentőségét a katolikus hagyomány elutasítaná: XVI. Benedek pápa 2007-ben Kelemenről mint a hit és értelem párbeszédének egyik korai nagy keresztény képviselőjéről beszélt.

Élete

Származása és megtérése

Kelemen életéről kevés biztos adat maradt fenn. Születési idejét rendszerint 150 körülre teszik. Szülőhelye vitatott: Epiphaniosz korában két hagyomány élt, az egyik Athént, a másik Alexandriát jelölte meg. A modern szakirodalomban gyakori az athéni eredet valószínűsítése, de a kérdés nem dönthető el bizonyosan.

Kelemen minden jel szerint keresztény hitre tért felnőtt művelt ember volt. Művei azt mutatják, hogy jól ismerte a görög költőket, filozófusokat, vallási hagyományokat és misztériumkultuszokat. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy személyesen beavatott lett volna minden ilyen kultuszba, de kétségtelen, hogy a késő hellenisztikus műveltség teljes eszköztárát felhasználta keresztény apologetikájában.

A Stromateisz elején Kelemen saját tanítói útjáról is beszél. Úgy mutatja be magát, mint aki több vidéken keresett keresztény mestereket: Görögországban, Dél-Itáliában, Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban. Végül Alexandriában talált rá arra a tanítóra, akiben „megnyugodott”; Euszebiosz ezt a tanítót Pantenusszal azonosította.

Alexandria és a „kateketikai iskola” kérdése

Alexandria a 2. században a Római Birodalom egyik legfontosabb kulturális és kereskedelmi központja volt. A városban görög, egyiptomi, zsidó és római hagyományok találkoztak; itt működött az antik tudományosság egyik legjelentősebb könyvtári és iskolai közege, és itt élt Alexandriai Philón zsidó filozófiai öröksége is. Nem meglepő, hogy a keresztény gondolkodás is korán magas szintű intellektuális formát öltött ebben a környezetben.

A hagyomány szerint Kelemen Pantenus után az alexandriai keresztény iskola vezetője lett, és tanítványai között volt Órigenész is. A modern történetírás ezt óvatosabban fogalmazza meg. Valószínű, hogy Alexandriában több keresztény tanító működött, és Kelemen oktatói tevékenysége inkább egy filozófiai-tanítói körhöz hasonlíthatott, mint későbbi értelemben vett hivatalos teológiai főiskolához. Órigenész és Kelemen szellemi rokonsága nyilvánvaló, de az, hogy Órigenész közvetlenül Kelemen tanítványa lett volna, nem minden kutató szerint bizonyítható.

Kelemen papságáról is óvatosan kell beszélni. Euszebiosz és Sándor jeruzsálemi püspök levelei „presbiterként” említik vagy presbiterként értelmezhető személyre utalnak; püspökségéről azonban nincs megbízható ókori adat. A magyar szócikk korábbi állítása, amely szerint „a püspökségig vitte”, ezért nem tekinthető biztosnak.

A severusi üldözés és utolsó évei

Septimius Severus uralkodása alatt, 202–203 körül keresztényellenes üldözés érte Egyiptomot. Ekkor Kelemen elhagyta Alexandriát, és valószínűleg nem tért vissza oda. Euszebiosz megőrzött egy Sándor jeruzsálemi püspök által az antiochiai egyháznak küldött levelet, amelyben Sándor egy „áldott presbiterként” említett Kelement bíz meg a levél továbbításával. A legtöbb értelmezés szerint ez a személy Alexandriai Kelemen lehetett.

Sándor jeruzsálemi püspök később Órigenészhez írt levelében Pantenust és „szent Kelement” már elhunyt mestereik között említi. Mivel ez a levél valószínűleg 215 vagy 216 körül keletkezett, Kelemen halálát rendszerint 215 körülre teszik. Halálának helye bizonytalan: a hagyományban Kappadókia, Palesztina vagy általánosabban a keleti tartományok szerepelnek.

Művei

Kelemen művei nem rendszeres dogmatikai traktátusok. Stílusa gyakran asszociatív, idézetekkel, kitérőkkel, irodalmi példákkal és bibliai allegóriákkal teli. Ez a modern olvasó számára rendezetlennek tűnhet, de Kelemen tudatosan is alkalmazta a „szövedék” vagy „sokszínű kert” módszerét: nem egyszerű tananyagot, hanem lelki-szellemi útmutatást kívánt adni különböző felkészültségű olvasóknak.

Mű	Görög cím	Műfaj és fő téma	Fennmaradás
Buzdítás a görögökhöz	Protreptikosz prosz Hellénasz	apologetikus és missziós buzdítás a megtérésre	teljes egészében fennmaradt
A Nevelő	Paidagógosz	Krisztus mint nevelő; keresztény erkölcsi élet	teljes egészében fennmaradt
Szőnyegek / Szövedékek	Stromateisz	hit, filozófia, keresztény gnózis, exegézis	nagyobbrészt fennmaradt
Melyik gazdag üdvözül?	Tisz ho szózomenosz plúsziosz?	homiletikus magyarázat Mk 10,17–31 alapján	szinte teljes egészében fennmaradt
Vázlatok	Hypotypóseis	bibliai kommentár és teológiai-exegetikai jegyzetek	elveszett; töredékek és későbbi kivonatok
Prófétai kivonatok	Eklogai prophetikai	exegetikai jegyzetek	töredékesen, kézirati hagyományban
Kivonatok Theodotoszból	Excerpta ex Theodoto	valentinianus gnosztikus anyagok kivonata és kommentárja	fennmaradt, értelmezése vitatott

Protreptikosz

A Protreptikosz a görög műveltségű nem keresztény olvasókhoz szóló buzdító mű. Kelemen a görög mítoszokat, kultuszokat és filozófiai elképzeléseket bírálja, de nem egyszerűen elutasító hangon. A mű célja annak bemutatása, hogy az ember végső célja nem a mítoszok sokistenhite, hanem Krisztus, az isteni Logosz meghallása. Kelemen a megtérést zenei és nevelési képekkel írja le: Krisztus az új ének, aki az embert a valódi igazságra hívja.

A mű fontos forrás a görög vallás késő antik keresztény értelmezéséhez is, mert Kelemen sok mitológiai, kultikus és irodalmi adatot idéz. Ezeket azonban apologetikai céllal használja, ezért történeti forrásként mindig a mű vitairati jellegének figyelembevételével kell olvasni.

Paidagógosz

A Paidagógosz a már megkeresztelt keresztényekhez fordul. Címe a görög paidagógosz szóra utal, amely eredetileg a gyermek nevelésével megbízott kísérőt jelentette. Kelemen értelmezésében Krisztus maga a nevelő: nem pusztán tanokat közöl, hanem az egész embert formálja.

A mű első könyve a Logosz pedagógiáját mutatja be, a második és harmadik könyv pedig a keresztény mindennapi élet kérdéseit tárgyalja: étkezést, öltözködést, beszédet, alvást, társas érintkezést, házasságot, vagyont és önfegyelmet. Kelemen erkölcstana sok ponton rokon a sztoikus etikával, de nála az észszerű és mértékletes élet végső mércéje nem az önmagában vett természet, hanem Krisztus, a Logosz.

Stromateisz

A Stromateisz Kelemen legösszetettebb és legfontosabb fennmaradt műve. A cím jelentése „szőnyegek”, „szőttesek” vagy „szövedékek”, ami a mű szándékosan sokrétű felépítésére utal. A könyvek nem lineáris dogmatikai rendben haladnak, hanem idézetek, magyarázatok, viták, filozófiai és bibliai érvek hálózatát alkotják.

A mű fő témái közé tartozik a hit és tudás viszonya, a görög filozófia keresztény értékelése, a gnosztikus irányzatok bírálata, a Szentírás értelmezése, a keresztény tökéletesség, az erények és az Istenhez való hasonulás. Kelemen szerint a hit nem az értelem ellentéte, hanem az igazi istenismeret alapja. A keresztény „gnosztikus” nem titkos mítoszok birtokosa, hanem olyan hívő, akinek ismerete szeretetté, imádsággá és erényes életté válik.

Melyik gazdag üdvözül?

A Quis dives salvetur? – görög címén Tisz ho szózomenosz plúsziosz? – Márk evangéliuma 10,17–31, vagyis a gazdag ifjú története alapján írt homiletikus mű. Kelemen nem azt állítja, hogy a vagyon önmagában rossz volna, hanem azt, hogy az ember lelki kötődése és a vagyon használata dönti el erkölcsi jelentőségét. A gazdag ember akkor üdvözülhet, ha vagyonát nem bálványként birtokolja, hanem felebaráti szeretetben és felelősséggel használja.

A mű végén olvasható az apostol Jánosnak tulajdonított elbeszélés a megtért, majd elbukott, végül visszanyert fiatalemberről. Ez a történet a korai keresztény lelkipásztori irodalom egyik legismertebb példája.

Hypotypóseis, Excerpta és Eclogae

A Hypotypóseis Kelemen elveszett exegetikai műve volt. Euszebiosz szerint az Ó- és Újszövetség több részéhez fűzött magyarázatokat tartalmazott, és olyan írásokra is kitért, amelyeket később nem minden egyház sorolt a kánoni könyvek közé, például Barnabás levelére vagy Péter apokalipszisére.

A mű teljes szövege elveszett, de töredékei több ókori és középkori szerzőnél fennmaradtak. A legjelentősebb latin kivonatot Cassiodorus közvetítésével az Adumbrationes őrizte meg. A Hypotypóseis, az Adumbrationes, az Excerpta ex Theodoto és az Eclogae propheticae nem pusztán mellékes vagy másodlagos anyagok, hanem Kelemen teológiai spekulációjának fontos tanúi, ezért a Kelemen-kutatásban külön figyelmet érdemelnek.

Az Excerpta ex Theodoto valentinianus gnosztikus anyagokat tartalmazó kivonatgyűjtemény. Nem mindig egyértelmű, hogy Kelemen hol idéz, hol kommentál, és hol fogad el vagy utasít el egy állítást. Emiatt ezek a szövegek különösen nehezen használhatók Kelemen saját nézeteinek rekonstruálására.

Tanítása és gondolkodása

Hit, tudás és „igazi gnózis”

Kelemen gondolkodásának egyik kulcsfogalma a gnózis, vagyis az ismeret. A 2. században ez a szó a gnosztikus irányzatok miatt terhelt fogalom volt, Kelemen azonban keresztény értelemben használta. Nála a gnózis nem a hitet helyettesítő titkos tudás, hanem a hitben gyökerező, Krisztus által megvilágosított istenismeret. Az igazi gnosztikus az a keresztény, aki a hitet erényes élettel, imádsággal, szeretettel és szellemi érettséggel kapcsolja össze.

Kelemen ezért nem állítja szembe a hitet és az értelmet. A hit az alap, amelyből a keresztény ismeret kinő; a tudás pedig akkor hiteles, ha szeretetben, önfegyelemben és Istenhez való hasonulásban válik életté. XVI. Benedek pápa értelmezése szerint Kelemennél a hit és az értelem „két szárnyként” vezet Krisztus, az igazság Logosza felé.

A Logosz teológiája

Kelemen teológiájának középpontjában Krisztus, a Logosz áll. A Logosz egyszerre a teremtés értelme, az isteni kinyilatkoztatás közvetítője, a megtérésre hívó szó, a megkereszteltek nevelője és a tökéletesebb tanítás mestere. A Protreptikosz Krisztust mint hívó Logoszt mutatja be; a Paidagógosz Krisztust mint nevelőt; a Stromateisz pedig a mélyebb tanítás és szemlélődés távlatában beszél róla.

Kelemen a későbbi nikaiai és khalkédóni dogmatikai nyelvezet előtt írt, ezért terminológiája nem mindig azonos a későbbi ortodox formulákkal. A modern kutatás ezért óvakodik attól, hogy egyes elszigetelt kifejezések alapján anachronisztikusan ítélje meg. Kelemen Krisztust valóságos isteni Logoszként, az üdvösség közvetítőjeként és az ember nevelőjeként vallja, miközben egyes megfogalmazásai a későbbi teológiai viták fényében pontatlannak vagy többértelműnek tűnhetnek.

A görög filozófia helye

Kelemen a keresztény hagyomány egyik első szerzője, aki nagy következetességgel próbálta pozitívan értékelni a görög filozófiát. Szerinte a filozófia a görögök számára bizonyos értelemben nevelő vagy előkészítő szerepet töltött be, ahogyan a törvény a zsidók számára. Ez nem azt jelenti, hogy a filozófia egyenrangú volna Krisztus kinyilatkoztatásával, hanem azt, hogy a filozófiában meglévő igaz felismerések a Logosztól származó részleges fényként értelmezhetők.

Kelemen különösen Platónt és a platonikus hagyományt idézi gyakran, de gondolkodása nem egyszerűen platonikus. Erkölcstanában jelentős a sztoikus hatás, bibliaértelmezésében pedig fontos Philón öröksége. Saját meghatározása szerint a filozófia alatt azt érti, „ami az egyes iskolákban igaz és hasznos”.

Kelemen filozófiahasználata a későbbi keresztény teológia számára mintát adott arra, miként lehet a nem keresztény műveltség elemeit kritikusan, de nem ellenségesen beépíteni a hit értelmezésébe. Ezért gyakran a keresztény humanizmus és a keresztény filozófiai teológia egyik korai előfutárának tekintik.

Szentírás és exegézis

Kelemen művei rendkívül gazdag bibliai idézetanyagot tartalmaznak. A Szentírást isteni eredetű, tekintéllyel bíró tanításként kezeli, amely az embert Isten ismeretére és az erényes életre neveli. Kelemennél a Szentírás a „Isten hangjának” és igazságának hordozója: nem pusztán közösségi emlékezet, hanem isteni tanítás, amelyben a Szentlélek emberi szerzők szavain keresztül szól.

Kelemen sok később kánonivá vált újszövetségi könyvet tekintélyes írásként idéz. Ugyanakkor kora még a kánonképződés időszaka volt, ezért olyan műveket is ismer és használ, amelyek később nem kerültek be minden egyházi kánonba. Ez különösen értékessé teszi Kelemen tanúságát a 2–3. századi alexandriai keresztény irodalmi környezet megismeréséhez.

Exegézisére jellemző az allegorikus értelmezés. Ez a módszer az alexandriai zsidó és görög filozófiai hagyományban is jelen volt, különösen Philónnál. Kelemen számára az allegória nem a szó szerinti jelentés önkényes eltörlését jelenti, hanem annak keresését, hogy a bibliai szöveg miként vezeti az olvasót mélyebb erkölcsi és lelki értelemhez.

Erkölcstan és keresztény élet

Kelemen erkölcstana a keresztény élet egészét kívánja formálni. A Paidagógosz gyakorlati útmutatásai ma sokszor aprólékosnak tűnnek, de céljuk az, hogy a hit ne csupán elméleti meggyőződés, hanem testet, beszédet, szokásokat, társas kapcsolatokat és gazdasági magatartást is alakító életforma legyen.

Az ideális keresztény Kelemennél szenvedélyein uralkodó, mértékletes, imádságos, szeretetben élő ember. A sztoikus apatheia – a rendezetlen szenvedélyektől való szabadság – nála keresztény értelemmel telítődik: nem érzéketlenséget jelent, hanem a szeretet szabadságát, amelyben az ember Istenhez és felebarátjához rendeződik.

Apofatikus teológia és Isten megismerése

Kelemen az ókeresztény apofatikus teológia egyik fontos előfutára. Az apofatikus vagy negatív teológia abból indul ki, hogy Isten meghaladja az emberi fogalmakat, ezért róla nemcsak állító, hanem tagadó módon is beszélni kell: Isten nem anyagi, nem időbeli, nem korlátozott, nem írható le úgy, mint a teremtmények.

Kelemennél az Isten megismeréséhez vezető utak implicit módon három formában jelennek meg: analógia, tagadás és kiemelés vagy felsőbbség útjaként. A Stromateisz egyik híres részlete matematikai absztrakcióval írja le a felemelkedést: a test felületétől a vonalig, a vonaltól a pontig, majd a monádig haladva az elme eljut Krisztus nagyságának szemléléséig.

Kelemen ezért nem pusztán racionális teológus. Az igazi megismerés nála imádsághoz, csendhez, erkölcsi tisztuláshoz és szemlélődéshez kapcsolódik. A tudás végső formája nem információ, hanem Istennel való szeretetközösség.

Kelemen és a gnoszticizmus

Kelemen Alexandriában olyan közegben élt, ahol különféle gnosztikus iskolák is jelen voltak, köztük Basilidész és Valentinosz követői. Műveiben sok adatot őrzött meg ezekről az irányzatokról, de alapvetően bírálta őket. Fő kifogása az volt, hogy a gnosztikusok a hit közös egyházi alapjától elszakadó, elitista és gyakran mitologikus tudást állítottak a keresztény élet középpontjába.

Kelemen ezzel szemben az „igazi gnosztikust” az egyház hitében élő, az Írásokból tanuló, szeretetben és erényben előrehaladó keresztényként írta le. Ez a fogalmi újraértelmezés fontos: Kelemen nem a gnosztikus világképet keresztényesítette, hanem a „gnózis” szót vonta vissza a keresztény hit és a lelki tökéletesség nyelvébe.

Phótiosz bírálata és az ortodoxia kérdése

Kelemen későbbi megítélését jelentősen befolyásolta Phótiosz 9. századi konstantinápolyi pátriárka Bibliotheca című műve. Phótiosz a 109. kódexben arról számolt be, hogy olvasta Kelemen három művét, köztük a ma elveszett Hypotypóseist, és abban több teológiailag problematikus állítást talált.

A Phótiosz által kifogásolt pontok között szerepelt az anyag örökkévalóságának gyanúja, a Logoszra vonatkozó félreérthető állítások, a docetizmus vádja, a lélekvándorlás, valamint a Teremtés könyvének egyes nehéz helyeire adott szokatlan magyarázatok. A modern kutatás azonban hangsúlyozza, hogy Phótiosz rövid összefoglalója nem azonos Kelemen saját teljes gondolatmenetével. Mivel a Hypotypóseis elveszett, és mivel Kelemen gyakran idézett ellenfeleitől is, nem mindig dönthető el, hogy egy-egy állítás Kelemen saját tanítása, idézett anyag vagy vitatott magyarázat volt-e.

Piotr Ashwin-Siejkowski monográfiája ezért „perként” értelmezi a Phótiosz által felvetett kérdéseket: Phótiosz a vádló, Kelemen fennmaradt művei pedig a védelem tanúi. A vizsgálat tanulsága nem az, hogy minden klementi megfogalmazás későbbi mércével problémátlan volna, hanem az, hogy a 2–3. századi teológiai nyelv fejlődő, kísérletező és még nem teljesen dogmatizált állapotban volt.

Kelemen ortodoxiájáról ezért árnyaltan kell beszélni. Nem későbbi dogmatikai kézikönyvet írt, hanem olyan korszakban alkotott, amikor a keresztény teológia még kereste fogalmi nyelvét. Alapvető szándéka az egyházi hit védelme, a Szentírás magyarázata és a keresztény élet tökéletesítése volt, de egyes spekulatív kifejezései későbbi viták fényében vitathatóvá váltak.

Hatása

Kelemen közvetlen hatása részben Órigenész alakján keresztül érvényesült, még akkor is, ha a kettejük közötti közvetlen tanítványi viszony részletei vitatottak. Az alexandriai hagyományban Kelemen nyitotta meg azt az utat, amelyen a keresztény teológia a Szentírás magyarázatát, a platonikus és sztoikus fogalmakat, valamint a lelki tökéletesség kérdését egységben próbálta tárgyalni.

A későbbi keresztény gondolkodás számára Kelemen három területen maradt különösen fontos. Először: a hit és filozófia kapcsolatának korai keresztény modelljét adta. Másodszor: a keresztény „gnózis” fogalmával a tudást a hit, szeretet és erkölcsi élet összefüggésébe helyezte. Harmadszor: az apofatikus teológia, az allegorikus exegézis és a szemlélődő keresztény élet egyik korai tanúja lett.

Kultusza és recepciója

Kelemen tisztelete a különböző keresztény hagyományokban eltérően alakult. A régi nyugati martyrologiumokban neve szerepelt, ünnepe december 4-ére esett. A római martyrologium kora újkori revíziója során azonban kimaradt a hivatalos római naptárból; XIV. Benedek pápa ezt a döntést később fenntartotta, elsősorban a biztosan igazolható nyilvános kultusz hiányára és tanításainak vitatott pontjaira hivatkozva.

A kopt hagyományban Kelemen továbbra is az alexandriai keresztény örökség fontos szent és tanító alakjaként jelenik meg. Az anglikán hagyomány egyes naptáraiban is szerepel: az Amerikai Episzkopális Egyház december 5-én emlékezik meg róla.

A római katolikus recepció kettős: liturgikus kultusza korlátozott, de teológiai jelentőségét számos katolikus szerző és egyházi tanító elismerte. XVI. Benedek pápa katekézise szerint Kelemen „a hit és értelem” párbeszédének úttörője volt, aki a görög filozófiai hagyományt a Krisztusban megjelenő Logosz felől értelmezte.

Magyarul megjelent művei

• Alexandriai Kelemen: Protreptikosz – Buzdítás a görögökhöz; ford., bev., jegyz. Tóth Vencel; Jel, Budapest, 2006 (Ókeresztény örökségünk) ISBN 9639670049.
• Alexandriai Kelemen: Paidagógosz – A Nevelő; ford., bev., jegyz. Tóth Vencel; Jel, Budapest, 2006 (Ókeresztény örökségünk) ISBN 9789630865425.
• Alexandriai Kelemennek tulajdonított himnuszok, in: Apostoli atyák; Szent István Társulat, Budapest, 1980, ISBN 963-360-371-4.
• Alexandriai Kelemen: Sztrómateisz – Szőttesek I. könyv; ford. Tóth Vencel; Jel, Budapest, 2021 (Ókeresztény örökségünk).
• Alexandriai Kelemen: Sztrómateisz – Szőttesek II-III-IV. könyv; ford. Tóth Vencel; Jel, Budapest, 2022 (Ókeresztény örökségünk).
• Alexandriai Kelemen: Sztrómateisz – Szőttesek V-VI-VII-VIII. könyv; ford. Tóth Vencel; Jel, Budapest, 2024 (Ókeresztény örökségünk).

Források

Ókori források

• Euszebiosz: Historia ecclesiastica.
• Phótiosz: Bibliotheca, cod. 109.
• Alexandriai Kelemen: Protreptikosz.
• Alexandriai Kelemen: Paidagógosz.
• Alexandriai Kelemen: Stromateisz.
• Alexandriai Kelemen: Quis dives salvetur?

Modern szakirodalom

• Ashwin-Siejkowski, Piotr (2010). Clement of Alexandria on Trial: The Evidence of “Heresy” from Photius’ Bibliotheca (angol nyelven). Leiden: Brill. ISBN 978-90-04-17627-0.
• Bucur, Bogdan G. (2009). "The Place of the Hypotyposeis in the Clementine Corpus: An Apology for "The Other Clement of Alexandria"". Journal of Early Christian Studies (angol nyelven). 17 (3): 313–335. doi:10.1353/earl.0.0265.
• Hägg, Henny Fiskå (2006). Clement of Alexandria and the Beginnings of Christian Apophaticism (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press. ISBN 978-0-19-928808-3.
• Itter, Andrew C. (2009). Esoteric Teaching in the Stromateis of Clement of Alexandria (angol nyelven). Leiden: Brill. ISBN 978-90-04-17482-5.
• Jakab, Attila (2001). Ecclesia alexandrina: évolution sociale et institutionnelle du christianisme alexandrin, IIe et IIIe siècles (francia nyelven). Bern: Peter Lang. ISBN 3-906766-54-3.
• Jugrin, Daniel (2016). "The Way of ἀνάλυσις: Clement of Alexandria and the Platonic Tradition". Studia Philosophiae Christianae (angol nyelven). 52 (2): 71–94. doi:10.21697/2016.52.2.04.
• Osborn, Eric (2008). Clement of Alexandria (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-09081-0.
• Pujiula, Martin (2006). Körper und christliche Lebensweise: Clemens von Alexandria und sein Paidagogos (német nyelven). Berlin: De Gruyter. ISBN 978-3-11-018755-7.
• Zuiddam, Benno A. (2010). "Early Orthodoxy: The Scriptures in Clement of Alexandria". Acta Patristica et Byzantina (angol nyelven). 21 (2): 257–268.
• Wyrwa, Dietmar (1983). Die christliche Platonaneignung in den Stromateis des Clemens von Alexandrien (német nyelven). Berlin: De Gruyter. ISBN 3-11-008903-3.

Lexikonok és online források

• Havey, Francis (1908). "Clement of Alexandria". The Catholic Encyclopedia (angol nyelven). Robert Appleton Company. Hozzáférés: 2026. május 19..
• "Clement of Alexandria". New Catholic Encyclopedia (angol nyelven) (2. kiadás ed.). Gale. 2003.
• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. ISBN 963-361-626-3   Alexandriai Kelemen
• XVI. Benedek pápa (2007. április 18.). "General Audience of 18 April 2007: Clement of Alexandria" (angol nyelven). The Holy See. Hozzáférés: 2026. május 19..
• "Clement of Alexandria" (angol nyelven). The Episcopal Church. Hozzáférés: 2026. május 19..

További irodalom

• John Behr: Asceticism and Anthropology in Irenaeus and Clement. Oxford University Press, Oxford – New York, 2000. ISBN 0-19-827000-3
• Alain Le Boulluec: La rencontre de l’hellénisme et de la “philosophie barbare” selon Clément d’Alexandrie. In: Publications de l’Académie des Inscriptions et Belles-Lettres, 1999, 175–188.
• Claude Mondésert: Clément d’Alexandrie. Introduction à l’étude de sa pensée religieuse à partir de l’Écriture. Aubier, Paris, 1944.
• André Méhat: Études sur les Stromates de Clément d’Alexandrie. Seuil, Paris, 1966.
• Ulrich Schneider: Theologie als christliche Philosophie: zur Bedeutung der christlichen Botschaft im Denken des Clemens von Alexandria. De Gruyter, Berlin, 1999. ISBN 3-11-015904-X
• Simon Sándor: Clemens Alexandrinus és a mysteriumok. Magyar-görög tanulmányok 5. Pázmány Péter Tudományegyetem Görög Filozófiai Intézet, Budapest, 1938. elektronikus elérés

Kapcsolódó szócikkek

• Ókeresztény irodalom
• Egyházatya
• Alexandriai iskola
• Órigenész
• Gnoszticizmus
• Logosz
• Keresztény apologetika
• Patrisztika