Nüsszai Szent Gergely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nüsszai Szent Gergely
Nüsszai Szent Gergely.(14. századi isztambuli freskó.)
Nüsszai Szent Gergely.
(14. századi isztambuli freskó.)
egyházatya, egyháztanító
Születése
335/336
Neocaesarea
Halála
394 után (kb. 60 évesen?)
Nüssza
Tisztelete
Egyháza Görög ortodox egyház
Tisztelik Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Ünnepnapja január 10.
Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nüsszai Szent Gergely témájú médiaállományokat.

Nüsszai Szent Gergely (ógörögül: Γρηγόριος Νύσσης, latinul: Gregorius Nyssenus), (Neocaesarea, 335/336[1]Nüssza, 394 után) görög egyházatya, egyháztanító, teológus, egyházi író. Egyike a 3 kappadókia atyának.

Élete[szerkesztés]

Idősebb Szent Baszileosz és Szent Emmelia nyolcadik gyermekeként, Szent Makrina és Szent Baszileosz öccseként született.[1] A Szentírás ismeretébe Makrina vezette be.[1] Széles körű irodalmi és filozófiai műveltségre tett szert.[1] Némi ingadozás után otthagyta a lektori tisztséget, és retorikával kezdett el foglalkozni.[1][2] Hamarosan meg is nősült, egy erényes leányt, Theoszébiát vette feleségül.[1][2] Azonban nem sokkal később testvérével, Baszileosszal kezdett szerzetesi életet.[1][3] Egy évtized múlva, 371-ben bátyja Nüssza város püspökévé szentelte.[1][2]

376-ban – az egyházi javak eltékozlásának vádjával[2] – az ariánus Valens császár megfosztotta hivatalától[1] (A vád az egész életében szegényeket segítő Gergellyel szemben valószínűleg hamis volt.[2]) Gergely csak 378-ban, a császár halálakor térhetett vissza.[1][2] Ekkor látogatta meg a haldokló nővérét, Makrinát.[1] 379-ben – bátyja halála után – részt vett az antiochiai zsinaton, majd végiglátogatta a pontuszi egyházmegyéket és a palesztinai szent helyeket.[1][2] Ki is nevezték Szebaszte metropolitájának, amit ő tömör egyszerűséggel csak – a bűn városát jelképező – Babilónnak nevezett.[1]

380-ban lemondott Szebaszte vezetéséről öccse, Péter javára, majd 382 és 383 között részt vett a konstantinápolyi zsinatokon.[1] Később még egyszer visszatért a fővárosba, hogy Pulcheria császári hercegnő felett nagy temetési beszédét.[1] 394-ben ismét részt vett egy zsinaton,[2] utána viszont nem beszélnek többet róla a források.[1] Valószínű, hogy hamarosan – talán 395-ben – elhunyt.[2]

Munkássága[szerkesztés]

Nüsszai Szent Gergely.
(11. századi mozaik, Kijev, Ukrajna)
Nüsszai Szent Gergely.
(13. századi freskó, Ohrid, Macedónia)

Gergely kontemplatív, misztikus alkat. Az Iris melletti monostorban eltöltött évtized megjelölte egész életét.[1] 370 után Baszileosz ösztönzésére kezdte el írni a Szüzességről szóló tanulmányát, hangsúlyozva saját – házas állapota miatti – méltatlanságát.[1] A tanulámány kifejti a szüzesség megőrzésének aszkétikus követelményeit, első helyre azonban az imát helyezi; ez az Istenszerető lélek kifogyhatatlan öröme és szilárd támasza.[1] Bemutatja végül, hogyan nyeri el a koszorút halála pillanatában "Krisztus jegyese".[1] Művét áthatják Órigenész nézetei,[1][2] Platón és Plótinosz filozófiája.[1] A mű a teológia, a filozófia és a misztika szerencsés ötvözete.[1]

Mózes életéről című művében a kappadókiai szerzetesség misztikus teológiáját foglalja össze.[1] A Hypotyposis-ban a közösségi élet summáját nyújtja.[1] (E művének teljes szövegét nem régen találták meg.[1]) Gergely meg akarta világítani a szerzetesi élet célját, hangsúlyozva, hogy annak legkisebb részletét is pontosan körvonalazni kell.[1] (Így vezet az út az egyszerű egyiptomi anakhorétáktól a minden részletében filozófiai–teológiai pontossággal kidolgozott tudós szerzetességhez.[1]) Jelentős, misztikus művet írt még az Énekek énekéről[2]

A 380-as években egyúttal ünnepelt szónok is volt.[2] Beszédeinek áradása és szónoki pátosza, amelyek ma kissé idegenül hatnak, fellelkesítették Konstantinápolyt.[2] Ezekben az években nagyszámú gyászbeszédet mondott, köztük az ifjú hercegnőért, Pulcheriáért, majd Flacilla császárnéért.[2]

Mindezek mellett megjegyzendő, hogy a szofisztika túlságosan erős befolyása alatt beszédeiben nem mindig világosak gondolatai.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Puskely, i. m., 338. o.
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Diós, i. m.
  3. Kérdéses hogy mi történt feleségével ezután. Tény az, hogy Gergely nem is említette többé írásaiban. (Puskely, i. m., 338. o.) Viszont nem biztos, hogy megszakították a kapcsolatot egymással. Theoszébia 385 körül halt meg. (Diós, i. m.)

Művei magyarul[szerkesztés]

De virginitate
  • A kappadókiai atyák (Ókeresztény írók VI.), szerk. Vanyó László, Szent István Társulat, Budapest, 1983, ISBN 9633601843, 969 p (Vonatkozó rész: 491–805. o.)
  • Az ember teremtéséről, In: Az isteni és az emberi természetről I., Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994, 169–263 oldal, ISBN 9637978550
  • Több műve az Egyházatyák beszédei sorozatban (I.–IV.), szerk. Vanyó László, Jel Kiadó, Budapest, 1996, ISBN 9638344369
  • Nüsszai Szent Gergely művei, Szent István Társulat, Budapest, 2002, ISBN 9633613523, 550 p

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Tóth Judit: Test és lélek. Antropológia és értelmezés Nüsszai Szent Gergely műveiben, Kairosz Kiadó, Budapest, 2006, 320 oldal, ISBN 9639642509
  • Nüsszai Gergely – Az igazi filozófus végtelenkutatása IN: Jean-Yves Leloup: Bevezetés az igazi filozófusokhoz – A görög atyák, avagy a nyugati gondolkodás elfelejtett tartománya (ford. Nagy Zsolt Péter), Kairosz Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 9637510656, 197–217. o.

Források[szerkesztés]

  • Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, I. kötet A–K. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 9637819622   338. o.
  • Diós István (szerk.). Nisszai Szent Gergely, A szentek élete. Szent István Társulat – Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. Hozzáférés ideje: 2014. március 7. 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]